24. Chapter

 Mikor az ajtón beléptek a lányok rögtön megpillantották őket így amilyen gyorsan csak tudtak odasiettek hozzájuk majd bocsánatkérően tekintve Harry-re, elrabolták a lányt pár perce. Kicsivel távolabbra vezették Őt, majd mindegyikőjük egyenesen rá tekintett kíváncsian.

 -Merre jártatok ilyen sokáig? – tették fel kérdésüket egyszerre. A lány nem értette, hogy mit is akarnak ezzel, de percekkel később leesett neki és végre egy értelmes mondatott tudott kinyögni.

 -Ne gondoljatok rosszra! – jelentette ki rögtön Lex – Nem történt semmi, csak elbeszélgettük az időt. – mosolygott a többiekre, mire ők csak felhúzott szemöldökkel álltak ott. – Komolyan mondom! Tényleg nem történt semmi olyan…

23. Chapter

Nagyon boldog volt Harry. Erre a percre várt már az óta, amióta ezzel a csodálatos lánnyal találkozott. Szerette, mindennél jobban és az egy nagy fájdalom volt számára, hogy elhagyta. Nagy hiba volt! Megbánta, de most ismét boldog, mert mellette van.

 A rajongókkal elzárt úton sikerült átvergődniük, majd gyorsan beültek mind a ketten a saját autójukba és elindultak haza. Amint a ház elé értek, leparkoltak és kézen fogva besétáltak az ajtón. Harry levette magáról a cipőjét és a nappaliba sétált, míg Lexie követte őt. Leültek a kanapéra, majd egymásra néztek.

22. Chapter

 Ott állt legyökerezett lábakkal, de mégis picit elfordítva fejét tovább figyelte az éppen leparkoló autót. Ahogy leállt a motor, szíve mintha kihagyott volna egy ütemet majd egyre hevesebben vert, valami azt sugallta, hogy az a személy egy igen fontos ember.

 Ott állt és várt, várt, de semmi, egy moccanás sem történt. A jármű még mindig ugyan ott állt, de aki benne tartózkodott nem szállt ki. Habozott, hogy most odamenjen e vagy sem. A gondolatmenetet megint valaki megzavarta.

21. Chapter

Mikor a lányok elhagyták a házat és Lexie segített húgának, visszasietett szobájába majd leült az ágyra és a piros ruhával szemezett. Nem tudta, hogy melyik ruhába bújjon bele, mert mindegyik ugyan olyan gyönyörű, de még nem érezte azt, hogy igen is ez az a ruha. Úgy érezte ezt a helyzetet, mintha azt a bizonyos fehérszínű dús selymes anyagú ruhadarabot kellene felvennie, arra a nagy napra, de még ez nem az a pillanat. Addig-addig törte a fejét, míg Emma meg nem zavarta őt.