Mikor az ajtón beléptek a lányok rögtön
megpillantották őket így amilyen gyorsan csak tudtak odasiettek hozzájuk majd
bocsánatkérően tekintve Harry-re, elrabolták a lányt pár perce. Kicsivel távolabbra
vezették Őt, majd mindegyikőjük egyenesen rá tekintett kíváncsian.
-Merre jártatok ilyen sokáig? – tették fel kérdésüket
egyszerre. A lány nem értette, hogy mit is akarnak ezzel, de percekkel később
leesett neki és végre egy értelmes mondatott tudott kinyögni.
-Ne gondoljatok rosszra! – jelentette ki
rögtön Lex – Nem történt semmi, csak elbeszélgettük az időt. – mosolygott a
többiekre, mire ők csak felhúzott szemöldökkel álltak ott. – Komolyan mondom!
Tényleg nem történt semmi olyan…
-Jó, jó… Elhiszük. – ismét egyszerre csengett
hangjuk
-De most az biztos, hogy a fiúk is ez miatt
faggatják Harry-t. – folytatta Eleanor miközben a fiúk irányába tekintett – De felfigyeltünk
arra, hogy Harold átöltözött. Hova rejtetted el azt a rengeteg rajzot?
-Eszembe se jutott, hogy átvenne valami
kényelmesebb ruhadarabot így hát otthagytam mindet. – kezdte el – Aztán nekem
csak úgy tűnt fel, hogy az ajtó nyitva volt mikor én akartam lemenni hozzá.
Lassan benyitottam és láttam, hogy végignézi az összes rajzomat. Nem akartam neki
megmutatni, hogy tényleg mit művelt velem ez az 1 hónap távolléte, de sajnos
nem tudtam kibújni alóla.
-És mit reagált rá? – kérdezték egyszerre.
-Nagyon tetszettek neki a rajzok, de utána
bevallotta nekem, hogy mekkora hülyeséget csinált ezzel és hogy nem szabadott
volna egyedül hagynia akkor. – emlékezett vissza arra a pillanatra.
-Talán ez már ráébresztette arra, hogy neked
mellette van a helyed. – mondta Perrie.
-Lehet. – ejtette ki száján éppen hallhatóan
Lex, és így a hallottakat átgondolva, talán tényleg igazuk volt, de ezek után
csatlakoztak a fiúkhoz.
A fiúk is mély elbeszélgetést folytattak
egymással, mikor egyikőjük felfigyelt a lányok érkezésére. Mindenki odakapta
tekintetét és tátott szájjal figyelték őket. Akár a szépségversenyeken, úgy
vonultak egymás után. Gyönyörűek, mosolyuk mindenkit elkábított, de Harry csak
az Ő egyetlen szerelmére várt, aki utoljára érkezett, immár kabátja nélkül, így
megvillantva csodásan feszülős vörös ruháját, mely kiemeli igazán sexy alakját.
A fiú, ahogyan végigtekintett barátnőjén majdnem leesett a székről.
-Wow… - csak ennyit tudott kinyögni, mikor már
átölelhette Lexie-t. A lány elpirulva mosolygott.
-Merre jártatok? – kérdezte Louis, miközben
Eleanor egy puszit nyomva a fiú homlokára szorosan átölelte.
-Nyugi, csak csajos dolgokról beszélgettünk,
de mi is kérdezhetnénk, hogy ti miről is beszélgettetek! – mosolygott Perrie.
-Nagyon gyanúsak vagytok ti nekem! – mondta
Liam.
-Mi egyet értünk Perrie-vel! – jelentette ki Lexie.
-Ti is gyanúsak vagytok a mi számunkra is! –
mondta El.
-Mi csak pasis dolgokról beszélgettünk. – Zayn
halál nyugodtan tekintett szerelmére, aki csak mosolyogva reagált rá.
A lányok leültek a fiúk asztalához és az este
kezdetét vette. Sok nevetés, tánc és egy kis iszogatás is belefért. Remekül
szórakoztak együtt! Lehet, hogy egyesek egy pindurit már „jól érezték magukat”,
de a lényeg az volt, hogy újra együtt a megszokottan bulizgatnak. Mikor aztán a
lányok ismét elvonultak kicsit beszélgetni, Harry-nek esélye volt megmutatni
azt, amit akart a fiúknak.
-Mivel a lányok
elmentek most megmutathatod, amit akartál. – jelentette ki Liam. Harold zsebébe
nyúlt és előhúzta a gondosan összehajtott papírt, majd az asztal közepére
helyezte.
-Mi ez haver? – tette fel a kérdését Zayn.
-Hajtogasd szét és elmagyarázom. – mutatott a
papírra. A srácok figyelemmel kísérték, ahogyan a banda rossz fiúja gondosan
ügyeskedik. A srácok csak ámultak bámultak. – Amikor beléptem a szobámba,
rengeteg ilyen rajzzal találkoztam. Akkor ébredtem rá igazán, hogy mekkora
hibát is követtem el. Ha ti nem vagytok és persze a lányok, akkor lehet, hogy
soha nem lett volna bátorságom. Hálás vagyok nektek!
-Harry, mi szívesen segítünk neked, de ez
inkább a te érdemed, hisz te voltál az, aki bátorságot vett magán és elé álltál.
– mondta Liam.
-Ez így van! – bólogatott egyetértően Niall.
Mindannyian csak bámulták a rajzott, mely kidolgozott és gyönyörű volt, de
mikor aztán Liam kikapta Zayn kezéből a rajzott megpillantották a piros
betűkkel írt sorokat…
-Ez meg mi? – tette vissza az asztalra a
rajzott. Egymásra néztek, de senki sem értette, hogy kinek szól az írás, addig,
míg Harry el nem olvasta.
„A drága barátnőd soha nem
lesz a tiéd! Mindig engem fog szeretni és, mindent megteszek, hogy a mai bulin
lássátok utoljára egymást! Bármerre is viszed én, megtalállak, de csak rá van
szükségem.”
Harry azt asztalra csapva azonnal felállt
helyéről és szemével a lányt kereste sürgősen. Ahogy megpillantotta a lányokat
már rohant is hozzájuk, de közben a fiúk is csatlakoztak.
-Hol van Lexie? – tette fel hangosan a
kérdését. A lányok csak a női mosdó felé mutattak, de még mielőtt Harry
berontott volna Louis-hoz és Eleanor-hoz fordult. – Rátok bízom Emmát. Óvjátok
és vigyázzatok rá, mert újra elölről kezdődik minden. – Mindenki értette, hogy
Harold miről is beszél így hát mindenki cselekedni kezdett. A fiú berohant a
női mosdóba, ahol megpillantotta szerelmét, aki csak a könnyeit folyatta a
mosdókagylóra támaszkodva. A fiú azonnal odarohant hozzá és szorosan magához
ölelte.
-Vigyél el innen Harry! Kérlek, vigyél haza! –
zokogott Lexie.
-Ígérem, haza viszlek! – nyomott egy csókot a
lány arcára és átkarolva őt kísérte ki az épületből. Persze ahogy kitették
onnan a lábukat már ezernyi fényképezőgép villogott egyszerre. Harry mérgesen
tolt félre mindenkit, aki az útjába állt, de közben igyekezett a lányt óvni,
hogy épségben érjen el a kocsiig. Ahogy az autóhoz léptek Harold besegítette
Lexie-t majd amilyen gyorsan csak tudott csatlakozott hozzá. A kulcsot a
helyére helyezve indította el a kocsit majd a gázra rálépve hajtottak el a
helyszínről. Kínos csend állt be köztük, amit próbáltak megtörni, de egyszerűen
nem volt semmi közös téma. Harry figyelte az utat, de közben sietette magát,
hogy minél előbb hazajussanak, de ebből elég nagy baj is lett. Hiába akart
fékezni, az semmit nem fogott. Ekkor rémülten szállt le a gázról, de a jármű
annyira gyorsan ment, hogy a következő kanyarnál nem vette észre a szemben lévő
autót.
-Harry vigyázz! – kiabálta Lexie. A szemben
jövő jármű nem tudott fékezni így, a fiú akármennyire is akarta elrántani a
kormányt más irányba már nem volt ideje, mert a másik jármű belement. Egy
hangos sikoly és onnantól elsötétült minden…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése