2015. szeptember 25., péntek

31. Fejezet - "Hogy mi?!"

 Halk beszéd szűrődött be az ajtón keresztül. Reggeli napnak sugarai, mint mindig fényesség áradt be a szobába. Álmosan a hátára fordult és a plafont kezdte el bámulni. Szemeit megdörzsölve hallgatta a kinti beszédet. Felismerte barátnője hangját és próbálta értelmezni a szavakat. Valószínűleg telefonált valakivel, de percekkel később már az ajtó kezdett el nyikorogni. Stella rögtön tekintetét a hang irányába vezette és kíváncsian pislogott az éppen érkező Freya-ra.

 - Jó reggelt Csipkerózsika! Csomagja érkezett! - Emelte fel a kezében lévő dobozt. Meglepődötten könyökölt fel az ágyon és követte barátnője minden egyes mozdulatát. Érdekelte, hogy mit is rejt a doboz, de valahogy a feladója fontosabb volt. Elképzelése sem volt, hogy milyen alkalom van, ami miatt csomagot kapott. Freya az ágyra letéve a dobozt ült le Stell mellé és együtt kezdték el méregetni. - Szerinted mi lehet benne? - Érdeklődött a szőkeség.
 - Fogalmam sincs, de jobban érdekel, hogy honnan és kitől érkezett. - Túrt bele hajába miközben egyre csak a dobozzal kezdett szemezni. Minden áron ki akarta deríteni, de volt benne egy amolyan félelem is, ami miatt inkább elkerülné a kinyitását.
 - Nem akarod kibontani? - Freya ezer wattos mosollyal vigyorgott barátnőjére. Izgatott volt, hogy mit is rejt a csomag. Cseppet sem érdekelte, hogy nem ő kapta, de izgatottan lesett minden mozdulatot.
 - Figyelj, még nem, de nélküled nem fogom. - Kacsintott a szőkeségre, aki durcásan felállt az ágyról és távozott. - Szeretlek! - Kiabálta utána, hiszen tudta nagyon jól, hogy csak szórakozik.
 - Én is! - Jött a válasz valahonnan a távolból. Stell elmosolyodva gondolta, hogy most milyen fejet vághatott kedves barátnője miközben ezt mondhatta. Nem lustálkodott tovább, kipattanva az ágyból lassú lépésekkel közeledett bőröndjéhez. Kiválasztotta a mai napra megfelelő öltözékét és a fürdő felé vette az irányt. Megmosakodott, minimális sminkkel takarta el arcát majd pedig ruhájába belebújva lépett a tükör elé. Feltűnően megváltozott. Vékonyabbnak tűnik, hiszen az elmúlt napokban, eléggé szenvedett. Érzelmileg a padlón volt, ha Ashton nincs mellette, akkor sosem lép túl a történteken. Mára már elfelejtette, de megbocsátani még nem tudott teljesen. Haragudott Luke-ra, de a zaklatásaival még inkább összezavarodik.
 Mély levegőt véve, majd azt kifújva nézett ismét végig önmagán. Egy mosolyt erőltetve magára lépett ki a fürdőből vissza a szobájába. Becsukva maga után az ajtót körbepillantott és kissé megdöbbent. Nem mindig volt akkor rendetlenség a szobájába, mint most. Akármennyire is ellenkezett ellene, erőt kell venni magán. Kedv nélkül állt neki összepakolni. Az asztalán a papírokat kezdte el összerendezni majd pedig a helyükre rakni, a vásárolt ruhákat szatyrostól beletette bőröndjébe. Az ágyára pillantva ismét csak a dobozzal szemezett. Közelebb lépett, de félre téve először az ágyat kezdte el összerendezni. Miután szépen letakarta és a díszpárnák is a helyükre kerültek, a csomaggal a kezében ült le és kezdte el tanulmányozni. A mostani címe és a saját neve szerepelt rajta. Semmi mást nem tudott meg. Lehunyta szemeit és lenyugodott. Lassan kezdte el kibontani. A szíve ezerrel vert, hiszen elképzelése sem volt, hogy mi lehetett benne, de amikor már nyitott ki elmosolyodott. Rengeteg szál vörös rózsa volt gondosan a dobozban elhelyezve egy aprócska cetlivel.

 „Kedves Írónő!
Kérem, fogadja tőlem sok szeretettel ezt a kis apróságot, mellyel csak rajongásomat szeretném kifejezni. Felnézek magára és nap, mint nap újra és újra elolvasom kedvenc részeimet!
A legnagyobb rajongója,
L.”

 A lány elmosolyodva emlékezett vissza, mikor ez a kedves illető, akivel azon az estén futott össze és még az éjszakát is a hotelszobájában töltötte. Még a mai napig nem tudta, hogy ki lehet az a férfi, de azok a ragyogó kék szemek mély nyomot hagytak benne. Kirázta a hideg, ha visszagondolt minden egyes pillanatra. A dobozban lévő virágokat kezdte el nézegetni, de egy aprócska dobozkán megakadt a tekintete. Kíváncsi lett, hogy ez a kedves rajongója miért árasztja el ilyen gyönyörűségekkel. Mindig is utálta, ha ajándékot kapott, hiszen csak rá költötték a pénzüket. Sosem szerette, de most képtelen volt gondolkodni. A kis dobozkát kivette a rózsák alól majd pedig óvatosan kinyitotta. Amit tartalmazott az valami káprázatosan gyönyörű volt. Még senkitől nem kapott ilyen szépet. Egyszerű lány melyhez két darab medál járt. Egy „L” betű és egy hangjegy. Fogalma sem volt, hogy mi a célja ezzel, de újabb levéllel találkozott. A borítékot kicsomagolva vette ki a papírt és kezdte el olvasni.

 „Drága Stella!
 Tudom, nagyon furcsa, hogy most miért is kezdem így? Az a bizonyos „L” nevezetű rajongód nagyon jól rejtegette kilétét. Igaz, Londonban is egyszer összefutottunk, de nem ismertél fel a kocsiban sem. A múltban is találkoztunk már, de akkor is csak megbántottalak. Mindenért bocsánatot kérek. Nem szándékoztalak sem megbántani, sem pedig az életedet tönkre tenni.
 Visszatérve kilétemre először akkor láttál, amikor éppenséggel Sydney-be tartó gépedre vártál barátnőddel és szüleiddel.  Én voltam az a szőke srác, aki három szintén ismert emberrel lépett oda hozzád. Rögtön megismertelek, de megmukkanni sem tudtam. Helyettem megtették a srácok. Aztán másodszorra már szülővárosodban futottunk össze megint és kapcsolatunk akkor kezdett el szorosabb lenni. Minden egyes veled töltött pillanatra emlékszem. Te voltál az a lány, akiért érdemes volt minden reggel korán felkelni. Az első csók, az első randi és még sorolhatnám a szebbnél szebb pillanatainkat, amik rettenetesen hiányoznak.
 Most lennénk együtt kerek 2 hónapja és ezt a kis apróságot szántam neked ajándékba. Nagyon szeretném, ha elfogadnád, bár tudom, hogy még mindig haragszol. A tegnapiért is bocsánatot kérek, nem szerettelek volna felzaklatni a hívásommal. Abban bíztam, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat. Borzalmasan fáj, hogy nem vagy mellettem, hanem kilométerekkel távolabb. A hiányod egyszerűen szétszaggat. Bármennyire is szeretnéd, hogy maradjunk csak barátok, én sosem fogom tudni ezt a távolságot tartani. Mindig szeretni foglak!
Csókol,
Luke”

 Szóhoz sem jutott. Fény derült a bizonyos titkos rajongójára. Nem tudta elhinni, hogy mindvégig Luke volt az. Fogalma sem volt, hogyan is dolgozza ezt fel, de a múltban történt dolgok annál inkább zavarták. Azon az estén szeretett bele és a mai napig képtelen volt elfelejteni, de most, hogy már tudja ki az illető, még inkább csak zavaros a helyzet. Fogalma sem volt, hogy most mi is lenne a helyes. Megbocsásson, vagy örökre hagyja el. Ez volt a legnagyobb problémája a jelen pillanatban. Nehéz döntés állt előtte.

*
  Az egész délelőttöt szobájában töltötte Stella. Figyelmét, gondolatait igyekezett elterelni arról a csomagról. Még Freya-t sem vette észre, ahogyan beront a szobába. Az ágyán feküdve bámulta a plafont. A gépén kezdett ismét csak böngészni, de minden hír csak a srácokról szólt. Újabb blog bejegyzést szeretett volna írni, de képtelen volt rá. Összezavarodott.
 - Stella! Valami baj van, hogy alig akarsz beszélgetni? Ki sem mozdulsz innen. Ez így nem jó. – Próbált vele kommunikálni Freya, de Stell olyan volt, mint egy lemerült játék. Rezzenéstelen arccal bámult ki az ablakon. Csak pislogással jelezte még életben van. – Stell! Szólalj már meg, kérlek!
 - Olvasd el a levelet. – Ennyit ejtett ki alig hallhatóan. A szőkeség az ágyon lévő dobozra pillantott és a két levélre. Az ágyra ülve kezdte el olvasni, eközben pedig végiggondolni, hogy mi is a baj. Amikor már a második levélnél járt, tudta, hogy barátnője össze van zavarodva.
 - Figyelj! Ne gondolkozz ezen a levélen. Nincs értelme, hogy most tönkre tegyed ezzel a csodás kiruccanásodat. A te vágyad volt LA és most itt vagyunk! Szóval van 2 perced, hogy összeszedd magad, mert film maratón lesz! – és ezzel a szöveggel távozott is a szobából. Stella mély levegőt vett, felállt helyéről, megigazította öltözékét és barátnője után sietett. A nappaliban helyet foglaltak és kezdetét vette a kikapcsolódás.
 Estefelé, mikor már talán a negyedik filmnél járhattak egyszer csak megcsörrent a telefon. Stell figyelmes lesz a csengőhangra, hiszen az övé csörög. Szobájába rohanva kapja fel és nézi meg a kijelzőt. Az orvosa az!
 - Jó estét Doktor Úr! – Illedelmesen felvette, de el is hallgatott, várta a hívás okát.
 - Jobbat! Akadt egy kis, de lehet, hogy nagy probléma… - Sóhajtott fel az orvos. Stella megijedt, biztosan történt valakivel valami.
 - Mi történt? – Aggódóan tette fel kérdését.
 - Azonnal be kell jönnie! Az utóbbi vizsgálatokat jobban szemügyre vettem és találtam valamit, ami nem igazán jó, de ez nem telefon téma…

 - Hogy mi?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése