A fiú nem értette a
lányt, aki csak szorosan magához ölelte Harry-t és semmi féleképpen sem akarta
elengedni. Szerette a fiút, de még mindig nem tisztázta a dolgokat magában. Még
mindig azt a kedves és aranyos barátot látja benne, de mikor a közelében van,
felkavarja egy érzés és olyankor ökölnyi nagyságúra szorul, a gyomra, a kitörni
készülő pillangók repdesnek benne.
"Lehet, hogy
tényleg megfogott volna? Hiszen ha vele vagyok furcsa érzéseim vannak."
- eme gondolatok repdestek fejében miközben lehunyt nedves szemekkel, arcát a
fiú vállába temetve szívta be férfias kölniének illatát.
Bár megfogadta, hogy
Mark után nem szeretne beleszeretni másba, nem akar újra pofára esni, de ami
idáig történt vele a kapcsolat során az nagyon megviselte. Hála Harry-nek és a
srácoknak most sokkal boldogabb, mint volt és megkapta azt a lehetőséget, hogy
ez az 5 fiú, akik segítettek nekik és most is számíthatnak rájuk, hiszen kaptak
tőlük egy szebb életet, amiért nagyon hálásak, de legfőképpen Harry-nek. Ő volt
az, aki meghallgatta és a titkait sem adta tovább, ő volt az, aki befogadta a
saját lakásába és a legjobb barátként őszinte a lányhoz. Nála jobb barátot nem
is érdemelne.
Ez a pillanat meglepődöttségest
és vidámságot okozott mindkettejüknek, de ugyan úgy kérdések megválaszolatlanul
keringtek. Lexie elhúzódott a fiútól majd tekintetét smaragdzöld szemeibe
fúrta, de később már Emma-ét figyelte.
- Emma, kérlek, magunkra hagynál? – a kislány felsóhajtott,
de mégis mosollyal az arcán hagyta el a helyiséget és sétált fel egyenesen a
szobájába magukra hagyva őket – Mondanom kell valamit. – ismét Harry-re tekintett.
- Üljünk le, nekem is
lenne mit mondanom. – vakarta meg a fejét Harry édesen mosolyogva majd kézen
ragadva a nappaliba sétáltak. Amint a kanapéhoz értek leültek egymással szembe
és vártak, hogy valaki megszólaljon.
- Nézd Harry, tudom,
hogy az előbbi furcsa volt, de azt az ölelést azért kaptad, mert sokat
köszönhetünk legfőképpen neked. Te vagy az, az ember, aki befogadott két német
lányt, akiknek már nem volt hol lakniuk és rengeteg kedvességet és figyelmet
kapunk tőled. Jószívű vagy és nálad jobbat nem is kívánhatnék. – mondta Lexie,
de egy könnycsepp mégis kiszökött és végigfolyt gyönyörű arcán. Harry csak
szorosan magához ölelte, hogy ezzel vigasztalja és, hogy éreztesse vele, rá
számíthat bármi is történjék. – Annyi mindent kaptunk tőled – zokogott fel a
lány - , hogy azt fel sem tudnám neked most sorolni egy kezemen sem, viszont
két valamit nagyon köszönünk neked:
1.A szeretetedet.
2.Kaptunk egy új
életet, ami sokkal jobb az előbbinél. – mondta Lexie. Harold csak elmosolyodott
ezek hallatán.
- Ne köszönd. –
legyintett.
- De, igen is
KÖSZÖNÖM! – emelte fel egy kicsit a hangját a lány. Kicsit megrémült saját
magát hallva, hiszen ő nem olyan, aki könnyedén beszél ilyen hangnembe.
- Nem akarok
vitatkozni, de nekem is mondanom kell valamit. – kezdet el miközben tekintete a
tördelő ujjait figyelte – Mostanában nagyon szomorúnak látlak, de nem értem
miért… Próbáltam megfejteni, de ha nem lenne a húgod, akkor még ma is törném a
fejem. – nevetett fel.
- És megtudtad? –
kérdezte mosolyogva Lexie.
- Emma mesélt
mindenről, és megértem, de mivel velem nem történt ilyen nem tudom teljesen
átérezni a fájdalmat, de rettentően rossz azt látni, hogy nem mosolyogsz. –
kezét a lányéra helyezte, hogy jelezze mennyire is fontos neki – Viszont a mai
nap készültem egy meglepetéssel csak, hogy végre olyan vidám legyél, mint mikor
a koncert után először találkoztunk. Már nem tudom elviselni a szomorú énedet.
Nekem a régi mosolygós Lexie kell! – jelentette ki Harry. A lány azt sem tudta,
hogy mit válaszoljon, nagyon meghatotta. Imádott a fiú társaságában lenni és ez
a cselekedett igazán rendes tőle. – De mivel már túl későre jár, ideje
lefeküdni és holnap a meglepetésre is fény derül. – ördögi vigyor jelent meg
arcán.
- Nagyon furcsa vagy
nekem. – mosolyodott el a lány is – Valamire nagyon készülsz.
- Meglehet, de nem
akarom elárulni. – kacsintott és felállt, kezét nyújtotta Lexie felé, aki
elfogadva azt együtt sétáltak fel az emeletre. Amint felértek egyenesen a lány
ajtajáig kísérte Harry majd ott egy „Jó éjt!” után mindketten szobájukba
léptek.
Másnap reggel Harry már
kora reggel óta fent van, hiszen izgatott a mai nappal kapcsolatba. Szeretné
felvidítani azt a lányt, aki egyre jobban fontosabbá válik számára, de nem
gondolkodva tovább kipattant az ágyból és a szekrénye felé igyekezett. Kitárva
annak ajtaját percekig csak figyelte a ruhadarabokat, majd egyértelmű döntés
után kivette a megfelelő ruhadarabokat felöltözött. Amint rendbe tette szobáját
indult is lefele a konyhába reggelit készíteni, de amint kilépett az ajtón
mennyei illatok csapták meg orrát. Elindult a szag irányába és a konyhában
kötött ki, ahol a reggelit készítő Lexie-vel találta magát szemben.
- Jó reggelt! –
mosolyogva tekintett a fiúra, aki csak döbbenten figyelte a lányt, de
visszarántva magát a valóságba viszonozta a köszönést és csatlakozott a
segédkezésben.
- Olyan szép időnk
van. – tekintet ki az ablakon Harold.
- Igen. – mondta egyetértően
a lány – Mi lenne, ha ma kint reggeliznénk? – tette fel a kérdést és ismét az a
csodás mosoly jelent meg arcán. A fiú boldog volt, hiszen más is körülötte az.
Bólintással jelezte, hogy tetszik az ötlet így mind a ketten fogták a tányérokat,
poharakat, ételeket és kisétáltak a hátsókertbe. Ott az asztalon megterítettek
majd leültek és jóízűen beszélgetni kezdtek.
Emma az ablakból leskelődve
figyelte minden egyes mozdulatukat, miközben drága barátnőjével Kate-el
beszélgetett. Boldog volt, hogy végre sikerült őket jobb viszonyba hoznia, de
mégsem az, amit valójában gondolt. Gondolkodásba kezdett, hogyan is hozza össze
ezt a két jómadarat, de pont alkalmas a mai nap. Emma már az első találkozásuk
óta tudta, hogy valami lesz közöttük, hiszen nyilván való volt, hogy amint meglátták
egymást „első látásra szerelem” volt
Mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy testvére, Lexie boldog legyen egy
olyan ember mellett, aki soha nem hazudna neki és bármikor számíthat rá.
- Mit látsz? –
kérdezte webkamerán keresztül barátnője, Kate.
- Éppen reggeliznek,
nélkülem! – dobta be a durcát, persze csak a vicc kedvéért – Beszélgetnek és
nagyon jókedvűek. Nevetgélnek. – leskelődött Emma.
- És miről
beszélgetnek? – kíváncsiskodott.
- Nem tudom! Nem tudok
szájról olvasni! – fordult a laptop felé és nézett barátnőjére a kamerán
keresztül.
- Jó, jó, jó… Nem kell
leharapni a fejem! – mentegetőzött, de a végét már nevetve mondta. Mind a ketten
hangos nevetésben törtek ki, de annyira, hogy a földre estek mind a ketten és
ott folytatták tovább a viccelődést könnyeiktől nem látva.
Olyan jól érezték
magukat, hogy megfeledkeztek a „szerelmes”
párról, de Emma észbe kapva az ablakhoz rohant. Éppen akkor álltak fel és
sétáltak be a házba. Nem tudta, hogy mire készülnek így kilopózott a szobájából
és hallgatózni kezdett. Csend volt, de egyik pillanatban a bejárati ajtó
csukódása csapta meg a fülét. Berohant Harry szobájába és az ablakból tovább
figyelte őket, de ők pár lépést megtéve eltűntek. A lány boldog mosollyal tért
vissza barátnőjéhez, aki kíváncsian várta a fejleményeket.
- Mi történt? –
kérdezte.
- Semmi. Annyit
hallottam, hogy kimennek a lakásból és utána Harry szobájából figyeltem, de
elvesztettem őket. – szomorkodott el egy kicsit, de közben boldog is volt.
Elgondolkodott azon, hogy vajon mit is csinálhatnak és egy boldog mosollyal
jelezte, hogy az ő elméjében teljesen más forog, mint a valóságban. Szerette volna,
hogy testvére Harry párja legyen, de Lexie túl félénk ahhoz, hogy bevallja
érzelmeit egy srácnak. - Most a képzeletemben elképzeltem, hogy vajon mi lehet
velük most, de tudom, hogy nem így van. – arcára mosoly derült, de azonnal el
is tűnt. Még beszélgettek, de mivel Kate-nek dolga akadt így elköszöntek
egymástól és a gépet kikapcsolva egy dobozt húzott elő az ágya alól. Visszaült
az eredeti helyére majd kinyitotta a kezében lévő tárgyat és éppen egy régi
képet húzott volna elő, mikor hangos zajok szűrődtek a földszintről…
------------------------------------------------------------
Meghoztam az új részt és remélem, hogy tetszett is nektek! A következő rész valószínű, hogy pénteken vagy Vasárnap fog felkerülni, mert szombaton más elfoglaltságom van és semmi időm nem lesz, hogy feltegyem...
Viszont visszatérve, remélem, hogy tetszett ez a rész, bár én egy kicsit rövidnek tartom, de várom a komikat ide vagy a chat-be és persze a pipákat is :D
Puszi nektek!
I. Heni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése