2015. július 29., szerda

26. Fejezet - Az a csók...

 Mélyen elgondolkodtatta a lányt minden egyes mondat. Luke iránt még mindig érezte azt a
vonzalmat, amit még az eleje óta. Valahogyan mégis nehéz döntés volt ez számára. Látni is nehéz, visszaemlékezni is, de megbocsátani a legnehezebb. Ash-re emelte könnyes tekintetét és vállára borulva zokogott fel. Hiányzott a szőkeség bódító illata, a lágy csókjai, a védelmező ölelése, a vonzó mosolya és az a gyönyörű kék szeme. Borzasztó nehéz így nélküle elviselni ezt a kegyetlen világot, de szerencséjére Ashton ott volt most mellette.
 - Tudod, minden a legjobban fog alakulni, csak a megfelelő időt ki kell várni. - Ölelte át a fiú Stella-t, hogy megnyugtassa. Védelmező bátyó módjára nyugtatta és megígérte neki, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy a legjobb legyen a lány számára. 

2015. július 22., szerda

25. Fejezet - "Mind egy-egy üzenet saját magamnak"

A hetekből napok lettek, melyek gyorsan teltek. Szinte kétszer hunyta le szemeit és már ismét otthon találta magát. Ismét kinyitotta szemeit és az egyre csak világosodó szoba plafonjára tekintett. Nyújtózkodva kelt ki ágyából és indult meg a konyha felé, ahol egy megszokott reggeli teát készített magának. A bögrét levéve helyéről forró vizet töltött bele. Kedvenc teájának filterét a vízbe mártotta és egy kevéske citromlével ízesítette meg. Bögrével a kezében sétált vissza szobájába. Becsukta maga után ajtaját és felsóhajtott. Furcsa volt ismét csak egyedül lenni, hiszen minden áldott nap Ashton 24 órás szolgálatban volt mellette. Őszintén bevallotta, hiányzott neki a fiú társasága.

2015. július 14., kedd

24. Fejezet - Egy őszinte bejegyzés

Nem telt el az esett óta két nap. Stella csodásan érezte magát, hiszen barátokkal volt körülvéve és gondtalannak érzett mindent. Tudta, hogy az a két személy, akik minden egyes nap meglátogatták, sőt Ashton még az éjszakákat is ott töltötte. Egy percre sem hagyták egyedül. Soha nem érezte magát még olyan felszabadultnak, mint abban a két teljes napban. Borzasztóan jó érzés volt, hogy ők segítettek neki, akármennyire is ellenezte, hiszen mindig is a saját lábán akart megállni. Most ez nem sikerült neki. Egyáltalán nem akarta belátni, hogy egyedül is képes lett volna végigszenvedni a kórterem 4 fala között, mert ez nem volt igaz.

2015. július 8., szerda

23. Fejezet - Kórház

  Ashton fel-alá mászkálva okolta magát folyamatosan, míg nem megérkezett Freya. A lány rohanva borult Ash karjaiba. Minél előbb tudni, akarta, hogy nincs e komolyabb baja barátnőjének. A fiú megrázva fejét tudatta a vele szemben álló Freya-val, hogy az égvilágon nem tud semmit. Aggodalma még inkább csak súlyosbodott. A mindig vidám lány most szomorúan és kétségbeesetten ült le a székre. Arcáról szinte semmit nem lehetett leolvasni. Csak meredt előre. Ashton csatlakozott mellé.
 - Kinek említetted az esetet? – Tette fel kérdését. Kíváncsi volt, hogy a lány hamar továbbította a történteket a szülőknek, vagy éppen a srácoknak. Nem igazán szerette volna, hogy bármelyik is megtörténjen, hiszen ezzel csak még nagyobb bajt okoznának Stella-nak.

2015. július 1., szerda

22. Fejezet - Most már csak reménykedni lehet

- Én mindvégig szerettem. Soha sem léptem volna félre. Ő volt a mindenem és még mindig ő. Szeretem! Szeretem őt, de egyszerűen nem tudok neki megbocsátani. Ezzel tönkretett mindent. – Suttogta alig hallhatóan, de hangja elcsuklott. A fiú tudta, hogy mélyen megérintette, összetörte a lányt. Mindent meg fog tenni azért, hogy ő, aki ilyen törékeny, de mégis erős nő minden rossztól megóvja. Lelki felépülésre van most szüksége és ez egyedül nem menne neki, de azt is ki fogja deríteni, hogy mi ütött Luke-ba.
 - Mi történt? – Aggodalmakkal teli hangnemben tette fel a kérdését Freya. A semmiből jelent meg, de tudta, hogy nagy a baj.