13. Fejezet - Fellángolás

Minden a régi kerékvágásba visszatérve haladt. Nem találkoztak mindig, hiszen el voltak foglalva, de amikor tehették, idejüket együtt töltötték, ahogy a mai napon is ezt tették. Éppen egy próba kellős közepén tartottak a srácok, miközben a lányok csak élvezték a dallamok simogatását. Stella feltűnően beleélte magát minden egyes számba. Áramütésszerűen futott végig rajta valami és vált libabőrőssé. Luke hangja elképesztően csengett, megdobogtatta a szívét, de ezzel együtt elgondolkodott, hogy miért is ő kell neki… Miért pont ő? Rengeteg gyönyörű lány van, de soha nem gondolta volna, hogy pont rá kerül majd a választása, mégsem hitt ebben a dologban. Bizonytalan volt benne, hiszen nem megszokott, hogy egy régi ismerős, aki világsztár lesz és csettintésre kaphat egy jó nőt, mégis egy olyan társaságát keresi, aki a múltban egyszer tűnt fel az életében.

12. Fejezet - Kezdjük elölről

 - Én nem tudom, hogyan mondjam el ezt neked... - Kezdett bele Luke, aki alsó ajkába harapva hol a lány ajkaira, hol pedig gyönyörű barna szemeibe tekintett. Kellett a bátorság, kellett minden támogatás ahhoz, hogy most összeszedje magát a gondolataival együtt és értelmes mondatok formájában elmondhasson neki minden fontos dolgot. Levegőt véve folytatta. - Tudom, hogy ez a helyzet most eléggé furcsának tűnik és biztos vagyok benne, rájöttél már mindenre. Azt mind azért tettem, hogy megtaláljalak, mind azért tettem, hogy tudassam veled, nem felejtettelek el.

11. Fejezet - Titkok

 A két lány teljesen felöltözve léptek ki szobájukból egyszerre. Kissé csinosan, de mégis visszafogottabban öltöztek fel, hiszen nem éppen egy előkelő helyre mennek, de egy ilyen estéhez illik. Egymásra mosolyogva dicsérték meg a másikat, majd felkapva táskájukat indultak útnak, persze a kis Rosie társaságában. Szerencséjükre nem kellett messze gyalogolniuk, csak pár utcával volt lejjebb, ahova éppen igyekeztek.

 Percre pontosan érkeztek majd pedig nagy levegőt véve léptek be az ajtón. Végigvezetve a tekintetüket az éppen ott lévő embereken, senki ismerőst nem találtak. Már kezdtek pánikba esni, mikor egy igen fiatal, de mégis illedelmes fiú vezette őket asztalukhoz, ahol 6 főre volt megterítve. Elfoglalták helyüket, majd várakoztak, hogy kik is lehetnek azok a titokzatos személyek, akik ilyenre meghívták őket.

10. Fejezet - Rég nem látott ismerős

 Stella másnap reggel, végre kipihenten kelt fel. Sosem aludt még ilyen jól, hiszen a londoni élet kissé zsúfolt és fárasztó. Csodás érzés végre pihenni és semmit nem tenni, bár ebben Freya áll az élen! Ő egy igazi lustaság.

 A lány széthúzta a függönyöket, kinyitotta az ablakot, hogy napfényt és friss levegőt engedhessen be szobájába. Telefonján a helyi rádió reggeli műsorát hallgatta, mikor ismerős dallamok csapták meg fülét. Máris szebbé tette napjának kezdetét, halk dúdolással és csípőringással élvezte a dal minden egyes részletét. A szöveg, az ének, a gitárok, a dob, remekül hangzottak együtt, de eközben másra is koncentrált.

09. Fejezet - Gondolatmenetek

 A gép leszállt, a csomagokat átvették és az épületből kilépve szippantottak bele Ausztrália levegőjébe. Stella mosolyogva tekintett körbe és gondolt vissza a szép emlékekre, de mikor barátnőjére tekintett azonnal tudta, hogy nem éppen oda tartozik, hiszen nyomos okok miatt költözött el otthonról. Próbálta elterelni a figyelmét, melyet Freya igen vicces arckifejezése megnevettette. A lánynak feltűnt Stella furcsa viselkedése, rossz szemmel pillantott rá és ököllel ütötte vállba, de ez zavarta most a legkevésbé. Tudták mind a ketten, hogy ez a nyár tartogat meglepetéseket a számukra, legyen az jó és rossz. Ők élvezni fogják és ez lesz a legjobb, ami valaha is történhetett velük.

08. Fejezet - Az utazás napja

 Stella igen álmosan ébredt a reggel. Feje sajgott és kedve nem volt ma semmit tenni. Felülve az ágyon pillantotta meg, hogy csak fehérneműben aludt, de ami jobban megrémisztette, az volt, hogy nem igazán emlékszik arra, hogyan jutott haza. Körbetekintve a szobájában az egyik székre voltak helyezve a tegnap este viselt ruhái, de meglepődött, mikor éjjeliszekrényére pillantott. Újabb titokzatos cetli, melyen ennyi áll: „Jót fog tenni”. Az a gyöngybetűs írás, amit már látott. Tudta, teljes mértékben tudta, hogy a titokzatos férfi, aki elcsavarta fejét ugyan így ír. A gyógyszerért nyúlva vette be, segítsen a fájdalmát megszüntetni, de valahogy most már nem ez volt a legnagyobb problémája. Stell gondolatai más uralta.Az ágyból kikelve öltözött fel és indult ki a nappaliba, ahol már Freya barátnője várta. Mosolyogva indult felé, de ő valamiért már izgatott volt. Akkor esett le, hogy eljött a várva várt nap. Utaznak.