20. Fejezet - Megerősített szálak (+16)

 A poén eléggé jól sikeredett, még Luke is kinevette saját magát. Viszont ő nem igazán szereti. ha megviccelik, de ez éppen az ellenkezőjére sikeredett. A vendégek között elvegyülve próbált mindenkivel szóba elegyedni, tekintetével végig barátnőjét kereste. Amint meglátta, megnyugodott, hiszen nem nagyon szerette volna, ha éppen most menne el. Visszafordulva a beszélgető partneréhez csak egy pillanatra, de a lány felszívódott. Olyan volt, mintha csak a képzelete játszott volna vele. Akárcsak egy szellem eltűnt a látókőrből, ami megrémisztette a szőkeséget. Udvariasan bocsánatot kért és elindult arra, ahol utoljára látta kedvesét. Kétségbeesetten tekintett végig a tömegen, de Stella sehol sem volt. Rögtön a házba belépve kutatta fel édesanyját, hátha ő többet tud, de sajnos sikertelenül járt. Már csak egyetlen egy valamire tudott gondolni, hogy ismét csak feleslegesnek érezte magát és itt hagyta. Szomorúan sétált fel az emeletre egyenesen be a szobájába. Ágyára ülve dőlt hátra és gondolkodott el, hogy mi az, amivel elé állhatna, hogy elnézést kérjen, amiért így alakult az este.

 Eközben Stell szintén elgondolkozva figyelte a gyönyörű eget, de ő éppen az ellenkezőjén. Valamivel meg akarta köszönni, hogy ilyen estében lehetett része és, hogy ő mindig ott van mellette. Gondolataiból végül a zajok zökkentették ki. Csendesen az ablakon bepillantva látta, hogy szerelme kissé maga alatt van. Szomorúan bámulja a plafont és egyre inkább csak kattog valamin az agya. Borzalmas látvány volt, hiszen utálta szeretteit így látni. Halkan bemászott az ablakon és odasétált az ágyhoz. Elgondolkodott, hogy vajon most mi tévő legyen, de csak lassan bemászott az ágyba és szorosan szerelméhez bújt. A fiú értetlenül és ijedten eszmélt fel. Nyugalom és boldogság töltötte el, amikor látta, hogy kedvese ott van vele.

 - Azt hittem elmentél. - Ölelést viszonozva húzta szorosabban magához a lányt. Éreztetni akarta vele, hogy mennyire hiányzott, mennyire nem bírja a jelenléte nélkül.

 - Ismét csak a gondolataimat követtem. Egyedüllétre, magányra volt most szükségem. Aztán rájöttem, hogy az egyetlen fény az életemben az te vagy. Borzasztó nehéz nélküled.

 - Nekem is nélküled. Minden megváltozott, mióta te beléptél az életembe. Akkor, amikor megláttalak a suliban egyedül, magányosan. Folyton azon gondolkodtam, hogyan szólítsalak meg, de gyáva voltam. Gyáva és dühös, amiért nem tettem meg azt a lépést előbb. - Mesélte Luke.

 - Te már akkor ismertél? - Stella felült az ágyon és döbbenten meredt a fiúra. Amit az előbb hallott, az szinte szíven ütötte, hiszen esze ágában sem volt elmondani senkinek sem, hogy milyen is volt az-az időszak. Csupa szenvedés, gúnyolódás és nem egyszer fordult meg benne a halál gondolata is. Mindig úgy gondolta, hogy a túlvilágon sokkal nyugodtabb, békésebb lesz minden, de szüleit nem akarta itt hagyni, hiszen óriási fájdalmat okozott volna ezzel nekik. Így az életnél maradt, de ezzel sosem lett jobb.  Többen bántották. Egyre inkább csak sokasodott a gúnyos szempár,de ez még nem volt minden. Még rátett egy lapáttal az önutálata. Bántotta magát, nem egyszer és erről sokan tudomást szereztek. - Nem tudom, hogy mit láttál, vagy mit hallottál, de minden okkal történt. Az életem azon szakasza elmúlt és próbálok pozitívan cselekedni. Nem akarok újra oda jutni. Azt már nem élném túl, egyre gyengébb vagyok. - Potyogtak könnyei. Nem tudta tovább magába fojtani érzelmeit. Kénytelen volt ezt mind kimondani, hiszen érzelmei csak jobban mardosták belülről.

 - Shh... Ne sírj. - Nyugtatta kedvesét, aki csak zokogva hagyta ott a Luke-ot és kezdett el hátrálni.  - Egyik pletykának sem hittem, hiszen azok közül sosem igaz semmi. Csak annak hittem, amit a saját szememmel láttam. Bántalmaztak szavakkal, de ami nagyon megrémisztett, az a kezed látványa volt. Bántottad magad, pedig nem kellett volna. Te egy gyönyörű nő vagy, aki mellett nem unalmas az élet!

- Próbáltam rejtegetni, mindig hosszú ujjúban járni... - Kezdett bele, de a szőkeség félbeszakította.

 - Aznap, amikor találkoztunk. Ott voltam azon a bulin és láttam a karod. Akkor határoztam el magam, hogy beszélek veled, de te eltűntél. - Az ágy szélén ülve sóhajtott fel majd pedig tenyerébe temette arcát. - Keresni kezdtelek és rád találtam a parton egyedül. - Stell visszaemlékezett arra a gyönyörű estére, hiszen onnantól változott meg apránként az élete. Most pedig teljes fordulatot tett. Lassacskán lenyugodva idézet fel minden egyes pillanatot, amit barátjával élt át és az előtte megtörtént csodás éveket, melyeket Freya-val töltött. Ez volt az, ami segítette, hogy magabiztosabb és érzelmileg stabil nő legyen. Határozottan tudja, hogy mit akar most és a jövőben.

 Apró lépéseket tett Luke a lány felé, miközben Stell eltöprengett azon, hogy vajon mi az, ami ennyire megfogta. Miért is szerelmes ebbe a személybe? Miért égetik a vágyak, a szenvedélyek? Mindezekre konkrét választ nem tudott adni, de nem akart most ezzel foglalkozni. Szerelme leguggolva hozzá simította végig fedetlen karját, majd pedig csípőjére helyezte azt. Felsegítve a lányt vette ölébe és sétált vissza a kényelmes ágyig. A puha párnák közé fektette kedvesét. Álla alá nyúlva emelte fel fejét ezzel mélyen szemébe nézve.

 - Szeretlek, és nem érdekel, hogy ki mit mond rólad! Nekem így kellesz! – Stella-t mélyen megérintette és most érezte igazán, hogy fontos valakinek. Akkor értette meg igazán, hogy mit is jelent szeretni. A világon a legjobb érzése, amikor valaki szeret és te viszonozhatod.

 Luke arca vészesen közeledett, de a lány nem tétovázott tovább. Rögtön szerelme ajkaira tapadt és mézédes csókokkal lepte el. A fiú nyelve utat tört Stell szájába, nyelvük táncot járt. Egyre hevesebb és érzelem teli csókokkal lepték el egymást. A szőkeség kezei vándorútra indultak. Végigsimította oldalát majd pedig hátát. Megtalálva a ruha cipzárját húzta le azt kínzóan lassan, közben végig kedvese nyakát árasztotta el aprócska puszikkal. Stella még nem volt jártas ebben a helyzetben, hiszen eddig még nem volt együtt senkivel sem. Próbálta félelmeit félretenni, csak hagyta, hogy minden a maga útján történjen meg.

 Felfedező útra indulva csúsztatta kezeit a fiú pólója alá, halkan felnyögve karmolt hátába. Luke elmosolyodva reagált ezen így tovább fokozta. A lány gyorsasággal vette le a fiú felsőjét, míg a szőkeség lassan kezdte el lehúzni a ruhát, de minden egyes apró rántással egy puszit nyomot fedetlen bőrére. Ajkainak helye égette a bőrét. Alsó ajkába harapva nyöszörgött és próbált minél halkabb lenni. A levegőt egyre szaporábban vette, főleg mikor már érzékenyebb pontjához érkezett. Beletúrt a szőke tincsek közé és nem bírta tovább hangosan nyögött fel mikor odalent minden egyes porcikája beleremegett. Egyre csak forróbb lett a helyzet. A ruha már a földön hevert a póló mellett, de Stell nem hagyta ezt annyiban. Lassan kigombolta szerelme nadrágját és ugyan olyan kínzó lassúsággal húzta le róla. Eközben végig egyre csak dudorodó férfiasságát simogatta. Egy kaján vigyor ült ki arcára, de még mielőtt mást akart volna cselekedni Luke ismét maga alá fektette a lányt. Tetszett ez a vadság, de még mielőtt folytathatták volna a biztonság kedvéért az ajtót kulcsra zárták.

 Ott feküdtek egymáson fehérneműben vadul csókcsatázva. Érintései égették, mint a tűz. Bizseregni kezdett az egész lénye a fiú meleg lehelete és édes suttogása hatására. Stella már nem bírt magával így ajkaival rávetette magát a szőkeség nyakára. A következő pillanatban már húzta le a melltartó pántját a helyéről. Mikor a pántok már nem tartottak melleit, egy lágy puszit nyomott a vállára, és egy gyakorlott mozdulattal kicsatolta a fehérneműt. Melleit masszírozta és egyre, csak egyre lejjebb haladva a csípőjét, majd pedig a fenekét kényeztette hatalmas tenyerével. Lassan elkezdte letolni alsónadrágját. Boxere derekát, egyre lejjebb húzta. Mikor ő már teljesen meztelen volt, Stella-n még ott volt, az ilyenkor legfeleslegesebbnek mondható fehérnemű. Aprócska kezeit felfele vezette kidolgozott hasizmán, így visszatérve ajkaihoz. Egy erotikus csípőlengetés közepette, letolta magáról a felesleges fehérneműt. Most egyáltalán nem érezte magát szégyellősnek. Csak az lebegett mindkettejük szemei előtt, hogy ma végre teljesen egymáséi lehetnek. A szőkeség férfiasságán látszott, hogy élvezi, amit éppen a lány csinál, így teljesen meztelenül is folytatta a táncomat egy kicsit. A biztonság kedvéért a gumit felhelyezve folytatták kis játékukat. Luke már alig bírt magával. Egy határozott mozdulattal maga alá fordította és merev férfiasságával simogatni kezdte odalent. Halk, de egyre inkább csak hangosabb nyögések jöttek ki Stell száján.

 - Biztosan akarod? – A fiú még utoljára feltette a kérdését.

 - Igen! – Határozottan tudta, hogy mit is akar. Egy csókot lehelve ajkaira lassan behatolt. Gyengéd mozgásokkal járt ki-be, miközben a lány csak nyöszörgött. Egyre jobban ziháltak. Érezték a forróságot, a levegő körülöttük nem szikrázott, hanem már villámlott. De, hogy még izgatóbb legyen az egész, Luke közelebb hajolt, és a ringatózás közben belebúgta a fülébe:

 - Je t'aime. (Szeretlek.) – Egyre gyorsabb tempóban mozgatta csípőjét, közelítve a mennyország felé. Mindkettejük száját már hangosabb nyögések hagyták el és egyre szaporábban lélegeztem. Viszont a csúcsra együtt értek. Akkor összpontosult mindkettejükben, hogy igen is fontosak egymásnak és ezt, ezzel az estével pecsételték meg.

 Összebújva, egyenletesen véve a levegőt suttogtak egymás fülébe édesebbnél édesebb szavakat, majd kizárva a külvilágot csak csendesen feküdtek és egymás szívverését hallgatták…