Perceken belül a házhoz is értek, ahol
meglepetésükre nem éppen tombolt bent a buli. Az ajtón belépve meglepődtek, amikor minden szempár rájuk szegeződött. Egy pillanatra elcsendesedtek, csak a
zene dallamát lehetett tisztán hallani. Hogy abban a pillanatban mit érzett
Stella az nem kifejezhető. Olyan zavarban érezte magát, annyi ember előtt, akik
mind egyenesen rá néztek. Egy pillanatra szerelmére pillantott, aki csak
mosolyogva keresett valakit a tömegben. Látszott rajta, hogy nyugodt és nem
zavarja ez a nagy figyelem, de hiszen már hozzászokott. Mégis eléggé kínos volt
a helyzet, de szerencséjükre már érkezett is egy mosolygós kedves hölgy, aki
csendesebb zugba vezette a fiatalokat.
- El sem tudjátok hinni, hogy már mennyire
vártalak benneteket! – Fordult meg és mindkettőjüket szorosan magához ölelte.
Stella ebből, az egészből nem értett semmit, hiszen a hölgy számára nem igen
volt ismerős. Luke csak mosolyogva pillantott a mellette álló szőke nőre végül
pedig kedvesére.
- Anya, ő itt a barátnőm, Stella Austin.
Stell, ő pedig itt az édesanyám, Liz Hemmings. – A lányt ez meglepetésként
érte, hiszen nem számított erre egyáltalán. Visszavonszolva magát a való életbe
kedvesen üdvözölte barátja édesanyját.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem!
- Szintúgy drágám! – Ölelte át. Stella próbált
nem feltűnően és persze nem Liz szeme láttára szúrós tekintettel figyelni
Luke-ra.
- „Megöllek!”
– Tátogta tisztán és érthetően. Miután elváltak egymástól akármennyire is
szeretett volna tovább beszélgetni, nem lehetett. Hirtelen valaki szó nélkül
vezette őt minél távolabbra a lányt. Udvariatlanság volt, de nem tehetett
semmit, hiszen Mikey ragadta meg kezét és rángatta egyenesen a hátsó kert
kijárata felé, de még belebotlottak egy-két emberbe, akik feltartották őket.
Nehezen, de sikeresen kijutottak és a medence mellett, távol az emberektől a
fiú rögtön belekezdett.
- Emlékszel még a reggelre? – Stella
elgondolkodott, hogy vajon mi is az, ami ilyen fontos lehet. Visszatekintve a
reggel történtekre elmosolyodva ugrott be neki a nem éppen kedves szívatás.
Bólintott egyet jelezve, hogy mindenre tisztán emlékszik. – Oké, és arra is,
hogy mit mondtál? – Újabb kérdés. Azonnal beugrott az-az egyetlen kis mondat,
mellyel bearanyozta a színes hajú napját, hiszen az este elérkezett,
visszavágóra várva. Stell elmosolyodva gondolt bele, hogy milyen is lesz itt
mindenki szeme láttára.
- Persze, hogy emlékszem! – Ezer wattos
mosolyát a fiúra emelve kezdett el kattogni az agya.
- fogadni mernék, hogy most elképzelted
mekkora szívatás lesz itt mindenki előtt leégetni őket. – Karba tett kezekkel
mosolygott. Stella nem reagált, megragadta Mikey kezét és egy csendesebb helyre
vonultak.
A házba visszasietve verekedtek keresztül a
tömegen, rohantak fel az emeletre onnan pedig Michael szobájába. Az ajtót
becsukva maguk után jött a nagyobb kihívás. Stella fel-alá mászkálva
gondolkodott, hogy mi is lehetne a tökéletes visszavágó.
- Mi lenne, ha belelöknénk őket a medencébe? –
Ült fel az ágyon Michael. Stell megállva figyelt a fiúra.
- Ez kevés, és nem nagy durranás. Fűszerezzük
meg valamivel… - Törte a fejét és hirtelen támadt egy ötlete. – Haza tudnál
dobni? Kellene egy két dolog az ötletemhez. – Kérlelte a fiút, aki csak felvont
szemöldökkel figyelte a lányt. Fogalma sem volt, hogy mi lesz az a nagydolog,
amihez kellenek cuccok, de teljesen bízott benne cselekedett is. A kocsi
kulcsokat a kezébe véve indultak el egyenesen ki a házból majd pedig ki a
kocsihoz. Bepattanva hajtottak Stella házához.
- Tulajdonképpen mire is készülünk? –
Értetlenkedett a színes hajú.
- Egy kicsit kinevettetjük őket, vagyis te,
hiszen én nem voltam benne. – Mikey agyában végigfutott, hogy vajon mit is
fognak kezdeni ezzel a rengeteg női ruhával, de aztán észbe kapott. Mosolyogva
képzelte el vizuálisan az egész jelenetet. Teljes gyorsasággal rohantak a
kocsihoz minden fontos cuccal, ami szükséges lesz a mai estéhez. Stella bezárva
az ajtót csatlakozott Michael barátjához és teljes gázzal igyekeztek vissza a
bulira, ahol már talán az esti fellépésre pakoltak.
Éppen időben estek be, mert a fiúk már
készültek volna kimenni, hogy bejelentség csúszik az egész, hiszen az egyik tag
hiányzott. Pánikra semmi ok, most már mindenki itt van. Akadt egy kis bökkenő.
Valahogyan be kellett nekik adni egy történetet, amivel hajlandóak felvenni
minden egyes ruhadarabot. A lány gondolkozott, majd a srácok után sietet az
emeletre.
- Fiúk! Csak egy pillanatra. – Hívta vissza
őket. Mindenki figyelme csak rá szegeződött és várták, hogy mit is szeretne
mondani. – Eszembe jutott, hogy mivel ez már egy buli, kicsit pörgessük fel a
hangulatot. Őrüljön meg mindenki, szóval ezt azzal lehetne a legjobban elérni,
ha mindegyikőtök felöltözne valami vicces szerkóba. – Magyarázta Stell,
miközben a bandatagok egymásra tekintettek. Félrevonulva beszélték meg a
dolgot, de mivel Michael nagyon „jó
ötletnek” tartotta így a többiek is belementek. Bevonultak szobáikba és
elkezdtek öltözködni.
Nem teltek el hosszú percek, mind a három ott
állt teljesen felöltözve nevetségesen. A lány próbálta visszatartani feltörekvő
nevetését, de csak mosolyogva pillantott rájuk. Teljesen készen álltan,
fellépésre készen, de mégis visszafordultak, hiszen a színes hajú még hiányzott.
- Leküldöm csak tetű lassan öltözködik. – Már
lépett is az ajtóhoz és kopogott volna be. Luke még visszalépve ölelte át kedvesét és lehelt ajkaira egy szenvedélyes csókot. Miután eltűntek a
látótérből berontva a szobába látta meg az éppen öltözködő fiút. – Most
komolyan nem értetted, hogy mit mondtam? – Stella teljesen ki volt akadva,
hiszen semmi sem a tervek alapján haladt. Mikey félreértette, hogy mit is
kellene tennie, így meg voltak csúszva, de eléggé rendesen.
- Nem ezt mondtad? – Értetlenkedett.
- Azt mondtam, hogy csinálj úgy, mintha
öltözködnél, nem azt, hogy öltözz is át. – Magyarázta. – Pont ez a lényege,
hogy te nem öltözöl át. – A fiú homlokára csapott és mindenféle idiótának
elsorolta magát. Semmi szükség nem volt erre, de ő mégsem hagyta annyiban.
Visszavette rendes ruháját és már igyekezett is lefele. Ahogy kiléptek a házból
és végig vergődtek a tömegen a srácok kikerekedett szemekkel figyeltek
Michael-re. Semmit nem értettek és dühösek voltak, de ekkor jött a még nagyobb
szívatás. Egy vödör hideg vizet öntöttek mindegyikőjük nyakába ők pedig
automatikusan ugrottak a medencébe. A vendégek hangosan nevettek, ahogy a lány
és Mikey is. A színes hajú a mikrofonhoz lépett.
- Ezt a reggeli
ébresztésért srácok! Most legalább ti sem maradtatok szárazon! – Hangos nevetés
és ujjongás, hiszen minden úgy jött össze, ahogyan eltervezték. Így volt kerek
minden.
Az este folyamán a banda fellépése elmaradt
viszont ez a kis ugratás örök emlék marad. Mindenki emlékezetébe örökre
beleéget. Mindenki a megszokottan töltötte az idejét, viszont a srácoknak is
rengetegen gratuláltak, hogy ennyi idő után a csúcsra törtek. Senki nem hitt
nekik mégis ide jutottak. Stella is büszke volt rájuk és boldog, hogy ilyen
barátai lehetnek, viszont most feleslegesnek érezte magát. Szó nélkül eltűnve
lépett be a házba és indult fel az emeletre. Barátja szobájába belépve csapta
meg orrát Luke bódító illata. Mélyen beleszippantva a levegőbe határozottan
lépett az ablakhoz és kinyitva azt mászott ki. A tetőn ülve bámulta a csillagos
eget és elgondolkodott azon, hogy vajon mivel érdemelte ki, hogy ezt kapta,
mert most boldog volt. Nagyon is boldog!
---------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy csak most sikerült részt hoznom, de annyi minden közbejött és a rengeteg javítás is a nyakamon volt, szóval időm sem volt, hogy belekezdjek. DE végre ITT A NYÁR!
Most már lesz időm, hogy mindig friss részt hozzak nektek :)
Remélem, hogy elnyerte tetszéseteket.
Várom a kommenteket itt vagy chaten.
Iratkozzatok fel
Ölel benneteket, I.Heni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése