2015. október 10., szombat

32. Fejezet - "Még mindig szeretem!"

 - Hogy mi?! - Fogalma sem volt, hogy mi is történhetett. Hirtelen azt hitte, talán valamelyik hozzátartozója szenvedett balesetet, de nem. Ehelyett vele...
 - Kérem Austin kisasszony. Nagyon fontos lenne. - Az orvos minden áron sürgette a dolgot, de semmi sem volt olyan egyszerű. Kiló méterekkel van távolabb otthonától. Nem megy egyről a kettőre az utazás.
 - Legközelebb hajnali kettőkor megy gépem vissza Sydney-be. Rögtön magához megyek, amint leszálltam. - Hadarta el amilyen gyorsan csak tudta. Amint a vonal megszakadt Stella ijedten dőlt az ágyára. Elképzelni nem tudta, mi is lehet az a nagy probléma. Mi van, ha halálos? Hogyan fogja elmondani a többieknek? Rémült volt. Reménykedni tudott csak, hogy semmi baj nincsen.

2015. szeptember 25., péntek

31. Fejezet - "Hogy mi?!"

 Halk beszéd szűrődött be az ajtón keresztül. Reggeli napnak sugarai, mint mindig fényesség áradt be a szobába. Álmosan a hátára fordult és a plafont kezdte el bámulni. Szemeit megdörzsölve hallgatta a kinti beszédet. Felismerte barátnője hangját és próbálta értelmezni a szavakat. Valószínűleg telefonált valakivel, de percekkel később már az ajtó kezdett el nyikorogni. Stella rögtön tekintetét a hang irányába vezette és kíváncsian pislogott az éppen érkező Freya-ra.

2015. szeptember 19., szombat

30. Fejezet - Érzelmek


 Stella megszólalni nem tudott. Meglepődött, amikor egy igazán ismerős hang szólt bele a készülékbe. Még inkább nagyobb érzelmi katasztrófa következett be, amint kimondta azt a két egyszerű szót, melynek borzalmasan nagy súlya van. „Nagyon hiányzol!”. Csak ez a mondat csengett a fejében. Akárhogyan is szerette volna elkerülni a vele való beszélgetést, nem igazán sikerült. Nem csaphatta rá a telefont, vagy küldhette el egy melegebb éghajlatra. Az nem ő lenne.

 - Luke? – A szavak összekeveredtek a fejében. Egyetlen egy értelmes mondatot sem tudott volna kinyögni. Kérdések ezrei sorakoztak a fejében, amikre a választ még nem tudta, de volt egy sejtése. Az nem ma lesz.

2015. augusztus 19., szerda

Tecnikai okok

Sziasztok!

Sajnálattal kell közölnöm veletek, hogy technikai okok miatt fogalmam sincsen, hogy meddig nem tudok aktívoskodni a blogomon. Az én mázlimnak köszönhetően éppenséggel használat közben megadta magát a gépem. Valószínűleg semmi baja, csak valami kiéghetett belülről, ami fontos volt. Szóval megnyugodtam, semmi nem veszett el onnan így a tervek szerint múlthét szombaton felkerülő rész sem veszett el, de sajnos, míg nem javítják meg, addig nem tudok friss részt hozni... Imádkozom és reménykedem, hogy pénteken már újra működni fog és szombaton fel tudom nektek tenni az új részt!
 A másik ok, ami miatt írok még, hogy szeretném megköszönni, hogy már 15 rendszeres olvasó iratkozott fel ide... PLUSZ a közel 40.000 látogatónak is szeretném kifejezni köszönetemet! Istenem! Királyok és királynők vagytok! Köszönöm nektek!

Addig is legyetek jók!
Szép napot nektek!
Ölel benneteket, I.Heni

2015. augusztus 12., szerda

29. Fejezet - Hello LA

 A lányok sikeresen landoltak Los Angeles repülőterén. Mindketten izgatottan várták, hogy végre magukba szívhassák az ottani levegőt és kicsit elfeledjenek dolgokat. Mondani egyszerű, de Stella-nak most nem igazán lesz könnyű dolga. Amik otthon történtek az szinte eseménydús, de mégis felejthetetlen. Kedves dolog volt Luke-tól mindez, de egy szakítás után nem ez a megoldás. Időt kell hagynia a lánynak hiszen ő rontotta el.
 Csomagjaikat összeszedve indultak a kijárat felé. Amint kitették a lábukat a meleg nap csak úgy virított odafent az égen, az emberek nyugodtan sétálgattak. Igazán hangulatos volt a hely. A két lány egymásra tekintve mosolyodtak el.

2015. augusztus 5., szerda

28. Fejezet - Talán csak barátok...

 A reptér elé leparkolva mérte végig a kocsiban ülve a hatalmas épületet. Sóhajtott egyet majd pedig kicsatolva a biztonsági övet szállt ki a kocsiból. A csomagtartóhoz sietve segített kipakolni a cuccokat. A saját holmijának egy részét felkapta és maga után vonszolta, mivel Ashton nem engedte, hogy egyedül cipelje őket. A bejárati ajtóhoz érve tárult ki előttük. Belépve rengeteg embert pillantottak meg és rögtön előtört Stell-ből az a bizonyos tömegiszony. Megnyugtatta magát, hogy semmi baj nem fog történni és barátai is vele vannak. Pánikra semmi ok. Beljebb sétálva a gépjáratokat nézegették, hogy pontosan honnan és mikor indul.

2015. augusztus 1., szombat

27. Fejezet - Nehéz búcsú

 A reggel eléggé nehezen indult. Furcsa érzések kavarogtak benne, amik teljesen felzaklatták. Nem szívesen akart felkelni az ágyából. Sőt, otthonát sem, de muszáj volt. Rengeteg emlék veszi körül, ami csak megnehezíti a döntését.
 - Jó reggelt Csipkerózsika! Készen állsz az indulásra? - Lépet be a szobába Freya teljes felszereltségben. Eléggé ismerte Stella-t, hogy tudja, valami nagyon nincsen rendben. Leült az ágy szélére majd pedig barátnője hátát simogatva várt a válaszra. Szavak nélkül tudták, hogy valami baj van.
 - Hülyeség lenne most itthon maradni, igaz? - Végül sikerült kinyögnie azt a mondatot, mely szinte mindenre magyarázatot adott.

2015. július 29., szerda

26. Fejezet - Az a csók...

 Mélyen elgondolkodtatta a lányt minden egyes mondat. Luke iránt még mindig érezte azt a
vonzalmat, amit még az eleje óta. Valahogyan mégis nehéz döntés volt ez számára. Látni is nehéz, visszaemlékezni is, de megbocsátani a legnehezebb. Ash-re emelte könnyes tekintetét és vállára borulva zokogott fel. Hiányzott a szőkeség bódító illata, a lágy csókjai, a védelmező ölelése, a vonzó mosolya és az a gyönyörű kék szeme. Borzasztó nehéz így nélküle elviselni ezt a kegyetlen világot, de szerencséjére Ashton ott volt most mellette.
 - Tudod, minden a legjobban fog alakulni, csak a megfelelő időt ki kell várni. - Ölelte át a fiú Stella-t, hogy megnyugtassa. Védelmező bátyó módjára nyugtatta és megígérte neki, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy a legjobb legyen a lány számára. 

2015. július 22., szerda

25. Fejezet - "Mind egy-egy üzenet saját magamnak"

A hetekből napok lettek, melyek gyorsan teltek. Szinte kétszer hunyta le szemeit és már ismét otthon találta magát. Ismét kinyitotta szemeit és az egyre csak világosodó szoba plafonjára tekintett. Nyújtózkodva kelt ki ágyából és indult meg a konyha felé, ahol egy megszokott reggeli teát készített magának. A bögrét levéve helyéről forró vizet töltött bele. Kedvenc teájának filterét a vízbe mártotta és egy kevéske citromlével ízesítette meg. Bögrével a kezében sétált vissza szobájába. Becsukta maga után ajtaját és felsóhajtott. Furcsa volt ismét csak egyedül lenni, hiszen minden áldott nap Ashton 24 órás szolgálatban volt mellette. Őszintén bevallotta, hiányzott neki a fiú társasága.

2015. július 14., kedd

24. Fejezet - Egy őszinte bejegyzés

Nem telt el az esett óta két nap. Stella csodásan érezte magát, hiszen barátokkal volt körülvéve és gondtalannak érzett mindent. Tudta, hogy az a két személy, akik minden egyes nap meglátogatták, sőt Ashton még az éjszakákat is ott töltötte. Egy percre sem hagyták egyedül. Soha nem érezte magát még olyan felszabadultnak, mint abban a két teljes napban. Borzasztóan jó érzés volt, hogy ők segítettek neki, akármennyire is ellenezte, hiszen mindig is a saját lábán akart megállni. Most ez nem sikerült neki. Egyáltalán nem akarta belátni, hogy egyedül is képes lett volna végigszenvedni a kórterem 4 fala között, mert ez nem volt igaz.

2015. július 8., szerda

23. Fejezet - Kórház

  Ashton fel-alá mászkálva okolta magát folyamatosan, míg nem megérkezett Freya. A lány rohanva borult Ash karjaiba. Minél előbb tudni, akarta, hogy nincs e komolyabb baja barátnőjének. A fiú megrázva fejét tudatta a vele szemben álló Freya-val, hogy az égvilágon nem tud semmit. Aggodalma még inkább csak súlyosbodott. A mindig vidám lány most szomorúan és kétségbeesetten ült le a székre. Arcáról szinte semmit nem lehetett leolvasni. Csak meredt előre. Ashton csatlakozott mellé.
 - Kinek említetted az esetet? – Tette fel kérdését. Kíváncsi volt, hogy a lány hamar továbbította a történteket a szülőknek, vagy éppen a srácoknak. Nem igazán szerette volna, hogy bármelyik is megtörténjen, hiszen ezzel csak még nagyobb bajt okoznának Stella-nak.

2015. július 1., szerda

22. Fejezet - Most már csak reménykedni lehet

- Én mindvégig szerettem. Soha sem léptem volna félre. Ő volt a mindenem és még mindig ő. Szeretem! Szeretem őt, de egyszerűen nem tudok neki megbocsátani. Ezzel tönkretett mindent. – Suttogta alig hallhatóan, de hangja elcsuklott. A fiú tudta, hogy mélyen megérintette, összetörte a lányt. Mindent meg fog tenni azért, hogy ő, aki ilyen törékeny, de mégis erős nő minden rossztól megóvja. Lelki felépülésre van most szüksége és ez egyedül nem menne neki, de azt is ki fogja deríteni, hogy mi ütött Luke-ba.
 - Mi történt? – Aggodalmakkal teli hangnemben tette fel a kérdését Freya. A semmiből jelent meg, de tudta, hogy nagy a baj.

2015. június 24., szerda

21. Fejezet - Hamar véget érő tündérmese

 Reggel napnak meleg sugarai sütöttek be az ablakon. Stella rögtön mosolyra húzta száját. Lassan kinyitotta szemét és felülve az ágyon nagyot nyújtózkodott. A tegnap estére visszaemlékezve minden maga volt a tökély. A remek koncert, a felejthetetlen randi, a jól sikeredett poén és a szenvedélyekkel teli éjszaka. Boldog volt. Tegnap és most is. Semmit nem bánt meg, amit tett.
 Ásítva egyet dőlt vissza a puha párnák közé és elnevetve haját kezdte el babrálni. Alsó ajkába harapva ölelte magához a takarót és még mindig az estén forgott az agya. Roppant jó kedve volt, de ideje volt már felkelnie, hiszen az órára pillantva eléggé sokáig aludt. Maga köré tekerve a takarót szállt ki az ágyból és kereste meg ruháinak minden egyes részét. Gondoskodott arról, hogy senki se tudja megzavarni miközben, öltözik így az ajtót bezárta. A takaró a földre került Stella pedig felvette tegnapi ruháját. Tükörbe pillantva kötötte össze haját. Miután késznek nyilvánította magát az ajtót kinyitotta és kilépett azon. A földszintről érkező hangok egyből mosolyt csaltak az arcára, hiszen ismét csak a hangos vitatkozás folyt valószínű a konyhában. Nem tudták eldönteni, hogy ki érdemli meg az utolsó palacsintát. A lány, amit leért és megpillantotta a fiúkat, azonnal nevezni kezdett. A földön feküdve birkóztak egymással egyetlen egy palacsintáért. Na szép... idáig süllyedtek közel 20 éves fejjel. Stell átlépett rajtuk és az asztalhoz ülve fogyasztotta el a reggelit, de furcsállotta, hogy Luke hiányzik.

2015. június 17., szerda

20. Fejezet - Megerősített szálak (+16)

 A poén eléggé jól sikeredett, még Luke is kinevette saját magát. Viszont ő nem igazán szereti. ha megviccelik, de ez éppen az ellenkezőjére sikeredett. A vendégek között elvegyülve próbált mindenkivel szóba elegyedni, tekintetével végig barátnőjét kereste. Amint meglátta, megnyugodott, hiszen nem nagyon szerette volna, ha éppen most menne el. Visszafordulva a beszélgető partneréhez csak egy pillanatra, de a lány felszívódott. Olyan volt, mintha csak a képzelete játszott volna vele. Akárcsak egy szellem eltűnt a látókőrből, ami megrémisztette a szőkeséget. Udvariasan bocsánatot kért és elindult arra, ahol utoljára látta kedvesét. Kétségbeesetten tekintett végig a tömegen, de Stella sehol sem volt. Rögtön a házba belépve kutatta fel édesanyját, hátha ő többet tud, de sajnos sikertelenül járt. Már csak egyetlen egy valamire tudott gondolni, hogy ismét csak feleslegesnek érezte magát és itt hagyta. Szomorúan sétált fel az emeletre egyenesen be a szobájába. Ágyára ülve dőlt hátra és gondolkodott el, hogy mi az, amivel elé állhatna, hogy elnézést kérjen, amiért így alakult az este.

2015. június 14., vasárnap

19. Fejezet - Visszavágó

 Perceken belül a házhoz is értek, ahol meglepetésükre nem éppen tombolt bent a buli. Az ajtón belépve meglepődtek, amikor minden szempár rájuk szegeződött. Egy pillanatra elcsendesedtek, csak a zene dallamát lehetett tisztán hallani. Hogy abban a pillanatban mit érzett Stella az nem kifejezhető. Olyan zavarban érezte magát, annyi ember előtt, akik mind egyenesen rá néztek. Egy pillanatra szerelmére pillantott, aki csak mosolyogva keresett valakit a tömegben. Látszott rajta, hogy nyugodt és nem zavarja ez a nagy figyelem, de hiszen már hozzászokott. Mégis eléggé kínos volt a helyzet, de szerencséjükre már érkezett is egy mosolygós kedves hölgy, aki csendesebb zugba vezette a fiatalokat.

2015. május 14., csütörtök

18. Fejezet - Együtt töltött pillanatok

  "Hogy mi volt az, amit abban a pillanatban éreztem? Melegséget, szeretettet. Az érzelmek kavarogtak bennem, minden ki akart törni belőlem. Ellenkezni akartam... nem sikerült. Zokogtam, annyira meghatott ez a fajta törődés, hogy minden rosszat elfelejtettem és csak is ő rá tudtam koncentrálni. Amit ő adott nekem eddig azt soha nem fogom tudni meghálálni. Hihetetlen, hogy mennyire felforgatta az életem..." - Akármennyire is próbálta elhitetni magával, hogy nem figyel másra csak Luke-ra, mindig a gondolatai közbeszóltak. A könnyei még mindig szüntelenül potyogtak, de két kéz érintette meg. Freya mosolyogva és szintén könnyes szemekkel nyugtatgatta barátnőjét.
 - "I wish I was... I wish I was..." - Énekelte az utolsó sorokat Luke. A zene elhalkult a közönség sikítozásba kezdett. A két lány is csak tapsolt, hiszen a srácok fantasztikus koncertet adtak.

2015. április 19., vasárnap

Információk

Sziasztok!
 Imádlak benneteket, mert ez a magas látogatottság szám valami hihetetlen! Csodásak vagytok! Ezer hálám mindenkinek, akik rendszeresen olvassák, bár kommenteket nem nagyon kapok mégis érzem, tudom, hogy vagytok. Nagyon nagy köszönet érte, de komolyan, de most ezt a jó kedvet sajnos elveszem magamtól. Nem igazán szeretném ezt veletek közölni, de muszáj lesz. Szükségem van egy kis időre, hogy helyre rázzam magam, mert az utóbbi pár hétben, 1 hónapban történtek dolgok. Egy kis változtatásra van szükségem, hogy rendezzem a dolgaimat, hiszen most az egészségem érdekében kell odafigyelnem dolgokra. Lehet, hogy most jönnek a kérdések, hogy miért is befolyásolja ez az írást? Pontosan azért, mert a szervezetemet megviseli a változás... ha nem teszek érte semmit, akkor rosszabb is történhet. Remélhetőleg csak 1 hetet hagyok ki, de ez még változhat.. sajnos... 
 Nagyon kérlek benneteket, hogy ne haragudjatok rám ezért, de igyekszem minél előbb visszatérni és bepótolni mindent! És vannak terveim, hogy eljött a várva várt pillanat az életembe. Lehetőségem van egy kis kiruccanást tenni országon kívülre, de az legyen titok, hogy hova! Ha érdekelne benneteket készítenék egy kis beszámolót róla és egy kis videót is, melyet a YouTube csatornámon is megtekinthetnéktek.
Ölel benneteket, 
I.Heni

2015. április 15., szerda

17. Fejezet - Koncert


  Belelendülve árasztották el egymást csókokkal, de még mielőtt más is történt volna az ajtó hirtelen csapódott ki, nagy zajt csinálva. Rögtön elugrottak egymástól és a hangok felé vezették tekintetüket. Nem éppen kedves mondatok hallatszottak, viszont ebből kifolyólag valami probléma történhetett. Türelmesen vártak, hogy megjelenjen az a személy, aki megzavarta őket. Freya lépett elő dühösen majd szembe velük ült le.
 - Utálom őt! – Jelentette ki dühösen. Stella Luke-ra nézett. Fogalma sem volt, hogy miről vagy kiről beszélhet barátnője, de ahogyan a fiúra tekintett, ő se nagyon értette.

2015. április 5., vasárnap

16. Fejezet - Az ellenség

 Másnap reggel Stella arra ébredt, hogy a nap fénye bejutott a szobába ezzel megzavarva csodás álmát. Lassan kinyitja szemét és szembesül azzal, Luke nincs mellette. Felülve az ágyon tekintett körbe. Mikey még mindig az igazak álmát aludta, nem zavarta a fény. Az órára pillantva lett figyelmes arra, hogy reggel kilenc óra van. Kipattant az ágyból, felvette nadrágját, pólóját magán hagyta és minden cuccát összeszedte így ment ki halkan a szobából. Amint becsukta az ajtót miután kilépett rajta finom illatok csapták meg az orrát. A nappaliba lepakolva holmijait sétált a konyhába, ahol megpillantotta a keresett szőkeséget, aki éppen reggelit készített. Csendesen a háta mögé osonva ölelte át ezzel köszöntve, melyen elmosolyodott.
 - Jó reggelt Hercegnő! Hogy aludtál? - Fordult a lány felé és viszonozta az előbb kapott ölelést.

2015. április 4., szombat

15. Fejezet - Menekülni, csak menekülni akarok…

 Stell telefonja vészesen jelezni kezdett. Egy üzenet számára ismeretlen számtól. Eleinte tartott tőle, de akiket nem ismer, azok nem igazán tudják az ő számát, így megnyitotta. Egyetlen egy mondat állt benne és egy név. Teljesen lefagyott, fogalma sem volt, hogy ismét felbukkan az életében az-az illető, aki miatt menekült innen és valószínű újra csak meg akarja keseríteni az életét.
„Üdv, újra itthon kedves Miss Híresség! - Nicole”

2015. április 1., szerda

14. Fejezet - Ez szerelem

 - Kapnak ezek levegőt? – Tette fel kérdését Freya, miközben le sem vette a tekintetét a párról. Fogalma sem volt, hogy mi a fenét is csinálhatnak a víz alatt. – Tudom, hogy mindkettejük nyerni akar a „ki tartja tovább vissza a lélegzetét” játékban, de kezdek aggódni. – Ennek a mondatnak a végére, mind a három srác rávezette a tekintetét. Elkapta őket a nevetés, persze ebből a lány semmit nem értett.
 - Ők nem játszanak. Éppen nyálcserét folytatnak odalent. – Világosította fel Michael Freya-t, aki csak kínosan elnevette magát majd homlokán csattant tenyere melyet most nagyon megérdemelt. Kicsit sem égette most le magát a srácok előtt, de kisebb szidás után lehiggadva folytatták a beszélgetést. A gerlepár, miután befejezte akcióját lassan távoztak levegőnek nézve a többieket, ami kicsit szíven ütötte őket, de most az egyszer elnézték nekik, hiszen most csak egymásra koncentráltak.

2015. március 29., vasárnap

13. Fejezet - Fellángolás

Minden a régi kerékvágásba visszatérve haladt. Nem találkoztak mindig, hiszen el voltak foglalva, de amikor tehették, idejüket együtt töltötték, ahogy a mai napon is ezt tették. Éppen egy próba kellős közepén tartottak a srácok, miközben a lányok csak élvezték a dallamok simogatását. Stella feltűnően beleélte magát minden egyes számba. Áramütésszerűen futott végig rajta valami és vált libabőrőssé. Luke hangja elképesztően csengett, megdobogtatta a szívét, de ezzel együtt elgondolkodott, hogy miért is ő kell neki… Miért pont ő? Rengeteg gyönyörű lány van, de soha nem gondolta volna, hogy pont rá kerül majd a választása, mégsem hitt ebben a dologban. Bizonytalan volt benne, hiszen nem megszokott, hogy egy régi ismerős, aki világsztár lesz és csettintésre kaphat egy jó nőt, mégis egy olyan társaságát keresi, aki a múltban egyszer tűnt fel az életében.

2015. március 24., kedd

12. Fejezet - Kezdjük elölről

 - Én nem tudom, hogyan mondjam el ezt neked... - Kezdett bele Luke, aki alsó ajkába harapva hol a lány ajkaira, hol pedig gyönyörű barna szemeibe tekintett. Kellett a bátorság, kellett minden támogatás ahhoz, hogy most összeszedje magát a gondolataival együtt és értelmes mondatok formájában elmondhasson neki minden fontos dolgot. Levegőt véve folytatta. - Tudom, hogy ez a helyzet most eléggé furcsának tűnik és biztos vagyok benne, rájöttél már mindenre. Azt mind azért tettem, hogy megtaláljalak, mind azért tettem, hogy tudassam veled, nem felejtettelek el.

2015. március 21., szombat

11. Fejezet - Titkok

 A két lány teljesen felöltözve léptek ki szobájukból egyszerre. Kissé csinosan, de mégis visszafogottabban öltöztek fel, hiszen nem éppen egy előkelő helyre mennek, de egy ilyen estéhez illik. Egymásra mosolyogva dicsérték meg a másikat, majd felkapva táskájukat indultak útnak, persze a kis Rosie társaságában. Szerencséjükre nem kellett messze gyalogolniuk, csak pár utcával volt lejjebb, ahova éppen igyekeztek.
 Percre pontosan érkeztek majd pedig nagy levegőt véve léptek be az ajtón. Végigvezetve a tekintetüket az éppen ott lévő embereken, senki ismerőst nem találtak. Már kezdtek pánikba esni, mikor egy igen fiatal, de mégis illedelmes fiú vezette őket asztalukhoz, ahol 6 főre volt megterítve. Elfoglalták helyüket, majd várakoztak, hogy kik is lehetnek azok a titokzatos személyek, akik ilyenre meghívták őket.

2015. március 16., hétfő

10. Fejezet - Rég nem látott ismerős

 Stella másnap reggel, végre kipihenten kelt fel. Sosem aludt még ilyen jól, hiszen a londoni élet kissé zsúfolt és fárasztó. Csodás érzés végre pihenni és semmit nem tenni, bár ebben Freya áll az élen! Ő egy igazi lustaság.
 A lány széthúzta a függönyöket, kinyitotta az ablakot, hogy napfényt és friss levegőt engedhessen be szobájába. Telefonján a helyi rádió reggeli műsorát hallgatta, mikor ismerős dallamok csapták meg fülét. Máris szebbé tette napjának kezdetét, halk dúdolással és csípőringással élvezte a dal minden egyes részletét. A szöveg, az ének, a gitárok, a dob, remekül hangzottak együtt, de eközben másra is koncentrált.

2015. március 11., szerda

09. Fejezet - Gondolatmenetek

 A gép leszállt, a csomagokat átvették és az épületből kilépve szippantottak bele Ausztrália levegőjébe. Stella mosolyogva tekintett körbe és gondolt vissza a szép emlékekre, de mikor barátnőjére tekintett azonnal tudta, hogy nem éppen oda tartozik, hiszen nyomos okok miatt költözött el otthonról. Próbálta elterelni a figyelmét, melyet Freya igen vicces arckifejezése megnevettette. A lánynak feltűnt Stella furcsa viselkedése, rossz szemmel pillantott rá és ököllel ütötte vállba, de ez zavarta most a legkevésbé. Tudták mind a ketten, hogy ez a nyár tartogat meglepetéseket a számukra, legyen az jó és rossz. Ők élvezni fogják és ez lesz a legjobb, ami valaha is történhetett velük.

2015. március 7., szombat

08. Fejezet - Az utazás napja


 Stella igen álmosan ébredt a reggel. Feje sajgott és kedve nem volt ma semmit tenni. Felülve az ágyon pillantotta meg, hogy csak fehérneműben aludt, de ami jobban megrémisztette, az volt, hogy nem igazán emlékszik arra, hogyan jutott haza. Körbetekintve a szobájában az egyik székre voltak helyezve a tegnap este viselt ruhái, de meglepődött, mikor éjjeliszekrényére pillantott. Újabb titokzatos cetli, melyen ennyi áll: „Jót fog tenni”. Az a gyöngybetűs írás, amit már látott. Tudta, teljes mértékben tudta, hogy a titokzatos férfi, aki elcsavarta fejét ugyan így ír. A gyógyszerért nyúlva vette be, segítsen a fájdalmát megszüntetni, de valahogy most már nem ez volt a legnagyobb problémája. Stell gondolatai más uralta.Az ágyból kikelve öltözött fel és indult ki a nappaliba, ahol már Freya barátnője várta. Mosolyogva indult felé, de ő valamiért már izgatott volt. Akkor esett le, hogy eljött a várva várt nap. Utaznak.

2015. február 28., szombat

07. Fejezet - Váratlan bejelentés


 Perceken keresztül üldögélhetett ott, hiszen már nem egyszer hallotta elhangzani nevét, de mégsem csatlakozhatott vörös fejjel, inkább megvárta, míg lecsillapodik. Próbálkozott, egyre csak próbálkozott, de nem ment. Az esze csak a levél körül forgott, szíve hevesen vert, szaporábban vett levegőt. Szemeit lehunyva hallgatta a bentről szűrődő hangokat, mikor léptekre lett figyelmes. Egyre közelebb és közelebb hallotta mikor elcsendesedett. Tekintetét elfordítva pillantotta meg Freya-t, aki aggódóan állt ott, de Stella csak mutató ujját szája elé helyezve jelezte, ne szóljon senkinek. Közelebb sietett barátnőjéhez majd mellétérdelve kérdően pillantott rá.

2015. február 25., szerda

06. Fejezet - Egy csokor rózsa

- Hogy mi? - Freya egyszerűen nem hitt a fülének. Biztos volt benne, hogy ekkora szerencséje csak barátnőjének lehet, bár ellentétben Stell egyáltalán nem így látta. Akármennyire is tűnt mindez szépnek és jónak ő valahogyan nem azt látta benne. Felsóhajtva dobta le magát a kanapéra majd hajába túrva bámulta a plafont. Nem igazán akarta, hogy Freya szeme felcsillanjon, hiszen ilyenkor ötletek ezrei keringenek fejében, amire pont most nem volt szüksége. - Jaj, ne légy már ilyen. Tudom, hogy kicsit furcsa a helyzet, de hidd el, minden a legnagyobb rendben lesz. - Csatlakozott mellé és egy idétlen vigyort küldött felé. Stella fintorogva viszonozta ezt a kedves gesztust, de most kicsit sem akart a magánéletével törődni. Teljesen beindult a fantáziája és úgy érezte, hogy most azonnal írnia kell így gyorsan feltápászkodva a kényelmes ülőgarnitúráról indult meg szobájába és laptopja elé ülve kezdte el írni a sorokat. Újra érezte, hogy él, hiszen már elég régen nem írt egy sort sem, de most csak úgy dőltek belőle a szavak. Boldogság árasztotta el szívét, lelkét és teljes beleéléssel készítette művét, mely segített kizárni mindent és elfeledtetni mindent.

2015. február 21., szombat

05. Fejezet - Haza akarok menni

- Döntöttem! Elfogadom, vagyis elfogadjuk Freya-val az ajánlatotokat. - Teljes magabiztossággal és megkönnyebbülten állt az ajtóban. A szülők érthetetlenül tekintenek lányukra, hiszen nem igazán tudták miről is beszél így édesanyja átkarolva Stella-t vezette be a szobába és az ajtó becsukása után az ágyra ülve folytatták.
- Lassíts egy kicsit, nem nagyon értünk. - Sétálgatott fel-alá édesapja, miközben lányához beszélt.
- Amit még előző este említettétek, hogy ránk fér egy kis kikapcsolódás és nyugodtan mehetünk Sydney-be, szóval élünk vele.

2015. február 14., szombat

04. Fejezet - Talán kamu az egész!

Freya hazaérve tépte fel a bejárati ajtót és dobta le cuccait maga mellé. Az előbb történt beszélgetésen törte a fejét, hiszen olyan igaznak tűnt, de egyben mégis hazugságnak érezte az egészet. Tudta, hogy ez az egész nem így történhetett, hiszen Stella egy kedves lány, akit mindenki szeret, nem lehet ilyen a múltja. Bármennyire is agyalt ezeken a dolgokon miközben a közelben lévő kanapéhoz sétált, majd ült le. Cipőjéből kibújva dobta félre és arcát tenyerébe temette. Nem akart hinni, egyszerűen nem, bár barátnője sosem mesélt neki a múltjáról, ami csak még jobban bosszantotta.

2015. február 8., vasárnap

03. Fejezet - Mr. "L"?

Freya felpillantva gépe mögül tekintette meg drága barátnőjét, aki teljes zavarodottságban volt. A lánynak nem esett jól őt így látnia, hiszen eléggé közel állnak egymáshoz, szinte már testvérének tekinti és mindent meg akar tenni azért, hogy végre őszintén lássa mosolyogni. Visszatekintve gépére újra és újra átolvasta a sorokat, mégsem érezte helyes cselekedetnek. Nem lett volna helyén való, ha ő válaszol Stella helyett, de mégis volt másik választás. Mivel már régebb óta folytatnak levelezést Mr. L-el, így a saját nevében ír neki egy levelet. Amint kikereste az e-mail címet rögtön figyelmes lett a mellette lévő zöld pöttyre. Vigyorogva kattintott rá és kezdte el írni rövid kis sorait:

2015. január 31., szombat

02. Fejezet - Üzenet

 „Kedves Írónő!
 Olvastam hosszadalmas irományainak minden egyes részét és igazán remekül fogalmazta meg a dolgokat. Szeretnék gratulálni hozzá! Amennyi érzelem kavarog a sorok között azt teljesen átérzi az olvasó is. Bárhol is tanulta ki ezt, vagy rejlik magában ez a képesség ön egy igazán tehetséges író és a jövőre tekintve nagy sikere lesz.

2015. január 24., szombat

01. Fejezet - Meglepettség

 Egy hétfői reggelen korán kelve ugrott ki az ágyból Stella remek kedvvel és kicsattanó energiával, amint mezítelen talpa érintkezett a hideg parkettával kellemetlen érzés töltötte el testének minden egyes szegletét, de nem törődve vele lépett ablakához, hogy a függöny széthúzása után friss levegőt engedhessen be. Londoni napnak reggeli sugarai jártak át a szobán ezzel megvilágítva hófehér falakat, melyek különböző árnyalatokban mutatkoztak meg.
 Telefonja halkan dalolva jelzett, melyen ismerős csengőhang szólt. Az éjjeliszekrényhez sétálva vette kezébe a készüléket, majd számára kedves név állt a képernyőn így a zöld gombot félrehúzva tartotta füléhez mobilját.

2015. január 17., szombat

00. Prológus - A kezdetek


Hola drága bogyóim!
Meghoztam nektek a Beléd szeretve című történetem prológusát, ami a címből is kiderül... Nem akarok hosszadalmasan beszélni, de ami lényeges, hogy ennek a történetnek lesz angol verziója, ha kedvetek támadna angolul olvasgatni, akkor a Tumblr. blogon megtekinthetitek. A Trailer első változatát már megtekinthetitek YouTube csatornámon, mely szintén magyar és angol változatban van fent!
Nem is húzom tovább az időt!
Jó olvasást!
-------------------------------------------------------------------

- Freya! Mondtam, hogy ma nem! – Emelte fel hangját Stella, miközben próbálta elmagyarázni barátnőjének, ma nem éppen van olyan kedvében, hogy kamera elé álljon, de ezt nem tudta felfogni.

 - Értem, amit mondasz, csak megígértem, hogy ma te is velem leszel. – Kiskutyaszemekkel akarta minél jobban meggyőzni őt, és ez volt a gyenge pontja, ha így néztek rá nem tudott ellenállni. Stell nem akart oda nézni, de végül nem tudott uralkodni magán és felsóhajtva megadta magát. – Éljen! 5 perc és kezdünk. – Emelte fel mutatóujját és kiviharzott a lány szobájából. Stella hátradőlt ágyán és a plafont kezdte el bámulni, közben barna hajával babrált. Nem értette, hogy miért is olyan fontos neki benne lennie abban a videóba, de talán csak kíváncsiak rá, vagy Freya csak segíteni akar rajta, ezzel is több olvasót szerezve…

2015. január 14., szerda

Jelentkezem! #Új történet

Hola!
Ma megérkeztem egy kis ízelítővel, ami remélem, hogy kíváncsivá tesz benneteket! Nagy örülök, hogy az előző történetemet 11 feliratkozóval és 28.448 látogatóval zárhattam! Nagyon köszönöm annak a pár embernek, akik kommenteltek, remélem, hogy a következő történet még izgalmasabb lesz és többen fogják olvasni, talán még a kommentelők száma is növekedni fog! Mindenesetre tényleg nagyon hálás vagyok, hogy 2 éve írhatom a blogom nektek! Külön nagyon nagy hálával tartozom Roxana-nak és Angel S.-nek, akik elvállalták a design átalakítását és csodákat műveltek vele! 
DE!
NEKTEK TARTOZOM HATALMAS KÖSZÖNETTEL DRÁGA OLVASÓIM!
TI VAGYTOK AZ ÉN KIS DRÁGA BOGYÓIM!
SZERETLEK TITEKET!
De már nem fecsegek tovább... itt van egy kis tartalom a következő "fanfiction"-ből. Igaz, hogy nem terveztem nekiállni egy újabbnak, de annyira megjött a kedvem, mikor eszembe jutott a történet, hogy az-az ember, aki az egyik főszereplő tökéletesen illik bele! 

2015. január 10., szombat

Epilógus

Reggeli napnak sugarai utat törve maguknak éles, szinte vakító fénnyel töltötték be a szobát, ahol a békésen alvó Lexie feküdt, de már nem olyan sokáig. Ahogy világosodott egyre jobban zavarta szemét a világosság, így lassan kinyitva azt, ezzel hozzászokva a fényhez ült fel az ágyon és tekintett körbe. Furcsállva pillantotta meg a mellette lévő üres helyet, ahonnét barátját hiányolta. Egyedül érezte magát, de gondolatai mégis máshol jártak, de az ajtó nyitódott melyen a kedvesen mosolygó, igazán sexy fiatalember lépett be egy tálcával a kezében.
 - Jó reggelt életem! - lépkedett egyre közelebb Harry majd csatlakozva szerelméhez helyezte a kezében lévő reggelit a lány ölébe. Édes csókot lehelve ajkaira húzta ismét mosolyra a száját. - Hogy aludtál?

2015. január 3., szombat

30. Chapter


 - Mi bánt ennyire? - kérdezte Harry a lánytól, aki már saját lábán állva merengett a távolba az ablak előtt. Szerelme hangját meghallva eszmélt fel, hogy gondolataiba merülve nem figyelt semmire, bár a kérdést tisztán értette. Felsóhajtott, majd a fiú felé fordult, aki szemeiben már nem csak egy híres hősszerelmes "kisfiú", hanem egy érett férfi, aki bármire képes!
 - Tudod elgondolkoztam, hogy mi lesz ezek után? Normális életet élhetünk vagy újra valami rosszba keveredek és magammal rántalak... Nekem ez nem menne... - gondolt bele, ha megint minden a feje tetejére áll. Mi lesz akkor? Újabb fájdalom, szenvedés, de akár egy boldog pár szétszakítása is lehet a következménye.