2018. november 28., szerda

33. Fejezet - Zongora dallamai


- Jó reggelt! – Állt fel helyéről az orvos és kezet fogott mindkettejükkel. – Kérem, foglaljanak helyet! - Szinte reszketve, egy pillanatra sem vette le a szemét az orvosról. Elképzelése sem volt mi keresnivalója van itt, de egy biztos megérzése volt, hogy hatalmas a probléma.
 - Kérem, nagyon kérem! Mondja, hogy semmi komoly nem történt... - Tőrt ki magából a lány. Sosem volt egy nyugodt ember és nem szerette, ha az idegeit tépik a csenddel. Már nem tudott magának parancsolni, muszáj volt valamit közbeszólnia.

Otthon, édes otthon


Sziasztok!

 Örülök, hogy újra itt lehetek és megoszthatom veletek a fejemből kipattant kis szösszeneteket, de legfőképpen azért vettem erőt magamon, hogy visszatérjek ide, mert az írás, az amivel a legjobban ki lehet fejezi saját magunkat. Így a hosszas kimaradás után, amit nagyon sajnálok, ismét itt leszek és hozom a jobbnál jobb részeket... Vagyis, ami tőlem telik. 
 Ami biztos, hogy a mai nap még érkezni fog a "Beléd szeretve" új része. Percek, órák kérdése és fent lesz. A másik dolog az, hogy nem csinálom már több fanfiction-t. A jelenlegi történetemet is menet közben átírogatom és egy teljesen más szemszögből fogjátok tudni olvasni a történetet. 

Csóközön!

2015. október 10., szombat

32. Fejezet - "Még mindig szeretem!"

 - Hogy mi?! - Fogalma sem volt, hogy mi is történhetett. Hirtelen azt hitte, talán valamelyik hozzátartozója szenvedett balesetet, de nem. Ehelyett vele...
 - Kérem Austin kisasszony. Nagyon fontos lenne. - Az orvos minden áron sürgette a dolgot, de semmi sem volt olyan egyszerű. Kiló méterekkel van távolabb otthonától. Nem megy egyről a kettőre az utazás.
 - Legközelebb hajnali kettőkor megy gépem vissza Sydney-be. Rögtön magához megyek, amint leszálltam. - Hadarta el amilyen gyorsan csak tudta. Amint a vonal megszakadt Stella ijedten dőlt az ágyára. Elképzelni nem tudta, mi is lehet az a nagy probléma. Mi van, ha halálos? Hogyan fogja elmondani a többieknek? Rémült volt. Reménykedni tudott csak, hogy semmi baj nincsen.

2015. szeptember 25., péntek

31. Fejezet - "Hogy mi?!"

 Halk beszéd szűrődött be az ajtón keresztül. Reggeli napnak sugarai, mint mindig fényesség áradt be a szobába. Álmosan a hátára fordult és a plafont kezdte el bámulni. Szemeit megdörzsölve hallgatta a kinti beszédet. Felismerte barátnője hangját és próbálta értelmezni a szavakat. Valószínűleg telefonált valakivel, de percekkel később már az ajtó kezdett el nyikorogni. Stella rögtön tekintetét a hang irányába vezette és kíváncsian pislogott az éppen érkező Freya-ra.

2015. szeptember 19., szombat

30. Fejezet - Érzelmek


 Stella megszólalni nem tudott. Meglepődött, amikor egy igazán ismerős hang szólt bele a készülékbe. Még inkább nagyobb érzelmi katasztrófa következett be, amint kimondta azt a két egyszerű szót, melynek borzalmasan nagy súlya van. „Nagyon hiányzol!”. Csak ez a mondat csengett a fejében. Akárhogyan is szerette volna elkerülni a vele való beszélgetést, nem igazán sikerült. Nem csaphatta rá a telefont, vagy küldhette el egy melegebb éghajlatra. Az nem ő lenne.

 - Luke? – A szavak összekeveredtek a fejében. Egyetlen egy értelmes mondatot sem tudott volna kinyögni. Kérdések ezrei sorakoztak a fejében, amikre a választ még nem tudta, de volt egy sejtése. Az nem ma lesz.

2015. augusztus 19., szerda

Tecnikai okok

Sziasztok!

Sajnálattal kell közölnöm veletek, hogy technikai okok miatt fogalmam sincsen, hogy meddig nem tudok aktívoskodni a blogomon. Az én mázlimnak köszönhetően éppenséggel használat közben megadta magát a gépem. Valószínűleg semmi baja, csak valami kiéghetett belülről, ami fontos volt. Szóval megnyugodtam, semmi nem veszett el onnan így a tervek szerint múlthét szombaton felkerülő rész sem veszett el, de sajnos, míg nem javítják meg, addig nem tudok friss részt hozni... Imádkozom és reménykedem, hogy pénteken már újra működni fog és szombaton fel tudom nektek tenni az új részt!
 A másik ok, ami miatt írok még, hogy szeretném megköszönni, hogy már 15 rendszeres olvasó iratkozott fel ide... PLUSZ a közel 40.000 látogatónak is szeretném kifejezni köszönetemet! Istenem! Királyok és királynők vagytok! Köszönöm nektek!

Addig is legyetek jók!
Szép napot nektek!
Ölel benneteket, I.Heni

2015. augusztus 12., szerda

29. Fejezet - Hello LA

 A lányok sikeresen landoltak Los Angeles repülőterén. Mindketten izgatottan várták, hogy végre magukba szívhassák az ottani levegőt és kicsit elfeledjenek dolgokat. Mondani egyszerű, de Stella-nak most nem igazán lesz könnyű dolga. Amik otthon történtek az szinte eseménydús, de mégis felejthetetlen. Kedves dolog volt Luke-tól mindez, de egy szakítás után nem ez a megoldás. Időt kell hagynia a lánynak hiszen ő rontotta el.
 Csomagjaikat összeszedve indultak a kijárat felé. Amint kitették a lábukat a meleg nap csak úgy virított odafent az égen, az emberek nyugodtan sétálgattak. Igazán hangulatos volt a hely. A két lány egymásra tekintve mosolyodtak el.