Harold szóra nyitotta volna ajkait, de
Emma a választ meg sem várva rohant fel nővére után. Tudta, hogy most nem itt
van rá szüksége, hanem az emeleten, hiszen csak Lexie-re pillantott, de máris
tudta, segítenie kell neki. azzal a lendülettel felrohant az emeletre és a
folyosó végén lévő ajtóhoz lépkedett. Lassan felemelte kezét és kopogtatni kezdett
rajta. Válasz nem jött így megismételte…
- Lexie! Én vagyok! –
mondta két sóhajtás között. Abban a pillanatban zajokat hallott bentről, ami
egyre csak hangosabb lett, csak annyit jelentett, hogy közeledik felé. A zár
hangosan kattant mely jelezte bemehet. Az ajtót kitárva lépett be rajta és az
erkélyajtóban álló lányra pillantott. Karjai összefonva maga előtt és meredten
tekintett a távolba. Szemei kisírtak, vörösek. Mellélépkedett és szorosan
megölelte.
Ott álltak perceken keresztül, míg a csendet ismét Emm hangja törte
meg. – Mond el, hogy miért vagy megint szomorú. Talán bántott? – kérdezte, amire
csak fejrázás volt a válasz – Akkor? Segíteni szeretnék…
-Tudod, minden
embernek van olyan emlék az életében, amiről szeretne megfeledkezni, csak annyi
a baj, hogy a körülötted lévők kíváncsiak. Kérdésekkel halmoznak el és minden
egy kérdés egy sebet szakít fel benned. –
könnyei ismét útnak indultak, de felsóhajtva folytatta – És én akármennyire is
szeretném kerülni, mindig megtalálnak!
- Biztos csak védeni
akar, vagy ezzel segíteni, elfelejteni. – simogatta meg nővére kezét, aki ismét
visszagondolt a Harry-vel töltött időre – Talán csak boldoggá akar tenni.
- Vajon számíthatok
neki? – nézegette telefonját miközben néha-néha elmosolyodott.
- Én ebben teljesen
biztos vagyok! – ült szembe Lexie-vel – Látni lehet, hogy mennyire igyekszik!
Szeretné, hogy boldogan mosolyogj minden nap és, hogy kicsit jobban
megismerjen. – mondta Emma. A nagyobbik Müller lány csak mosolyogva állt fel az
ágyról és indult el szekrénye felé. Elővett néhány ruhát majd gyorsan átöltözve
sietett a tükör elé egy zsebkendő társaságával. Eltüntette az elfolyt sminket
majd újabb adaggal a vörösséget szemei körül is. Immár mosolyogva
fordult vissza húgához, aki szintén mosollyal jelezte boldogságát. Kézen
ragadta nővérét és lerángatta a földszintre, ahol csend uralkodott így a
vidámságukkal egy kis életet vittek a srácok hangulatába is. Ahogy a nappaliba
beléptek egyből 5 darab szempár figyelte őket. Leültek a többiek közé és
egymásra néztek a lányok majd hangos nevetésben törtek ki. Senki nem értette,
hogy mi ez a jókedv, de mindenki örült, hiszen az a lány boldogan nevet
közöttük, akiért most harcolnak!
- Mi van veletek
srácok? – nevette el magát Lex – Olyanok vagytok, mintha gyászolnátok itt síri
csöndben.
- Gondolkodtunk. –
mondta Zayn, aki felállt és közelebb sétált a göndör hajú fiúhoz és
megveregette vállát. A többiek felé nézett és szintén felálltak és a bejárati
ajtó felé igyekeztek.
-Este látjuk egymást!
– jelentette ki mosolyogva Louis és azzal a lendülettel mindenki eltűnt a
házból, kivéve Harry-t.
- Mi lesz este? –
értetlenkedett Lexie, miközben a mellette ülő Harold-ra emelte tekintetét. A
fiú felé fordult és mosolygott.
- Szórakozni megyünk!
Egy közeli vidámparkba. – a lány arcára azonnal hatalmas mosoly ült ki, hiszen
imádja a vidámparkokat, és lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy mindent elfelejtsen
örökre…
***
- Emma! Készen vagy
már? Csak rád várunk! – kiáltott fel az emeletre Harry, majd a mellette álló
gyönyörű lányra pillantott, aki csak mosolygott. Végre úgy érezte, hogy elérte
célját azzal, hogy boldognak látja azt a lányt, akiért küzd foggal, körömmel,
de gondolatait megzavarta a rohanó kislány, aki annyira sietett, hogy majdnem a
lépcsőről is leesett.
- Indulhatunk? –
kérdezte vidáman Lexie mire mindenkinek a válasza csak egy bólintás volt. A két
Müller lány szorosan egymásba kapaszkodva indultak el a kocsi felé, miközben
Harry szorosan a nyomukban haladt. Amint a kocsiba beültek mindannyian a motor
beindult és száguldani kezdtek a helyszín felé. Út csöndesen telt, hiszen csak
a rádiót lehetett hallani, de mégsem tartott órákig, hiszen pár perc elteltével
már a célba jártak.
Leparkoltak a
többiekhez, akik már izgatottan várakoztak az utolsó emberekre vártak persze
nem egymagukba. Niall-t kivéve mindenki hozta barátnőjét, hogy összeismerkedjenek
a lányokkal és, hogy a csapat remekül érezhesse magát.
Amint köszöntötték
egymást és rövid bemutatkozáson estek túl mindannyian elindultak a park
bejárata felé, persze közben elmaradhatatlan volt a viccelődés. Nagyokat
nevettek együtt és a két lány egyre jobban érezte magát ebben a vidám
társaságban, de ezek még akkor történtek, mielőtt beléptek volna a park kapuin.
Ahogy beljebb lépegettek szemük elé tárultak a hatalmas gépezetek, melyekről
sikongatás esetleg nevetés hallatszott már a távolból. Mindenki elindult a
saját kis útján, hiszen mindent ki akartak próbálni. Óriáskerék, hullámvasút,
dodzsem, célbadobós játékok, szellemvasút –tól elkezdve minden volt és
elmaradhatatlan volt a kipróbálásuk. Már előre látták, hogy csodás este elé
néznek.
„Ezt vajon csak azért szervezte, hogy engem felvidítson? Talán tényleg
fontos vagyok neki? Ilyen fontos?” – a gondolatok Lexie fejében nem akartak
megszűnni, de próbált nem figyelni rájuk. Most csak jól akart szórakozni és nem
a vacak kis kérdéseken rágódni, amik a fejében szűnni nem akarnak. – „Végre úgy érzem, hogy valaki számára fontos
vagyok é számít neki, hogy mit érzek. Most vagyok teljesen felszabadult. Végre
úgy tölthetem el ezt az estét, hogy sebkendők nélkül kell az ágyba feküdnöm.
Tényleg boldognak érzem magam és ezt Harry-nek köszönhetem!”
***
Már mindenki
hullafáradtnak érezte magát így késő estére. Egymásba kapaszkodva kullogtak a
kijárat felé és onnan szétváltak útjaik. Mindenki külön utakon indult el
hazafele, míg Lexie Harry-be karolva és Emm kezét fogva indultak el a kocsihoz.
Harold megnyomva a kulcson a gombot, melynek hatására villogással jelzett a
jármű. A lány beszálltak a helyükre percekkel később a fiú is majd övét
becsatolva helyezte a kulcsot a helyére. Elfordítva azt a motor hangos morgása
hallatszott majd rányomva a pedálra indultak el haza.
Harry háza előtt
leparkolva szálltak ki a kocsiból minden cuccukkal és siettek be a házba. Amint
beléptek az ajtón Emma magukra hagyva sietett fel szobájába és Lex is követte
volna példáját, de a fiú elkapta karját így visszatartva őt. Maga felé
fordította a lányt és édesen mosolyogva irányította a hátsókert irányába. Ami
odakint várt rá, nagyon meglepődött és egyben boldog is volt.
- Honnét tudt…
- Tudod, van egy
kislány, aki mindent tud rólad. – kacsintott majd a kanapé felé indultak.
Leültek és egy gombnyomásra elindult a film, mely nem meglepő, hogy Lexie
kedvence volt. A pléddel betakarózva ültek szorosan egymás mellett, miközben a
lány fejét Harry vállára hajtotta. Nem is lehetne leírni sem, hogy a fiú ebben
a helyzetben mennyire boldognak érezte magát és egyre jobban tisztázódott
benne, hogy igen is nagyon kedveli ezt a lányt.
- Köszönöm ezt a
csodás estét. Rég nem szórakoztam ilyen jól! – mosolyodott el a film végére
Lexie és egy puszit nyomva Harold arcára állt fel mellőle.
- Ez volt a cél! –
követte a lány példáját és elindultak befele.
- Hálás vagyok
mindenért! – egy hosszabb ölelés és egy puszi után Lex eltűnt miközben a
boldogságtól repdeső Harry-t otthagyta, de észhez térve gyorsan összepakolt
odakint majd szobájába sietett. Eközben a lány szintén felsietett az emeletre,
de mielőtt aludni tért volna bepillantott kishúga szobájába. Édesen aludt egy
szorosan magához ölelt képpel és egy mellette heverő dobozzal, melyben régi
képek helyezkedtek el. Mosolyogva lépett közelebb a kislányhoz és gondosan
betakarta, de azonnal kiszúrta, hogy milyen képet is szorongat. Egy családi fotó,
mely nem sokkal a baleset előtt készült, de rengeteget talált még a földön. A
szüleivel készült képek a nyaralásról vagy az első napról az iskolában. Ezek
mind szép pillanatok voltak, de sajnos nem hozható vissza és csak képeken
maradt meg emlékként. Egy könnycsepp csordult ki szeméből egy képek és húga láttán.
Egy puszit nyomva gyönyörű arcára majd megtörölve arcát indult a szobájába.
átöltözve ágyba bújt és takaróját szorosan magához ölelte és mély álomba
merült…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése