07. Fejezet - Váratlan bejelentés

 Perceken keresztül üldögélhetett ott, hiszen már nem egyszer hallotta elhangzani nevét, de mégsem csatlakozhatott vörös fejjel, inkább megvárta, míg lecsillapodik. Próbálkozott, egyre csak próbálkozott, de nem ment. Az esze csak a levél körül forgott, szíve hevesen vert, szaporábban vett levegőt. Szemeit lehunyva hallgatta a bentről szűrődő hangokat, mikor léptekre lett figyelmes. Egyre közelebb és közelebb hallotta mikor elcsendesedett. Tekintetét elfordítva pillantotta meg Freya-t, aki aggódóan állt ott, de Stella csak mutató ujját szája elé helyezve jelezte, ne szóljon senkinek. Közelebb sietett barátnőjéhez majd mellétérdelve kérdően pillantott rá.

06. Fejezet - Egy csokor rózsa

- Hogy mi? - Freya egyszerűen nem hitt a fülének. Biztos volt benne, hogy ekkora szerencséje csak barátnőjének lehet, bár ellentétben Stell egyáltalán nem így látta. Akármennyire is tűnt mindez szépnek és jónak ő valahogyan nem azt látta benne. Felsóhajtva dobta le magát a kanapéra majd hajába túrva bámulta a plafont. Nem igazán akarta, hogy Freya szeme felcsillanjon, hiszen ilyenkor ötletek ezrei keringenek fejében, amire pont most nem volt szüksége. - Jaj, ne légy már ilyen. Tudom, hogy kicsit furcsa a helyzet, de hidd el, minden a legnagyobb rendben lesz. - Csatlakozott mellé és egy idétlen vigyort küldött felé. Stella fintorogva viszonozta ezt a kedves gesztust, de most kicsit sem akart a magánéletével törődni. Teljesen beindult a fantáziája és úgy érezte, hogy most azonnal írnia kell így gyorsan feltápászkodva a kényelmes ülőgarnitúráról indult meg szobájába és laptopja elé ülve kezdte el írni a sorokat. Újra érezte, hogy él, hiszen már elég régen nem írt egy sort sem, de most csak úgy dőltek belőle a szavak. Boldogság árasztotta el szívét, lelkét és teljes beleéléssel készítette művét, mely segített kizárni mindent és elfeledtetni mindent.

05. Fejezet - Haza akarok menni

- Döntöttem! Elfogadom, vagyis elfogadjuk Freya-val az ajánlatotokat. - Teljes magabiztossággal és megkönnyebbülten állt az ajtóban. A szülők érthetetlenül tekintenek lányukra, hiszen nem igazán tudták miről is beszél így édesanyja átkarolva Stella-t vezette be a szobába és az ajtó becsukása után az ágyra ülve folytatták.

- Lassíts egy kicsit, nem nagyon értünk. - Sétálgatott fel-alá édesapja, miközben lányához beszélt.

- Amit még előző este említettétek, hogy ránk fér egy kis kikapcsolódás és nyugodtan mehetünk Sydney-be, szóval élünk vele.

04. Fejezet - Talán kamu az egész!

Freya hazaérve tépte fel a bejárati ajtót és dobta le cuccait maga mellé. Az előbb történt beszélgetésen törte a fejét, hiszen olyan igaznak tűnt, de egyben mégis hazugságnak érezte az egészet. Tudta, hogy ez az egész nem így történhetett, hiszen Stella egy kedves lány, akit mindenki szeret, nem lehet ilyen a múltja. Bármennyire is agyalt ezeken a dolgokon miközben a közelben lévő kanapéhoz sétált, majd ült le. Cipőjéből kibújva dobta félre és arcát tenyerébe temette. Nem akart hinni, egyszerűen nem, bár barátnője sosem mesélt neki a múltjáról, ami csak még jobban bosszantotta.

03. Fejezet - Mr. "L"?

Freya felpillantva gépe mögül tekintette meg drága barátnőjét, aki teljes zavarodottságban volt. A lánynak nem esett jól őt így látnia, hiszen eléggé közel állnak egymáshoz, szinte már testvérének tekinti és mindent meg akar tenni azért, hogy végre őszintén lássa mosolyogni. Visszatekintve gépére újra és újra átolvasta a sorokat, mégsem érezte helyes cselekedetnek. Nem lett volna helyén való, ha ő válaszol Stella helyett, de mégis volt másik választás. Mivel már régebb óta folytatnak levelezést Mr. L-el, így a saját nevében ír neki egy levelet. Amint kikereste az e-mail címet rögtön figyelmes lett a mellette lévő zöld pöttyre. Vigyorogva kattintott rá és kezdte el írni rövid kis sorait: