15. Fejezet - Menekülni, csak menekülni akarok…

 Stell telefonja vészesen jelezni kezdett. Egy üzenet számára ismeretlen számtól. Eleinte tartott tőle, de akiket nem ismer, azok nem igazán tudják az ő számát, így megnyitotta. Egyetlen egy mondat állt benne és egy név. Teljesen lefagyott, fogalma sem volt, hogy ismét felbukkan az életében az-az illető, aki miatt menekült innen és valószínű újra csak meg akarja keseríteni az életét.

„Üdv, újra itthon kedves Miss Híresség! - Nicole”

 Most ismét csak végigfutott fejében minden rossz, amit csak tőle kapott. Soha többet nem akart vele találkozni, ismét csak menekülni akart, de legfőképpen Luke-ot akarja tőle védeni. Most azonnal haza fog menni és ki nem teszi a lábát, míg vissza nem repül Londonba. Felállt, saját cuccait bedobálta táskájába. Elbúcsúzott mindenkitől, majd sietősen indult el. Senki sem értette, hogy már megint mi a baj, de Luke ezt nem hagyta annyiban. Utána rohant és csuklójánál fogva állította meg, fordította maga felé és vonta kérdőre.

 - Miért menekülsz ismét? – Hangja tele volt aggodalommal. Stella tudta, hogy ezzel csak mindig rosszat tesz neki. Folyamatosan csak aggodalmaskodik miatta. Utálta ezt tenni bárkivel is, de vele a leginkább. Állandóan csak menekülni akart, akármekkora is volt az a baj, vagy éppen csak egy cselekedett, elbújt inkább előle. Most is csak ennyit akart. Könnybe lábadt szemekkel engedte el szerelmét és sétált el válasz nélkül.

Egészen hazáig azon gondolkodott, hogy most vajon helyesen cselekedett e vagy ismét elcseszett mindent.  Most érezte magát teljesen egyedül, ami iszonyatos volt. Luke mellett volt igazán felszabadult és önmaga, de mikor hazaérkezett még jobban fontolóra vette ezeket. Odabent minden világított, fent voltak még. Nehezen, de lassan közeledni kezdett a ház felé, mikor észrevette, Freya otthon van. Ismét csak legyökereztek lábai, de a szívére hallgatva rohant el az ellenkező irányba. Rádöbbent, hogy mekkora marhaságot tett így amilyen gyorsan csak tudott egyetlen egy személyhez rohant. Fáradtan kullogott az ajtóig majd kopogott be. Kissé idegesen álldogált, míg hangokat nem hallott. A kilincs megmozdult, az ajtó kitárult majd pedig Ashton meglepődött tekintetével találkozott. Mielőtt még szólhatott volna Stell elcsitította.

 - Luke itthon van? - Suttogva tette fel ezt a kérdést, hiszen nem akart feltűnést kelteni. Nem szerette volna, hogy tudjanak ittlétéről, de Ash-ben megbízott.

 - A szobájában. - Tárta kijjebb az ajtót ezzel beljebb engedve a lányt, aki hálásan pillantott rá. Egy ölelés után indult is volna tovább, de a mögötte álló személy megállította őt. Előre sietett, hogy a konyhában lévő srácok figyelmét elvonja majd a kezébe nyomott egy tányért tele étellel, így elosonhatott szép csendben.

 Luke szobájának ajtaja előtt állt. Össze kellett szednie minden gondolatát, hiszen most akarja rendbe tenni a kapcsolatukat. Mély levegőt véve kopogott majd nyitott be. Halkan becsukva maga mögött az ajtót figyelte a neki hátat fordított fiút, aki egy pillanatra sem emelte el tekintetét a csillagos égboltról.

  - Hagyj békén Ash. - Dörmögte azon a mély hangján. Elszomorította, hogy így kell látnia, de összeszedve magát határozottan megköszörülte torkát. A szőkeség azonnal felkapta tekintetét. - Stell! Hogy-hogy itt vagy? - Közelebb lépve a lányhoz vette el tőle a tányért majd miután azt letettet szorosan magához ölelte. Nem értette miért is van ott, hiszen úgy távozott, aki soha többet nem akarja látni őt.

 - Hozzád jöttem. Bocsánatot akartam kérni a viselkedésemért, de megijedtem. Félelem öntött el és fogalmam sem volt... - Puha ajkat érzett sajátján, mely vágyakkal, érzelmekkel teli volt. Luke megbocsátott neki, Stella mégis úgy érezte még nincsen minden rendben. Elválva tőle túrt bele hajába és ült le az ágyra. Felsóhajtott majd elővette mobilját, hogy megmagyarázhasson mindent. A készüléket a kezében tartva kereste elő az üzenetet majd a srác kezébe nyomva folytatta. – Emlékszel mikor meséltem Nicole-ról? Fogalmam sincsen, hogyan talált rám, kitől tudta meg a számom, de egy biztos, hogy valamivel ismét csak tönkre akar tenni. – Arcát tenyerébe temetve ismét csak félelem öntötte el. Könnyei szüntelenül folytak végig arcán. Fogalma sem volt, hogyan is tudna ez ellen védekezni, nem akar újra áldozat lenni. Stella minden áron csak menekülni akart a rossz elől. Gyáva volt, önbizalma semmi, de ami a legjobban bosszantotta, hogy mindenkinek meg akart felelni. Utálta magát ez miatt mégsem jött még rá arra, hogy talán ezen változtatni kellene.

- Figyelj! Semmi elől ne menekülj soha. - Térdelt le elé a fiú megfogva szerelme kezét, aki csak halkan zokogott. - Tudom, hogy könnyű ezt mondani, de hidd el. Mindent meg lehet oldani, vagy pedig nem kell vele foglalkozni. Tudom jól, hogy meg akarsz felelni mindenkinek...

 - Ezt meg honnan tudod? - Rögtön felkapta fejét ennek a mondat hallatán. Elgondolkodott, hogy mi van akkor, ha magától jött rá? Ennyire sugárzik róla?

 - Freya sokat mesélt rólad, de rájöttem magamtól is. A beszédstílusod, a tetteid, a kedvességed, ezek mind erősen utalnak rá. - Most döbbent rá, miért is használták ki annyian. Pont ez volt az, ami miatt mindenki csak ugráltatta, vagy éppen szavakkal bántotta. Nicole is mi másért ne barátkozott volna vele. Még jobban fájtak neki a múltban történt dolgok. Szerencsétlennek tartotta magát, feleslegesnek ezen a világon, Luke-ot sem érdemli meg.

 - Elcseszett lány vagyok az biztos! Meg sem érdemellek.

 - Ez mind butaság! Te vagy a mindenem és segíteni fogok bármiben. Nicole-t meg felejtsd el! Én jobb vagyok nála. - Felállva mutatott végig magán, majd pedig hajába túrva vágott menő arckifejezéseket melyekhez még pózolt is. Stell elnevette magát, hiszen iszonyat vicces volt mindezt látni. A fiú elmosolyodott majd pedig az ágyon hátradöntve a lányt mászott felé. Csókokkal halmozta el ajkát, arcát, nyakát, de kintről beszűrődő hangok rögtön szétválasztották őket. Villámsebességgel ugrottak távolabb egymástól, mikor Ashton hangját hallották közvetlen az ajtó mögül. A srácokat próbálta megállítani, hiszen Stella olyan hangosan nevetett, hogy a fiúk ezt meghallották. Ash védelmező testőrként ugrott, hogy cselekedjen.

  - Enged be őket! – Kiáltott ki a lány mire mindhárman szinte úgy estek be a szobába. Igazán vicces látványt nyújtottak egymáson feküdve a földön, de Stell nehezen fojtotta vissza az előtörő nevetését. Hirtelen elgondolkodtak, hogy a parton történt események után mit kereshet itt. Fejüket vakargatva álltak ott érthetetlenül válaszra várva.

 - Hogy-hogy itt? – Mutogatott Calum.

 - Hogyan jöttél be? – Újabb kérdés Mikey-tól. Ashton gondos apukaként világosította fel a fiúkat, hogyan jutott be a házba és, hogy miért is van itt egy szobába Luke-al. Öt perces magyarázás után sikeresen felfogták majd pedig távoztak. Ash bocsánatkérően tekintett mindkettejükre majd az ajtó becsukása után magukra hagyta a szerelmeseket. Egymásra tekintve kapta el mindegyikőjüket a nevetőgörcs, hiszen ez a két fiú, amit itt leművelt és játszották az érthetetlent nagyon viccesek voltak. Szinte a földön feküdve fogták a hasukat a fájdalomtól miközben könnyeiket törölték. Rögtön feldobta a kedvüket ez az aprócska jelenet.

 Miután kitombolták magukat már az ágyon feküdtek egymás mellett a plafont bámulva. Jó érzés volt tudni, hogy az, akit igazán szeret, most magához ölelhet. Stella mélyen szippantotta be Luke bódítóan férfias illatát a mellkasán feküdve. Ujjaikkal játszadozva ütötték el az időt, de a telefon csörgése megzavarta nyugodt és csendes pillanatukat. A fiú előkapva zsebéből mobilját tekintette meg az üzenetet, melyet Freya küldött neki.

 - Ki az és mit akar ilyen későn? – Ásítva egyet folytatta Luke pólójának húzogatását, mellyel igazán jól szórakozott. Bár ez a fiúnak nem éppen tetszett, de jelenleg mással volt elfoglalva.

 - Frey kérdezi, hogy nálam vagy e, mert még nem voltál otthon és aggódnak érted. – Sűrítette össze egy mondatba a regényben leírt üzenetet. – Íjam azt, hogy itt vagy, de itt is alszol? – Hangjából egyértelműen hallatszott, hogy mosolyog. A lány is ugyan ezt tette és elgondolkodva ment bele a dologba is egy „Ühümm…”-el beleegyezet.

 Az este további részében még beszélgettek, majd ismét egy újabb póló lenyúlása után indult el tusolni. Felvéve a pólót és egy bugyiban libbent be a szobába, ahol Luke már várta, de mikor megpillantotta a lányt rögtön fedetlen lábaira csúszott a tekintete. Stell a törülközőjét a fejére dobva ugrott az ágyba és bújt a takaró alá. A fiú is követte a példáját és egymás ölelésébe bújtak. Édes szavakat suttogtak egymásnak, persze ezt is valakinek meg kellett zavarnia, hiszen nem voltak egyedül.

 - Nem akarok semmilyen hangokat sem hallani az éjjel! – Adta ki a parancsot Michael és hátat fordítva nekik aludt el. Luke és Stella jót nevettek ezen, de e fárasztó nap után rögtön elnyomta őket az álom.

------------------------------------------------------------------------------------------

Ismét szombat és egy újabb rész került fel. Remélem, hogy elnyertet tetszéseteket és nagyon örülnék neki, ha valamilyen formában ezt el is juttatnátok hozzám akár itt, chat-en vagy ahol csak tudjátok!
Ami még fontos, hogy el sem hiszem srácok, hogy a blog már elérte a 33.000 látogatót! Nagyon köszönöm, hogy vagytok nekem! És újabb két feliratkozóval bővültünk, amit köszönök nekik is!
Imádlak titeket srácok!

Legyen szép estétek!

Ölel benneteket, I.Heni