- Én mindvégig
szerettem. Soha sem léptem volna félre. Ő volt a mindenem és még mindig ő.
Szeretem! Szeretem őt, de egyszerűen nem tudok neki megbocsátani. Ezzel
tönkretett mindent. – Suttogta alig hallhatóan, de hangja elcsuklott. A fiú
tudta, hogy mélyen megérintette, összetörte a lányt. Mindent meg fog tenni
azért, hogy ő, aki ilyen törékeny, de mégis erős nő minden rossztól megóvja.
Lelki felépülésre van most szüksége és ez egyedül nem menne neki, de azt is ki
fogja deríteni, hogy mi ütött Luke-ba.
- Mi történt? – Aggodalmakkal teli hangnemben
tette fel a kérdését Freya. A semmiből jelent meg, de tudta, hogy nagy a baj.
- Szükségem van egy meleg fürdőre. – Alig
hallhatóan jegyezte meg Stella, mire barátnője már ugrott is előkészíteni
mindent. Ash lassan elvezette a lányt a fürdőig, majd pedig magára hagyták
Stell-t.
- Ne zárd be az ajtót! Ez parancs! Később
megbeszélünk mindent. – Jegyezte meg Freya majd pedig az ajtót becsukva esett
neki kérdéseivel a fiúnak. A lány mindent tisztán hallott. Nem volt kíváncsi
egyikőjük aggodalmaskodására sem, de nem tudott mit tenni az ellen, hogy éppen
az ajtó előtt beszéltek meg mindent. Stell teljesen kikészült a történtektől.
Sokként érte az egész, hiszen azt hitte, hogy számíthat rá, hogy ő tényleg
szereti. Sajnos ebből az álomból is fel kellett ébrednie és szembenézni a
valósággal. Csak kihasználta őt. Másra sem kellett csak, hogy az ágyasa legyen.
A szemébe hazudott és pontosan ez fájt neki a legjobban.
Ash és Freya még mindig megállás nélkül
beszéltek tovább. Stella egyszerűen képtelen volt ezt hallgatni. A
gondolataiból, az emlékezetéből, mindenhonnan ki akarta törölni a mai nap
eseményeit. A tükör előtt figyelve magát egyre csak azon töprengett, hogy mivel
is érdemelte ki, hogy ez történjen vele. Betelt a pohár. Lassan az ajtóhoz
lépkedve fordította rá a kulcsot. Se ki, se be nem tudott menni. Egyáltalán nem
érdekelte. Behunyta szemeit, kifújta a levegőt majd pedig elmerengett azon,
hogy miért is fontos itt lennie. Az lelki világa romokban, a karrierje sehol
sem tart. Szerető családja van, de nem sűrűn találkoznak. Barátnője kiáll
mellette, de mindig csak teher volt a vállán. Most elhatározottan döntött úgy,
hogy megteszi azt a lépést, amivel mindenkinek csak segít, ezzel saját magán
is. Ruhástól indult meg a vízzel teli kádhoz. Megállt előtte. Visszatekintett a
csukott ajtóra és egy utolsó szót ejtett ki száján: "Sajnálom!".
Lassan bemászva ült bele. Az a gyönyörű ruha, melyet immár exétől kapott, szép
befejezést fog nyújtani Stella-nak.
Hátradőlve figyelte a fehér plafont, mely mos
pofátlan módon nevetett rajta. Kigúnyolta, hiszen ismerte őt már egész pici
kora óta. Nagyon jól tudta, hogy az a lány, akinek most könnyei folynak és azon
töpreng mi is a helyes út, gyenge volt. Gyenge volt ahhoz, hogy bármit is
megtegyen. Újra lehunyta szemeit. Mélyen beszívta a levegőt, majd az nagy
sóhajként távozott. Határozott volt, nem pedig gyenge. Tudta, mi lesz a legjobb
és ahhoz cselekedett is. Egészen lassan csúszott lejjebb, egyre csak lejjebb,
míg a víz alatt nem találta magát. Abban a pillanatban feltűnt neki, hogy a
való életnél ez sokkal csendesebb. Az élet és halál között csend a legbékésebb.
Mintha egy elhagyatott házban lenne teljesen egyedül. Csak a csapból való
vízcseppek egyenletes csobbanását és a madarak csiripelését lehetett hallani.
Béke és nyugalom vette körül, mégis egyetlen hangot hallott csak igazán halkan.
Mintha csak suttogás lett volna. Az a hang tele volt aggodalmakkal és megállás
nélkül csak egy nevet hajtogatott: "Stella". Tudta, hogy ő meg akarja
menteni a haláltól, de Stell pont azt akarta, hogy mindenki válláról leemelje
azt a terhet, melyet az ő jelenléte okozott. Hagyta, hogy lelke elengedje
testét és átlépjen azon a bizonyos fényen, melyet mindenki csak emleget.
- Egy szebb és új jövő vár rád Stella! -
Utolsó gondolata ez volt, majd pedig megszűnt létezni körülötte a világ. Teljes
volt a csend. Egyedül volt és végre nyugodalomra talált.
*
Ashton teljes erejéből ütötte az ajtót, azzal
a kalapáccsal, amit az imént talált, hiszen aggódott a lányért. Amikor azon a kis
lyukon bepillantott, ledermedt egy percre. Ott feküdt mozdulatlanul víz alatt
ruhástól. Dühösen és még erősebben kezdte ütni az ajtót, hogy minél előbb
bejuthasson. Tudta, nagyon jól tudta, hogy ha nem sete, akkor az Stell életébe
fog kerülni. Abban a percben csak Stella volt a legfontosabb, így a az ajtón
keletkezett nyílás, bármekkora is volt, átmászott rajta és a lányhoz sietett,
azonnal kiemelte onnan és a földre fektette.
- Freya! Hozz gyorsan egy törülközőt é
készítsd elő a kocsit! - Adta ki a feladatot Ash, majd pedig a platinaszőke
lány már intézkedett. A fiú aggódott a mellette fekvő lányért, hiszen nem
lélegzett. Megpróbálta újraéleszteni kisebb sikerekkel. Végül nehezen, de
visszatért közéjük. Betakarva vette kezébe és rohant ki vele egyenesen az
autóig. A hátsó ülésre befektette, onnan pedig a volán mögé ült.
- Kérlek Ash, nagyon vigyázz rá! Rögtön
utánatok megyek! - Hadarta el Freya. Ashton bólintva egyet tolatott ki az útra
onnan pedig a gázra taposva indult el a kórház felé. Egyáltalán nem érdekelte,
ha most megszeg minden szabályt, vagy éppen megbüntetik. Egyetlen egy cél
lebegett szemei előtt, hogy Stella-t jó kezekbe adhassa és az állapota újra
stabil legyen.
- Tarts ki kicsi lány! Tarts ki! Mindjárt ott
vagyunk! - Hajtogatta a fiú miközben hol az útra, hol pedig a lányra
pillantott, de épségben megérkeztek. Ashton rögtön kikapta a kocsiból a gyenge
lányt és egyenesen az ajtó felé rohant vele, abban reménykedve, hogy még nincs
túl késő. - Segítsen valaki! - Egyre beljebb rohanva kiabált segítségért. Az
orvosok és az ápolók rögtön intézkedtek és egy ággyal siettek a betegért.
Ráfektetve a lányt rohantak el vele, hogy minél előbb segíthessenek rajta,
miközben a fiú mindent részletesen elmesélt a történtekről.
Miután Stell-t betolták
az ajtón a fiú teljesen maga alatt volt. Odakint a váróban ücsörögve azon gondolkodott,
hogy mi lesz, ha nem sikerül az életét megmenteni. Az maga lenne a
túltehetetlen fájdalom, mely még Luke-ban is mély sebet hagyna. De foghatatlan,
hogy mindez ilyen gyorsan történt. Soha nem akart ilyenben részt venni, de egy
barátjáról volt szó. Minden perc, másodperc számít. Most csak reménykedni
tudott és magát okolni, de miért is... Magát okolta, amiért ez megtörtént, de
ebben nagyobb részben Luke keze van, hiszen, ha a ma reggel nem történtek volna
meg, akkor most nem tartanának itt. Dühös volt, nagyon is dühös. A fiúra, aki
bandatársa, de már szinte testvére is. Most az a gyönyörű nő szenved itt,
akiért majd megőrült. Viszont elcseszte. Elcseszte Stella-nak az életét, hiszen
minden egyes szavában lévő betűt elhitt és ezzel szívét darabokra törte. Tudta,
hogy nem lesz jó vége, de abban is biztos volt, hogy Stell ezt a módszert
találja majd a legegyszerűbbnek, hogy felejtsen és mindenkit megkímélve
magától. Ez marhaság! Egy életet eldobni azért, mert egy pöcs összetörte a
szíved? Nem ér meg ennyit. Főleg nem, ha ilyen fiatal. 21 éves, a karrierje még ott áll előtte,
plusz még rengeteg szerelem jöhet az életében. Nem szabad feladni, azt már megtanulta
és próbálta mindenkivel elhitetni, hogy ez valóban így van. Most Stella mégis
azért küzd, vagyis próbálnak érte küzdeni, hogy életben maradjon…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése