Csodás látvány tárult Harry szeme elé, hiszen, egy gyönyörű
nő állt neki háttal. Így, hogy jobban megismerte,
talán megkedvelte, lehet,
hogy szorosabban is vonzódik hozzá, de még mindig zavarta valami. A lány
folyton szomorú.
„Valamit vajon rosszul csinálok? Talán visszatérnek a régi emlékei?” –
gondolkodott immár az ajtó előtt üldögélve, miközben a hátát nekitámasztotta
annak. Nem akarta így látni a lányt, hiszen, ha vidám és mosolyog, akkor
megbabonázza az embert, pont, mint amikor először találkoztak. Talán akkor
fogta meg igazán Harold-ot.
- Gyere már te
szerelmes! – kiáltott fel Louis a földszintről. A fiú e szavak hallatán pír
jelent meg arcán és, elmosolyodott, így megmutatta csodás gödröcskéit. Remélte,
hogy ezt a lány nem hallotta, de nem időzött tovább, lesétált a többiekhez.
Mindenki útra készen
volt, de mégsem indulhattak el Harry nélkül. Ahogy megjelent az emlegetett
személy mindenki felpattant helyéről és elindult a kijárat felé. Hogy hova is
készültek a srácok? Ma szabadnapjuk van, így együtt, de pihenéssel töltik az
időt, de ahhoz be kellett vásárolniuk. Ahogy kiléptek a fiúk az ajtón,
egyesével beszálltak a kocsiba és már száguldoztak is el, messze a háztól. Emma
még vetett egy utolsó pillantást a távolodó kocsira, majd felsietett szobájába.
Valamit nagyon furcsának tartott és ő rá akart jönni, de ehhez szüksége volt
nővére kifaggatására. Felállt az ágyáról és rohant az ajtajához. Amilyen
gyorsan csak tudta kivágta és sietett a másikhoz, amit lassan kinyitott és
betekintett. Lexie feküdt az ágyán és csak üres tekintettel fürkészte a plafont.
Halkan belépett, majd becsukta maga mögött az ajtót, de éppen hallható volt,
hiszen a nagyobbik Müller lány fejét elfordította a hang irányába.
Elmosolyodott húga láttán és jelzett neki, hogy csatlakozzon. Emma
engedelmeskedett és azt tette, amire utasították. Ahogy a lány mellé feküdt
percekig csend uralkodott a szobában.
- Valamit nagyon
furcsának találok. – törte meg csilingelő hangjával Emm. Lexie értetlenül
tekintett rá, de válaszul csak egy mosolygós arcot kapott. – Ugyan már! Nem hiszem el, hogy ezt te nem
veszed észre! – ült fel az ágyon Emma és egyenesen belefúrta tekintetét
nővérébe, akinek ekkor nehezen, de leesett, hogy miről is van szó. Választ nem
adott, hiszen fogalma sincs, hogy valójában mi is lenne a megfelelő döntés.
Nehéz, hogy egy hosszú kapcsolatnak most szakadt vége, és ilyen gyorsan egy
újba kezdeni. Nem biztos, hogy most ezt akarná, de igazából semmit nem tud. Nem
tudja, hogy mit akar.
- Mond el, hogy mit
látsz akkor rajtam… - felelte – Mond el nekem, hogy milyennek mutatom olyankor
magam…
- Csillognak a
szemeid. – kezdte – Arcodon halovány pír jelenik meg. Furcsán viselkedsz, ha a
közeledben van, de Harry is ugyan így tesz, akárcsak te. – ekkor Lexie
tekintete megváltozott. Szeme ragyogni kezdtek és az a bizonyos remény ült ki
arcára.
„Talán ezt akarom? Egy új kapcsolat, ami feledteti a régit?” –
gondolta végig. Azonnal felállt és a tükör elé lépkedett, fogalma sem volt,
hogy mit csinál, csak azt tette, amit a szíve sugallt neki. Beletekintett és
saját arcképét kezdte el fürkészni. Teljesen igaza volt a húgának, minden
tisztán látszódót arcán, de az előbbiek alapján nem csak neki. Lehet, hogy
ebből egy olyan szerelem születne, ami örökké tartó lenne? Mégis a válasz
valahol rejtőzik, ha mer kockáztatni, akár hamar választ kap rá, de
gondolatmenetét a lentről jövő hangok zavarták meg. Emma azonnal felpattant és
lesietett a többiekhez, viszont Lex nem tartott vele. Akadt egy kis dolga a
gondolataival.
Odalent mindenki
vidáman készült a kertbe, hogy a természet adta csodálatos körülmények között
pihenjék ki magukat és egyben szórakozhassanak, de valaki nem látszott
vidámnak. Louisnak ez azonnal feltűnt és gyorsan cselekedett. Odarohant
Harry-hez és a másik helyiségbe rángatta.
- Hé, haver! –
rántotta ki kezét barátjáéból – Mit bajod?
- Ezt én is
kérdezhetném tőled… - mondta karba tett kezekkel Loui. A fiú mindent megértett.
Nem hitte volna, hogy ilyen feltűnően gondolkodik, de ezek szerint igen.
Tekintetét felemelte és barátja arcát fürkészte, de később már az ablakon
tekintett ki. – Történt valami? – aggodalmas kérdését feltéve csak egy óriásit
sóhajtott Harold.
- Tudod, ha ez a lány
nem mosolyog, akkor én sem. Mélyen beleégette magát a szívemben és egyre jobban
kezdem megkedvelni, mármint…
- Beleszeretni… -
mondta Louis alig hallhatóan, de már értett mindent. Harry kezd teljesen
belezúgni a lányba, hiszen egy csodás hölgy, aki egyetlen pillantásával
megbabonázza a férfiakat és ezt tette a vele szemben álló fiúval is.
- Legmélyen tudom,
hogy tennem kell valamit az ellen, hogy soha többé ne legyen szomorú és rémült,
de jobban belegondolva… Most ért véget egy kapcsolata és már újba kezdeni, nem
biztos, hogy jó lenne a számára. Nem akarom elcseszni az esélyeimet. – mondta.
Louis tekintete azonnal felcsillant, miszerint ötlete támadt, de mielőtt ezt
elmondta volna közbevágtak.
- Fiúk, gyertek… -
kiáltotta el magát Niall, aki már indult is kifele. Mindenki csatlakozott,
hozzá így egy nagy kört alkotva leültek a napsütéses meleg időben.
Zenéltek, vicceket
meséltek és visszaidézték régi időket. Nagyokat nevettek egyes pillanatokon,
melyeket talán a lány is hallhatott, hiszen olyan hangosak voltak. Harry csak
elvolt a többiekkel és próbált rájuk koncentrálni, de valahogyan tekintete
mindig a nyitott erkélyajtóra terelődött, de volt ott valami mozgás, mikor
utoljára pillantott fel. Kicsit összeszűkült szemekkel tekintett oda ismét, és
látta, hogy Lexie a földön ülve csinál valamit. Kíváncsian tekintett még mindig
fel, de mellette lévő barátja, vagyis Liam legyezett előtt, hogy figyeljen.
Erre a tettre azonnal visszarepült a valóságba.
- Nos, most, hogy itt
vagyunk mindannyian, volt egy ötletem. – kezdte kicsivel halkabban Louis, hogy
az erkélyen lévő hölgy ne halljon belőle semmit – Harry-vel kicsit
elbeszélgettem és azt fedeztük fel, hogy szegény lány még mindig a múltja
hatása alatt van. Ki kellene találnunk valamit, hogy felvidítsuk és elfeledtessük
vele a történteket. – fejezte be.
- Imád vidámparkozni
és mozizni! – mondta Emma Harry fülébe, aki olyannyira megijedt, hogy megugrott
és majdnem elájult. A többiek hangos nevetéssel fetrengtek a földön, de erre
már rögtön egy gúnyos arcot vágott és komolyabbra vette a témát.
- Rendben, köszönjük
az információkat! – kacsintott felé Harold és a lány mosolyogva csatlakozott a
többiekhez. Mindent kiterveltek és beosztották az idejüket, hogy ki mikor megy
hova és miért.
- Rendben srácok, akkor
holnap itt találkozunk és beszerzünk mindent! – mondta Louis és bevonultak a
házba. A nappaliba leülve folytatták a félbe hagyott beszélgetésüket, de ekkor
már megjelent a lány is, de csak egy röpke pillanatra, hiszen már ment is
tovább a konyhába. Mivel hamar elment a délután is Lexie teljes energiával
vágott bele a vacsora elkészítésébe.
Ahogy a fiúk távoztak
a lányok már az emeleten voltak, Harry a nappaliban üldögélve gondolkodott,
hogy holnap este csak a lány és ő csak ketten lesznek a házban.
„Egyre jobban vonzódom hozzá… Vajon holnap, hogyan közeledjek hozzá?
Egyáltalán kölcsönösek az érzelmek?” - eldönteni nem tudata, hogy mit is kezdjen a
megválaszolatlan kérdésekkel, de holnap cselekednie kell, hiszen nagy nap lesz.
Amint felállt a kanapéról és kisétált a kertbe, hogy friss levegőt szívhasson,
de ahogy kilépett, olyat hallott, amit talán nem szabadott volna...
-------------------------------------------------------------
Ez a rész számomra nem úgy sikeredett, ahogyan akartam, de akárhogyan is csinosítgattam, csak ezt tudtam összehozni. Remélem, hogy tetszett és pipáltok sokan esetleg kommenteltek is :D
Puszi nektek!
I. Heni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése