26. Chapter

 Ott feküdt mozdulatlanul, semmi jelet sem adva. Testét és arcát kék, zöld foltok csúfították el, de már csak annyi láttál rajta, hogy ő feladta, nem képes tovább küzdeni az életéért, hiszen már senkiben sem volt ott az a bizonyos remény, csak egy valakibe! Ő nem más, mint Harry.

 Ő volt az-az ember, aki minden idejét ott töltötte a lány mellett. Mindig elmesélte, hogy mi is történik a fiúkkal és a húgával. Minden nap elmondta vagy milliószor, hogy tartson ki, legyen erős és természetesen nagyon szereti.

25. Chapter

 Azok a baleseti pillanatok nagyon gyorsan történtek. Hogy végül mi is történt igazán?

 „Az első félelem érzett akkor jött rám, mikor Lex felkiáltott.. Soha nem gondoltam volna, hogy komoly baj lesz belőle. A féket valaki szándékosan tette tönkre így a következő pillanat, hogy félrerántom a kormányt és tovább hajtok, de az autó megállt. Egy fába mentem bele, esélyem se lett volna még azt is kikerülni. Magamat okoltam mindenért, hogy már megint csak bajt hoztam a lány életébe… Hogy mi a következő pillanat? Az, hogy sajgó fejem miatt kinyitottam szemeim és akkor tudtam, hogy mi történt igazán. Kitekintettem a törött üvegen, ahonnét csak rémült embereket láttam. Valaki telefonált, páran rémülten figyeltek, de többen próbáltak segíteni. Én csak oldalra tekintettem, ahol az eszméletlen barátnőmet láttam. Megrémített a látvány, mert ekkor nyílalt belém egy olyan érzés: Lehet, hogy megint elveszítem!