33. Fejezet - Zongora dallamai

- Jó reggelt! – Állt fel helyéről az orvos és kezet fogott mindkettejükkel. – Kérem, foglaljanak helyet! - Szinte reszketve, egy pillanatra sem vette le a szemét az orvosról. Elképzelése sem volt mi keresnivalója van itt, de egy biztos megérzése volt, hogy hatalmas a probléma.

 - Kérem, nagyon kérem! Mondja, hogy semmi komoly nem történt... - Tőrt ki magából a lány. Sosem volt egy nyugodt ember és nem szerette, ha az idegeit tépik a csenddel. Már nem tudott magának parancsolni, muszáj volt valamit közbeszólnia.

Otthon, édes otthon

Sziasztok!

 Örülök, hogy újra itt lehetek és megoszthatom veletek a fejemből kipattant kis szösszeneteket, de legfőképpen azért vettem erőt magamon, hogy visszatérjek ide, mert az írás, az amivel a legjobban ki lehet fejezi saját magunkat. Így a hosszas kimaradás után, amit nagyon sajnálok, ismét itt leszek és hozom a jobbnál jobb részeket... Vagyis, ami tőlem telik. 

 Ami biztos, hogy a mai nap még érkezni fog a "Beléd szeretve" új része. Percek, órák kérdése és fent lesz. A másik dolog az, hogy nem csinálom már több fanfiction-t. A jelenlegi történetemet is menet közben átírogatom és egy teljesen más szemszögből fogjátok tudni olvasni a történetet. 

Csóközön!