10. Chapter

 - És ne tagad, hogy nem tetszik neked, hiszen csak rád kell nézni. Olyan a pillantásod, hogy az valami őrület. – hangzott el a mondat a kisebbik Müller szájából. Harold azonnal felismerte a hang tulajdonosát és tekintetét felkapva figyelt fel a nyitott erkélyre. Azt hitte, hogy rosszul hall, de nem… Ahogy a szavakat meghallotta remény csillant fel szemében. Ez volt az-az érzés, amit tisztázni akart magában és most, hogy

hallott dolgokat reménykedni kezdett. Akarata ellenére mosoly jelent meg arcán és visszasétált a házba. Ismét elfoglalta a kanapén helyét és a holnapi szervezkedésen járt az esze, de amilyen fáradt volt azonnal elnyomta az álom.

09. Chapter

Csodás látvány tárult Harry szeme elé, hiszen, egy gyönyörű nő állt neki háttal. Így, hogy jobban megismerte,

talán megkedvelte, lehet, hogy szorosabban is vonzódik hozzá, de még mindig zavarta valami. A lány folyton szomorú.

 „Valamit vajon rosszul csinálok? Talán visszatérnek a régi emlékei?” – gondolkodott immár az ajtó előtt üldögélve, miközben a hátát nekitámasztotta annak. Nem akarta így látni a lányt, hiszen, ha vidám és mosolyog, akkor megbabonázza az embert, pont, mint amikor először találkoztak. Talán akkor fogta meg igazán Harold-ot.

08. Chapter

 Reggel kialudtan és boldogan nyitotta ki szemeit a lány. A nyitott erkélyajtón keresztül beszűrődő madárcsicsergés és a gyenge szellő kellemesnek minősült. Mosolyra húzott szájjal ült fel és tekintett körbe a szobában. Onnét nézve hatalmasnak tűnt minden, de ahogyan a szeme a mellette lévő éjjeliszekrényre irányult meglepődött. Csodás reggeli az ágyba… ez ám a nem semmi! Óvatosan felemelte és az ölébe helyezte. Percekig csak leste a még meleg palacsintát, a kiöntött narancslevet és a kis cetlit melyen ez állt:

 „Csodás reggeli a csodás hölgynek!”

 Meg tudta volna szokni az ilyen reggeleket, de valahogy mégsem érezte ezt helyesnek. Nem kérheti meg Harry-t ilyen dolgokra, hiszen így csak a terhére van, hogy itt lakik. Túl sokat köszönhet neki.

Novella

 Egy szép esti napon a lány, Odett izgatottan vár, de még azt sem tudja, mit tegyen. Egy koncert miatt ki ne izgulna? Főleg, ha a kedvenc együttese! Már vagy fél órája készen ücsörgött a nappaliban, de még mindig volt ideje. Otthon fel-le rohangálta. Nem bírta az ilyen napokat. Ez volt a halála mikor azt sem tudja, hogy mit tegyen unalmában vagy izgalmában. Komolyan, nagyon nem szerette az ilyen helyzeteket. Mikor aztán 8-at mutatott az óra:

 -Na, végre! – kiáltott felás már rohant is kifele. Bezárta az ajtót, beszállt a kocsiba és már száguldozott is a koncert helyszínére. Ahogy kiszállt órájára nézett és gondolta, hogy ideje lenne menni. Gondosan megnyomta a gombot majd indult, de éppen, hogy félreugrott egy méregdrága Audi elől, ami majdnem elütötte. Rögtön mondott mindenfélét. Úgy szidta a sofőrt, mint a bokrot. Ahogy kiszállt az illető minden rossz szót visszaszívott, ugyanis nem más állt előtte, mint Tom Kaulitz.

 -Sajnálom, nem figyeltem. – nem mert gyönyörű szemeibe nézni.

07. Chapter

 - Költözzetek hozzám. Egyedül vagyok, és nem tudom az egész házat magamévá tenni. Mármint érted mire célzok. – mosolyodott el hátha ezzel a lánynál sikerül elérnie azt, amire törekszik. Igaz, hogy még mindig nem tisztázódtak érzései, de már előre tudta, hogy az élete árán is meg kell védenie Lexie-t, mert fontos számára. Ki gondolta volna, hogy pont a nagy és híres Harry Styles ilyen együtt érző és megértő ember, de amit a média hablatyol, az nem biztos, hogy mindig igaz.

06. Chapter

A lány már fordult volna vissza, hogy felöltözzön, mikor újra megszólalt a telefonja. Megragadta a készüléket melyen vőlegénye neve villogott. Mosolyogva húzta el a zöld gombot és szólt bele:

 - Jó reggelt!

 - Neked is szerelmem! Hogy aludtál? – hanga vidáman csendült fel a vonal másik végén a férfitól.

 - Csodásan! – ezzel az egy szóval jellemezte az éjszakát, de abban a pillanatban beugrottak a tegnap történtek. Mire elfelejtené, valahogy mindig visszatér.