A hazafele út biztonságosan telt, hiszen csendes volt az
utca, egy lélek sem járt arra. Lexie-ben mindig is lakozott egy félelem, de a
fiú mellett ez eltűnt. Boldog volt, ez tisztán látszott rajta.
Az este további része
talán túl érzelgősre sikeredett, de ő csak a lány miatt tette mindezt. Csodásan
érezték magukat és Harry végre úgy érezte, hogy sikerült neki segíteni, hogy
teljesen elfelejtse a múltat és a jelenjére koncentráljon.
Amikor már szinte
teljesen egyedül maradt besietett a konyhába, hogy szomjúságát csillapítsa majd
sietős tempóban követte Lexie példáját. Felsietett a lépcsőn az emeletre, de
mielőtt szobájába ment volna benézett a lányokhoz. Először Emma-hoz igyekezett.
Csöndesen belesett a résnyire nyitva hagyott ajtón rögtön Lexie-re tévedt a
szeme, aki gondoskodóan figyelte testvérét. Fülhallgatóját óvatosan kivette a
lány füléből és a telefonnal együtt az asztalra tette majd betakargatva, „jó
éjt” puszit adva homlokára indult meg az ajtó felé. Harry azonnal berohant a
szobájába és résnyire nyitva hagyva az ajtót tovább leskelődött Lexie után. A
lány kecsesen végig sétált a folyosón egyenesen az ajtajáig majd ott eltűnt.
Harry csak nézett maga elé majd észbe kapva becsukta az ajtót és a fürdőbe
indult…