21. Fejezet - Hamar véget érő tündérmese

 Reggel napnak meleg sugarai sütöttek be az ablakon. Stella rögtön mosolyra húzta száját. Lassan kinyitotta szemét és felülve az ágyon nagyot nyújtózkodott. A tegnap estére visszaemlékezve minden maga volt a tökély. A remek koncert, a felejthetetlen randi, a jól sikeredett poén és a szenvedélyekkel teli éjszaka. Boldog volt. Tegnap és most is. Semmit nem bánt meg, amit tett.

 Ásítva egyet dőlt vissza a puha párnák közé és elnevetve haját kezdte el babrálni. Alsó ajkába harapva ölelte magához a takarót és még mindig az estén forgott az agya. Roppant jó kedve volt, de ideje volt már felkelnie, hiszen az órára pillantva eléggé sokáig aludt. Maga köré tekerve a takarót szállt ki az ágyból és kereste meg ruháinak minden egyes részét. Gondoskodott arról, hogy senki se tudja megzavarni miközben, öltözik így az ajtót bezárta. A takaró a földre került Stella pedig felvette tegnapi ruháját. Tükörbe pillantva kötötte össze haját. Miután késznek nyilvánította magát az ajtót kinyitotta és kilépett azon. A földszintről érkező hangok egyből mosolyt csaltak az arcára, hiszen ismét csak a hangos vitatkozás folyt valószínű a konyhában. Nem tudták eldönteni, hogy ki érdemli meg az utolsó palacsintát. A lány, amit leért és megpillantotta a fiúkat, azonnal nevezni kezdett. A földön feküdve birkóztak egymással egyetlen egy palacsintáért. Na szép... idáig süllyedtek közel 20 éves fejjel. Stell átlépett rajtuk és az asztalhoz ülve fogyasztotta el a reggelit, de furcsállotta, hogy Luke hiányzik.

20. Fejezet - Megerősített szálak (+16)

 A poén eléggé jól sikeredett, még Luke is kinevette saját magát. Viszont ő nem igazán szereti. ha megviccelik, de ez éppen az ellenkezőjére sikeredett. A vendégek között elvegyülve próbált mindenkivel szóba elegyedni, tekintetével végig barátnőjét kereste. Amint meglátta, megnyugodott, hiszen nem nagyon szerette volna, ha éppen most menne el. Visszafordulva a beszélgető partneréhez csak egy pillanatra, de a lány felszívódott. Olyan volt, mintha csak a képzelete játszott volna vele. Akárcsak egy szellem eltűnt a látókőrből, ami megrémisztette a szőkeséget. Udvariasan bocsánatot kért és elindult arra, ahol utoljára látta kedvesét. Kétségbeesetten tekintett végig a tömegen, de Stella sehol sem volt. Rögtön a házba belépve kutatta fel édesanyját, hátha ő többet tud, de sajnos sikertelenül járt. Már csak egyetlen egy valamire tudott gondolni, hogy ismét csak feleslegesnek érezte magát és itt hagyta. Szomorúan sétált fel az emeletre egyenesen be a szobájába. Ágyára ülve dőlt hátra és gondolkodott el, hogy mi az, amivel elé állhatna, hogy elnézést kérjen, amiért így alakult az este.

19. Fejezet - Visszavágó

 Perceken belül a házhoz is értek, ahol meglepetésükre nem éppen tombolt bent a buli. Az ajtón belépve meglepődtek, amikor minden szempár rájuk szegeződött. Egy pillanatra elcsendesedtek, csak a zene dallamát lehetett tisztán hallani. Hogy abban a pillanatban mit érzett Stella az nem kifejezhető. Olyan zavarban érezte magát, annyi ember előtt, akik mind egyenesen rá néztek. Egy pillanatra szerelmére pillantott, aki csak mosolyogva keresett valakit a tömegben. Látszott rajta, hogy nyugodt és nem zavarja ez a nagy figyelem, de hiszen már hozzászokott. Mégis eléggé kínos volt a helyzet, de szerencséjükre már érkezett is egy mosolygós kedves hölgy, aki csendesebb zugba vezette a fiatalokat.