A lány már fordult volna vissza, hogy felöltözzön, mikor
újra megszólalt a telefonja. Megragadta a készüléket melyen vőlegénye neve
villogott. Mosolyogva húzta el a zöld gombot és szólt bele:
- Jó reggelt!
- Neked is szerelmem!
Hogy aludtál? – hanga vidáman csendült fel a vonal másik végén a férfitól.
- Csodásan! – ezzel az
egy szóval jellemezte az éjszakát, de abban a pillanatban beugrottak a tegnap
történtek. Mire elfelejtené, valahogy mindig visszatér.
Csak maga elé bámulva
jelentek meg előtte a tegnapi képek, melyen elmosolyodott, de néha a szíve
kihagyott egy ütemet. Felsóhajtva fújta ki a levegőt és próbált koncentrálni
arra, amit a férfi beszél neki közben, de ez nem volt sikeres.
- Valami baj van
talán? – tette fel kérdését aggódóan, de volt valami csalóka hangjában. Mintha
hazudni készült volna. – Életem? – és ismét hallotta. Nem akart a fülének
hinni, de már az életében annyian csapták be, hogy csak egy szó kiejtéséből
tudja, hogy hazudnak neki.
- Nem, nincs semmi. –
terelte a témát, de abban a pillanatban zajok szűrődtek a háttérből a vonal
túlsó végén. Már gyanakvóan hallgatott, de eleinte csak elhitette magával, hogy
a munkahelyén van, de hirtelen csend lett. Túlságosan is nagy csend. Ha dolgozna,
már régen hallani lehetne az irodába beszűrődő zajokat, de most nem így volt.
Ezek után csak rosszabb lett, csatlakozott a csendhez egy női hang is.
- Szívem, jössz
reggelizni? – titokzatos női hang és a férfi lefagyva hallgatott. Várta Lexie
reakcióját, mely percekkel később, de hangosan tört ki belőle.
- Mark! Azonnali
magyarázatot követelek, de ne próbálj meg nekem hazudni! – dühösen kiabált a
telefonba, ami a másik oldalon tisztán hallható volt, mintha ki lett volna
hangosítva. – Tudom, hogy nem dolgozol! Túlságosan ismerlek már! – abban a
pillanatban könnyek szöktek a szemébe és hangos zokogásba kezdett. A telefont
kiejtette a kezéből, melyen keresztül még beszéltek neki, de ez pillanatokkal
később megszűnt. A férfi bontotta a vonalat. Akkor a lány teljesen maga alatt
volt és fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen. A földre rogyva sírt, de
tekintetet az ujján lévő gyűrűre csúszott és akkor tört ki belőle igazán a düh.
Lehúzta majd hangos kiáltással eldobta a szoba sarkába. A fejét fogva
kuporodott a sarokba, de tudta, hogy ez nem megoldás. Felállva sietett az
emeletre és egy bőröndöt dobott az ágyra és a szekrényhez sietve kitárta annak
ajtaját és dugig pakolta ruhákkal és fontosabb dolgokkal, de mivel már
elhatározta, hogy ő ide soha nem teszi be a lábát dobozokba és még pár bőröndbe
kezdett pakolászni minden cuccát és a húgáét is. A gondosan bepakolt holmikat
egyesével lecipelte az emeletről és lepakolta a bejárat elé. Mikor már fordult
volna vissza, hogy lehozhassa az utolsó dobozt a kezével meglökte az egyik
képet, ami leesett és a keret üvege darabokra tört. Egyik remegő kezével utána
nyúlt és lassan felemelte. Könnyei ismét hullani kezdtek, amint megfordította a
képet. A keretet félretéve a benne lévő papírdarabot darabokra tépte és még
mielőtt elhagyta volna a lakást az összes képpel ezt tette, a dühét kitöltve
ezen.
Ismét az emeleten
volt és az elmaradt dobozzal a kezében visszasietett a többihez. Szabad kezével
kinyitotta az ajtót és kocsi kulcsokat kikapva zsebéből a jármű
csomagtartójához lépett. A gombot megnyomva nyílott ki és helyezte be az első
dobozt, visszasiettet, hogy a többi holmit is be tudja pakolni, minél előbb el
akart onnan menni.
Már az utolsó cuccot
pakolta, mikor egy taxi állt meg a ház előtt és ismerős alak szállt ki belőle,
aki egyre csak közeledett Lexie felé. A lány becsukta a csomagtartót és már ült
is volna be, de ezt Mark megakadályozta. Megragadta csuklóját és bocsánatkérően
tekintett a törékeny Lexie-re.
-Kérlek, beszéljük
meg… - mondta éppen olyan halkan, hogy azt csak ő hallhassa, de erre a válasz
csak egy fejrázás volt, de a férfi még mindig nem hagyta őt elmenni. Az ölébe
kapva a lányt sétált be vele a házba, persze ezt Lexie nem díjazta. Ütötte,
kiabált, de mintha semmit nem érezne, fájna csak ment egyenesen a házba. Ahogy
a küszöböt átlépték a férfi lerakta őt és becsukta maga mögött az ajtót.
- Nézd… - kezdett
bele.
- Figyelj! Engem nem
érdekel a magyarázatod, köztünk mindennek vége! ÖRÖKRE! – és ezzel akarta volna
lezárni az egész ügyet csak, hogy ezt Mark nem hagyta annyiban. Átfonta karjait
a derekán és egyenesen a nappaliba cipelte, ahol a kanapéra dobta, mintha csak
egy haszontalan játék lenne. Lexie abban a pillanatban rémült tekintettel
figyelte Mark minden egyes mozdulatát, nehogy valami komolyabb baj történjen.
- Ha ez kell neked,
hát megkapod! – és ezzel a mondattal egy nagy pofon csattant a lány arcán, kinek
már nem csak rémültség, de fájdalma miatt is könnyek szöktek szemébe. – Te akartad
ezt! – és egy újabb sérülést okozott a lánynak, aki csak felkiáltott és amilyen
gyorsan csak lehetett menekülni próbált sikertelenül.
- Ne! Kérlek, hagyj
békén! – zokogott fel a lány, soha nem látta még ilyen állapotban Mark-ot, megrémisztette.
- Cicám, te
erőszakoltad ki magadnak! – megint ökölbe szorított kezét ütésre emelte és
sorozatosan verte a lányt. Lexie tehetetlennek érezte magát, de volt egy
szabaduló módszere. Egyre csak távolodni kezdett ex vőlegényétől, aki csak
ördögien vigyorogva közelített felé. A falnak ütközve, nem volt hova
menekülnie, de mikor már Mark is ott volt, egy hatalmas lendületű rúgás férfiasságát
eltalálva. A férfi összerogyott, míg a lány az alkalmat kihasználva menekülni
kezdett. Ahogy a bejárati ajtóhoz lépett kivágta maga előtt az ajtót, de mikor
már kirohant volna egy nem várt személybe botlott. Meglepődött, hogy itt van,
de egyben örült is, mert most nagyon nagy szükség van a segítségére.
- Kérlek… - csuklott
el Lexie hangja – Segíts… - és abban a pillanatban megjelent a dühös férfi az
ajtóban, aki csak a lány nevét kiabálta és mindenféle mocskot mondott neki.
Harry védelmezően elé állt és tekintetét Mark-ra vezette, aki csak egyre és
egyre közelebb lépkedett feléjük. Mikor már csak egy lépésnyi távolság volt
köztük a férfi ökölbe szorított kézzel ütésre készült, de Harold erre számított
így félrelökve a lányt kikerülték. A lány a kocsihoz sietett, miközben a két
fiú lerendezik egymás között. Lex túlságosan is gyáva volt ehhez, inkább hagyta
rájuk, de tartozott megmentőjének így egy hatalmas fadarabot vett kezébe és
visszasietett várva a megfelelő alkalomra. Harry kitért még pár ütés elől, de
egy gyors mozdulattal hasba ütötte a férfit ezzel jelezve a lánynak, hogy most
ő jön.
- Most! – kiáltotta el
magát mire a lány háton ütötte Mark-ot ezzel ő a földre került. A két fiatal
elmenekült, de valami mégis azt bizonyította, hogy ennek még koránt sem van
vége.
- Még nincs vége
Lexie! – ordított utánuk és ez már teljesen biztossá tette a helyzetet. Mivel a
lány ilyen állapotban képtelen volt vezetni ezért is Harold, a megmentő
utasított az anyósülésre. Lex ránézett a mellette ülő fiúra, akinek
tekintetével találkozott és egy halk „köszönöm”
– öt mondott. Ezzel a szóval percekig csend uralkodott a kocsiban, míg nem
Harry törte azt meg.
- Sajnálom, ami
történt. – sajnálkozott, de a lány továbbra sem szólalt meg. Valamit ki kellett
találnia, hogy a lány életét mentse ezzel és azt tartotta a legjobbnak, ha
odaköltözik hozzá. Fontos volt számára és örült volna annak, ha vele van, meg
nyugodtabb is lenne, ha tudná, hogy biztonságban van.
- Kérlek, itt fordulj
le… - utasította a lány. – Az iskolánál álljunk meg. – Harold vette az
utasítást és az iskola parkolójába leparkolt majd a lány felé fordult.
- Tudom, hogy ez
furcsán fog hangzani és túlságosan is hirtelen jön, de… - kezdett bele, aminek
Lex reakciója csak egy kikerekedett szempár volt. – De sokkal nyugodtabb
lennék, ha nálam laknátok. Tudnám, hogy biztonságban vagytok… - a lány erre nem
tudott mit mondani csak ült ott és abba a megbabonázó smaragdzöld szempárba
tekintett várva valamire…
-----------------------------------------------------------------------
Tudom, hogy nem a megígért időpontban, de most mennek az év végi hajrázások és ez miatt nem tudtam hozni nektek új részt. Viszont, amit szintén igyekszek betartani! Péntekig még felkerül egy rész, mivel a hétvégén nem leszek így nem tudok akkor új részt hozni nektek....
Remélem tetszett a rész és sok pipát esetleg kommentet várok :)
Puszi: I. Heni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése