21. Fejezet - Hamar véget érő tündérmese

 Reggel napnak meleg sugarai sütöttek be az ablakon. Stella rögtön mosolyra húzta száját. Lassan kinyitotta szemét és felülve az ágyon nagyot nyújtózkodott. A tegnap estére visszaemlékezve minden maga volt a tökély. A remek koncert, a felejthetetlen randi, a jól sikeredett poén és a szenvedélyekkel teli éjszaka. Boldog volt. Tegnap és most is. Semmit nem bánt meg, amit tett.

 Ásítva egyet dőlt vissza a puha párnák közé és elnevetve haját kezdte el babrálni. Alsó ajkába harapva ölelte magához a takarót és még mindig az estén forgott az agya. Roppant jó kedve volt, de ideje volt már felkelnie, hiszen az órára pillantva eléggé sokáig aludt. Maga köré tekerve a takarót szállt ki az ágyból és kereste meg ruháinak minden egyes részét. Gondoskodott arról, hogy senki se tudja megzavarni miközben, öltözik így az ajtót bezárta. A takaró a földre került Stella pedig felvette tegnapi ruháját. Tükörbe pillantva kötötte össze haját. Miután késznek nyilvánította magát az ajtót kinyitotta és kilépett azon. A földszintről érkező hangok egyből mosolyt csaltak az arcára, hiszen ismét csak a hangos vitatkozás folyt valószínű a konyhában. Nem tudták eldönteni, hogy ki érdemli meg az utolsó palacsintát. A lány, amit leért és megpillantotta a fiúkat, azonnal nevezni kezdett. A földön feküdve birkóztak egymással egyetlen egy palacsintáért. Na szép... idáig süllyedtek közel 20 éves fejjel. Stell átlépett rajtuk és az asztalhoz ülve fogyasztotta el a reggelit, de furcsállotta, hogy Luke hiányzik.

 - Hé, ez így nem ér! - Kiáltott fel Mikey és duzzogva ült vissza helyére. A többiek is követték a példáját.

 - Mr. Duzzogó Clifford, Nem tudtak dönteni, én segítettem. - Kacsintott és az utolsó falatot bekapva szórakoztatta a színes hajú srácot. Miután mindenki megbékélt a másikkal, reggeli csevegésbe kezdtek. A fiúk csak a tegnapi koncertről tudtak áradozni. Nem csoda, hiszen ez az életük. Eközben Stella gondolatai ismét csak elterelődtek. Próbált figyelni a srácokra, nem sok sikerrel. Egyetlen egy valaki volt a központban, Luke. Fogalma sem volt, hogy hova tűnhetett, hiszen nem szokott ilyen korán lelépni. Kíváncsi volt, de egyben aggódott is, hiszen ő mégis csak az élete része.

 A beszélgetést folytatva kezdtek el pakolászni és átsétálni a nappaliba. Ashton az egyik fotelban, Calum és Michael a nagyobb kanapén veszekedek. Már csak a lány hiányzott közülük. Éppen indulni készült egy pohár vízzel a kezében, mikor a bejárati ajtó hirtelen kicsapódott. A szőkeség lépett be rajta, mire Stella megnyugodva fújta ki a levegőt. Viszont ami ez után történt, arra senki sem számított. A fiú nem egyedül érkezett. Egy lánnyal tért haza, aki kezét fogta és szorosan a nyomában volt. Dühös és féltékeny volt egyszerre. Tisztán hallhatóan kedves szavakat suttogott a lány a fiú fülébe miközben egyre csak közeledtek egymáshoz, végül pedig csókban forrtak össze. Stell kezéből kiesett a pohár, ami darabokra törött, ahogyan a szíve is. Könnybe lábadtak szemei és villámsebességgel távozott a hátsó ajtón. A három srác nem értett semmit, e mikor Stella után akartak sietni rögtön tudták mi is történt. Luke egy másik nővel tért haza, miközben tudta, hogy a barátnője otthon várja. Michael dühösen lépett oda barátjához és egy hatalmasat húzott be neki. A fiúk lefogták, de az-az egyetlen ütés nagy fájdalmat okozott Luke-nak.

 - Most komolyan? Luke, képes voltál erre? Soha nem fog neked megbocsátani! - Kiabálta dühösen Mikey, miközben Cal lefogta bandatársát. Ash dühösen távozott, hiszen maga után becsapta az ajtót és Stell után sietett. Az utcára rohanva pillantotta meg az egyre csak távolodó lány alakját. Ösztönösen cselekedve kezdett el rohanni, közben egyetlen egy nevet kiabálva:

 - Stella! Stella, kérlek! Állj meg. - Esze ágában sem volt azt tenni, amire kérték, hiszen makacssága és az előbb történtek miatt tette. Ashton még gyorsabban rohant, míg meg nem előzte így elállta az útját.

 - Mit akarsz Ash? - Könnyei szűnni nem akaróan folytak végig arcán. Tekintetén tisztán látszott a csalódottság, az összetörtség. A fiú nagyon sajnálta, ami történt, hiszen ő nem ezt érdemelte. Mégis aggasztotta valami. Luke még soha nem csinált ilyet. Teljesen meg volt győződve arról, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Elhessegetve gondolatait karolta át a lányt és kísérte egyenesen hazáig.

 - Tudom, hogy ez megbocsáthatatlan, de szerintem itt nagyon nincs rendben valami. Luke nem ilyen.

 - Magyarázta volna tovább a fiú, de Stell közbevágott...

 - Ashton! - Felháborodottan ejtette ki ezt a nevet. - Nem vagyok kíváncsi rá! Nem érdekel, hogy mit tesz azzal a nővel, de engem mélyen megbántott, hiszen tegnap neki adtam a legértékesebb kincsemet. Meg akartam hálálni, amiért velem van és olyan csodás napban lehetett részem, erre, reggelre egy hatalmas pofont kapok! - Stella egyszerűen nem bírta már magában tartani a dolgokat, hiszen dühös, de egyben összetört is volt Egyáltalán nem volt kíváncsi arra, hogyan is próbálja Ash megvédeni a barátját, a bandatársát. Itt nincs mit megmagyarázni, eléggé egyértelmű volt a reggeli jelenet. A lánynál betelt a pohár és most teljesen elveszítette a férfiakban való bizalmát. Nincs szükség ilyen emberekre, hiszen a múltban történtek eléggé megviselik a mai napig. Nem hiányzik az életéből egy-egy újabb csalódás, vagy éppen félelemérzet, erre megint kapott egy hatalmasat.

 - Ti lefeküdtetek?! - Meglepődötten és kissé hangosan reagált.

 - Légyszíves, kürtöld szét a médiának. Had legyen címlapsztori. - Gúnyos hangnemben jegyezte meg ezt az ártatlan is mondanivalóját, mellyel teljesen igazat mondott. A dobos egyből magába szállt és bocsánatkérően tekintett rá. Tudta, hogy ezt nem kellett volna, hiszen Stella-nak nem hiányzik a botrány vagy éppen az utálkozó rajongók leveli most. Csak rosszabbodna a helyzet. Szorosan magához ölelte és feje búbjára egy puszit nyomva haladtak tovább. Kínos csend uralkodott egész út alatt, de mit is lehetett volna ilyenkor mondani.

 Lassan a ház elé érve Stell újra összerogyva folytak könnyei. Ashton karjaiba véve a lányt és sétált vele a bejárati ajtóig. Odaérve még mindig tartva őt nyitotta ki azt és lépett be rajta. Miután becsukta maga mögött Stella-t letéve segítette levenni cipőjét.

 - Én mindvégig szerettem. Soha sem léptem volna félre. Ő volt a mindenem és még mindig ő. Szeretem! Szeretem őt, de egyszerűen nem tudok neki megbocsátani. Ezzel tönkretett mindent. – Suttogta alig hallhatóan, de hangja elcsuklott. A fiú tudta, hogy mélyen megérintette, összetörte a lányt. Mindent meg fog tenni azért, hogy ő, aki ilyen törékeny, de mégis erős nő minden rossztól megóvja. Lelki felépülésre van most szüksége és ez egyedül nem menne neki, de azt is ki fogja deríteni, hogy mi ütött Luke-ba.

 - Mi történt? – Aggodalmakkal teli hangnemben tette fel a kérdését Freya. A semmiből jelent meg, de tudta, hogy nagy a baj.

 - Szükségem van egy meleg fürdőre. – Alig hallhatóan jegyezte meg Stella, mire barátnője már ugrott is előkészíteni mindent. Ash lassan elvezette a lányt a fürdőig, majd pedig magára hagyták Stell-t.

 - Ne zárd be az ajtót! Ez parancs! Később megbeszélünk mindent. – Jegyezte meg Freya majd pedig az ajtót becsukva esett neki kérdéseivel a fiúnak. – Mi a fene történt abban a házban? Ki tette ezt vele? Miért van ennyire maga alatt? Luke tette? Megölöm azt a férget! – Dühösen indult volna, de Ash karja után kapva állította meg.

 - Reggel, mikor Luke hazaért egy nő volt vele és nem csak baráti kapcsolatot ápoltak abban a percben. Stella mindezt látta és elrohant, én pedig utána. – Szörnyű volt ezt újra felidézni, hiszen ez a lány fényt vitt az életükbe, végre felszabadultnak érezték magukat. Ennyi koncertezés, turné után vágytak egy kis kikapcsolódásra, de valószínű, hogy végig csak magányosan ültek volna és a telefonjukat nyomkodták volna. ez a két lány segített rajtuk. 

 - De mégis ki volt az a lány, aki vele volt? – Újabb kérdés érkezett Freya-tól.

 - Nem tudom, de attól tartok, hogy ő vagy bárki más okkal akarta őket szétválasztani. – Ashton meglátásai talán igazak voltak, de egyikük sem tudta rá a választ. Freya csak szörnyülködve hallgatta végig és sajnálta barátnőjét. Újabb megaláztatás, csalódás érte, amire nem volt szüksége. El akarta kerülni az ilyen helyzeteket, de nem tud megszabadulni ettől. Az ajtó kilincséhez nyúlva nyomta le azt, de nem mozdult. Aggodalma nagyobb lett és észveszejtően kezdte el rángatni azt.

 - Ash! Ez nem nyílik! – Félelem, aggódás ült ki a lány arcára.

 - Talán csak magányra vágyik… - Fordult vissza hozzá a fiú.

 - Nem! Ilyenkor nagy baj van… Valami hülyeséget fog csinálni! Ismerem már annyira. – Miután befejezte a mondatot dörömbölni kezdtek az ajtón, de semmi válasz nem érkezett. Próbálták kinyitni is, de az sem sikerült. Csak egyetlen egy megoldás lehetett, ha betörik. Felkutatva az egész házat kerestek bármit, amivel bejuthatnak. Ash talált egy kalapácsot így rögtön az ajtóhoz sietve kezdte el azt ütni teljes erejéből. Egy kis lyukat csinálva nézett be azon és látta meg a kádban fekvő lányt.

 - Stella! – kiabálta...

------------------------------------------------------------------------------

Tudom, megint csak késve hoztam részt... de itt van és remélem, hogy elnyerte tetszéseteket! :)

A 20. Fejezetet még próbálom átjavítgatni, de sajnos a romantikus "ágyjelenetet" nem tudom átírni. Ötletem sincsen, hogyan lehetne azt átjavítani kicsit 18 karikásabbra, de igyekszem... viszont minden ötletet szívesen fogadok :)

Ölel benneteket, I.Heni