09. Fejezet - Gondolatmenetek

 A gép leszállt, a csomagokat átvették és az épületből kilépve szippantottak bele Ausztrália levegőjébe. Stella mosolyogva tekintett körbe és gondolt vissza a szép emlékekre, de mikor barátnőjére tekintett azonnal tudta, hogy nem éppen oda tartozik, hiszen nyomos okok miatt költözött el otthonról. Próbálta elterelni a figyelmét, melyet Freya igen vicces arckifejezése megnevettette. A lánynak feltűnt Stella furcsa viselkedése, rossz szemmel pillantott rá és ököllel ütötte vállba, de ez zavarta most a legkevésbé. Tudták mind a ketten, hogy ez a nyár tartogat meglepetéseket a számukra, legyen az jó és rossz. Ők élvezni fogják és ez lesz a legjobb, ami valaha is történhetett velük.

 -Lányok! Itt a kocsi! – Intett feléjük Stella édesanyja miközben a csomagtartóba pakolták táskáikat. A két barátnő vidáman sietett az autóhoz, dobták be cuccaikat majd pattantak be a hátsó ülésre. A motor beindítása után útnak is indultak. A felnőttek beszélgetéssel töltötték el idejüket, míg a két fiatal hátul a fülhallgatóval a fülükben tapadtak rá az ablakra. Freya-nak nagyon tetszett a látvány, hiszen soha nem járt még ott, de már nagyon bejött neki. A meleg idő, nem éppen forgalmas város és közelben lévő tengerpart. Káprázatosan csodás helynek tartotta, de eközben Stella is csillogó szemekkel figyelte a mellette elsuhanó épületeket, embereket, fákat. Nem igazán szándékozott hazatérni, de most mégis erre az egyre volt szüksége. Az agya csak kattogott és azt a nyugalmat, amit csak itt kaphat, meg azt most kiélvezi és minden egyes idejét családjára, barátnőjére és az írásnak fogja szentelni.

 Rövid kocsikázás után egy igen családias kis ház elé parkoltak le, ami meglehetősen modern volt. A lányok szinte örömükben kirontottak a járműből és egymás mellé állva néztek végig az épületen

 - Wow… - Ennél többet egyikőjük sem tudott kinyögni, hiszen mindkettejük „sokkos” állapotban volt. Nem hittek a szemüknek, hogy itt vannak, de ezt a csodás pillanatot az ajtó észveszejtő kicsapódása zavarta meg. Egy aranyos kislány torpant meg mikor megpillantotta őket, majd széles mosolyra húzta száját.

 - Rosie! Kishúgom! – Ölébe véve ölelgette és buksiját simogatva nyugtatta a fejét nyakába fúrt kislányt. Egyszerűen nem bírta elengedni, hiszen így 3 év után az érzelmek és a kötődés is erősödött. Lassan besétálva nézett körül. Minden változatlan. Megmosolyogtatta és remek érzés volt újra otthon lennie, de aminek a legjobban örült, az kishúga volt.

- Gyere, megmutatom a szobátokat. - Rángatta a lányokat egyenesen a két üres szoba irányába. A házban 4 hálószoba volt található, melyek közül 1 vendégek érkezésekkor van használatban. Freya kedve szerint rendezkedhetett be, aminek igazán örült, de Stella még mindig az ajtaja előtt álldogált. Nem igazán tudta, hogy mi tévő legyen, hiszen abban a szobában rengeteg elrejtett fájdalom, boldogság, titok, nevetés van. Kifújva a levegőt a kilincsre tette kezét majd kitárva maga előtt ajtaját tárult elé saját szobája. Remegő végtagokkal sétált körbe. Minden egyes tárgyat megtekintett melyek felidéztek pár régi szép emléket, de mikor könyvespolca előtt állt, megakadt a szeme egy képen. Azon a gyönyörű estén készült, melyet soha nem felejt el. Leemelve a helyéről fordította meg, melyen gyöngybetűs írás ismét látható volt. Stell-nek azonnal szemet szúrt és vizsgálni kezdte. A két írás megegyezett.

Az ágyon feküdve gondolkozott, mikor nyílt az ajtó. Felkönyökölve tekintette meg, hogy ki is az illető. Freya mosolyogva lépett be és csukta be maga után az ajtót. Stella visszazuhanva az ágyra érezte, hogy nem éppen kellemes fájdalom nyilall hasába.  Hangosan felnyögve jelezte nem tetszését a helyzetnek és csúnya tekintettel figyelte kedves barátnőjét.

- Jó, bocsánat! - Kelt fel és csatlakozott Stell-hez. - Nem is mesélted, hogy ilyen szép ez a hely, és a házatok iszonyat király! - Lelkesen vigyorgott miközben csak a plafont bámulták, de Freya-nak feltűnt a mellette fekvő lány furcsa csendessége.

- Nincs semmi bajom. Tudom, hogy ezen gondolkozol. - Említette a lány, majd a szőkeségre pillantott.

- Persze.... Nekem meg rossz a szemem, meg nem ismerlek már annyira. - Kissé gúnyos, de egyben flegma hangnemben szólalt fel és kapta kezébe a képet, melyet Stella szorongatott. Megtekintve tanulmányozta és többször is elolvasta az irományt. - Mintha már láttam volna ezt a kézírást.

- Igen, mivel tőle származnak a kis cetlik és a csokorhoz tartozó levél is.

- Stella! Ez egy kibaszott jel! - Fordult meg és dobta oda neki a képet. - Az a srác szeret, ahogy te is őt!

- Mi? - Értetlenkedett.

- Jól hallottad! Nem is tudod letagadni, hogy kedveled a titkos hódolódat. - Kacsintott és szélesen vigyorgott. Ijesztő látványt nyújtott, de hát ez Freya, sokszor idegesítően hülye. A témát hanyagolva tértek át másra, majd közös megegyezés alapján arra jutottak, hogy elmennek a tengerpartra. Mindketten a bőröndjükbe bújva keresték elő fürdőruhájukat és táskájukba összepakolva indultak volna, ha a szőkeség elkészült volna időben.

- Én is mehetek veletek? - Jött ki szobájából vidáman Rosie teljes felszereltségben és a cuki fürdőruhájába, miközben szabad kezében kedvenc plüssállatát szorongatta. Igazán aranyos látványt nyújtott és mire szóra nyitotta volna száját testvére felemelte mutatóujját. - Anyát megkérdeztem és elengedett. - Nem hitt a fülének. Rosie egy igen vagány és szókimondó csajszi lett, aki teljesen ellentéte Stell-nek. Bólintva a dologra csatlakozott hozzájuk a várt személy is majd cuccukat a vállukra véve indultak. Odaérve pakolták le cuccaikat és indulhatott a szórakozás.

*

- Muszáj volt ezt elárulni neki? - Háborodott fel Luke. - Jó, hogy nem említetek meg már minden személyes apróságot. Miért kell leégetni? - Teljesen megérthető volt a helyzet, hiszen senki sem szereti, ha a titkait kotyogják ki, de arra sem számítottak, hogy a nyáron még többet is fogják látni. Mérgesen huppant le a hotelszoba egyik foteljába és temette arcát tenyerébe.

- Nyugi haver, ezzel most semmi rosszat nem mondtunk. - Paskolta meg Ashton, aki csatlakozott mellé miközben a telefonját nyomkodta. Azt sem tudta, hogy most kihez szóljon vagy éppen mit, inkább hagyta az egészet.  Szintén az internetbe merülve terelte el gondolatait. Akármennyire is próbálkozott másfele figyelni, mindig azon az egy szem blogon kötött ki és olvasta el vagy századszorra az utolsó bejegyzéseket. Tényleg nagyon tetszett neki a lány stílusa, a rejtélyessége, de legfőképpen a visszahúzódása. Olyan, mintha csak a sarokban akarna láthatatlan lenni, holott ő van a központba és pont ez tetszett Luke-nak.

 A nap további részében az esti koncertre készülődtek, hiszen a mai nap az utolsó, hogy éjszakába nyúlóan járkálnak helyszínről helyszínre. Idén visszavonulnak, hogy kikapcsolódjanak és az új albumon dolgozzanak. Élvezték, hogy a turné ilyen jól sikerült és, hogy ennyi rajongó vette őket körbe, de mindegyikőjüknek hiányzik a családja a barátai és az mellett, hogy eljárnak néhány fesztivál illetve díjátadóra fellépni, bőven belefér a kikapcsolódásukba.

 A koncert sikeres volt, a rajongók élvezték, a fiúk pedig kissé fáradtan vonultak vissza öltözőjükbe, hogy összepakoljanak és visszasiessenek a szállodába. Kocsiba ülve, szinte már félig aludtak, de a városon utoljára végigtekintve érkeztek meg a célhoz. Kiszálltak majd pár emberrel fotót készítettek illetve aláírást osztogattak, majd az épületbe belépve siettek fel szobáikba. A bőröndöket összepakolva zuhantak az ágyra és pihenték ki magukat másnap reggelre, hiszen a legkoraibb járattal mennek haza.

-----------------------------------------------------------

Meghoztam az új részt! És ezer bocsánat, hogy kicsit későn raktam fel, de igyekszem minnél hamarabb részeket hozni nektek. Legközelebb szombaton lesz, ami biztosan nem fog elmaradni!

A szavazás még mindig tart, szóval, aki kicsit is szereti olvasni a történeteimet, az kérem szavazzon ITT :)

Ölel benneteket, I.Heni