Ashton
fel-alá mászkálva okolta magát folyamatosan, míg nem megérkezett Freya. A lány
rohanva borult Ash karjaiba. Minél előbb tudni, akarta, hogy nincs e komolyabb
baja barátnőjének. A fiú megrázva fejét tudatta a vele szemben álló Freya-val,
hogy az égvilágon nem tud semmit. Aggodalma még inkább csak súlyosbodott. A mindig
vidám lány most szomorúan és kétségbeesetten ült le a székre. Arcáról szinte
semmit nem lehetett leolvasni. Csak meredt előre. Ashton csatlakozott mellé.
- Kinek említetted az esetet? – Tette fel
kérdését. Kíváncsi volt, hogy a lány hamar továbbította a történteket a
szülőknek, vagy éppen a srácoknak. Nem igazán szerette volna, hogy bármelyik is
megtörténjen, hiszen ezzel csak még nagyobb bajt okoznának Stella-nak.
- Senkinek. - Emelte fel könnyes tekintetét.
Aggódott barátnőjéért, hiszen már összenőttek, szinte testvérek voltak. Most
pedig lehet, hogy mindennek vége. Borzalmas lenne azt közölnie egyik videójában
mindenkivel, hogy szeretett barátnője, olvasók kedvence soha többet nem fogja
papírra vetni jobbnál jobb ötleteit. Reménykedik ő is, Ash-el együtt, hogy
Stell felépül és senkivel sem kell tudatni a legrosszabb hírt. Pontosan nem
tudták megállapítani, hogy mennyi ideje lehetett a víz alatt, eszméletlen
állapotban, esetleg a túlvilágon, már ha létezik ilyen. Az biztos, hogy
egyhamar nem adják fel a küzdelmet és, ha kell, minden egyes nap a lány mellett
lesznek, arra buzdítva őt, hogy küzdjön. Viszont bíznak abban, hogy erre semmi
szükség nem lesz.
Nem tudják, mennyi ideje ülnek odakint. Még
mindig nem közöltek velük semmit. Aggódnak, de erősek is, de abban a
pillanatban egyikőjük telefonja szólal meg, mikor nyílik az ajtó. Ashton rögtön
a mobil után kap és elsiet, hogyhogy felvegye, az orvos észrevétele nélkül.
Freya azonnal az orvoshoz siet, hogy legalább ő tudja, mi is történt.
- Doktor Úr! Mi van Stalla-val? Jól van? Fel
fog épülni? - zúdította kérdéseit Mindenre tudni akarta a választ méghozzá
azonnal, hiszen itt egy emberi életről van szó.
- Kisasszony, Ön hozzátartozója a betegnek? -
Tekintetéből semmit nem lehetett kiolvasni. Üveges mégis gorombán figyelt a
szőkeségre. Elgondolkodott, hogy, ha az igazságot mondja el, akkor minden
bizonnyal nem fog megtudni semmit. Így hát hazudott.
- A testvére vagyok. Freya Austin. Kérem,
mondja el, mi történt vele. - Utált hazudni, de sokszor rákényszerült.
- Nos, akkor, testvérének állapotát
stabilizáltuk. Szerencséjére a barátja időben kiemelte a vízből és hozta be.
Eszméleténél van, de kissé össze van zavarodva. Pár nap múlva hazaengedjük. -
Freya megnyugodva köszönt meg minden az orvosnak. Minden a legnagyobb rendben
van és pár nap múlva minden visszatérhet a rendes kerékvágásba.
*
Ashton nyugodtabb, csendesebb helyre sietett,
hogy semmi se tűnjön fel. A telefonját előhalászva zsebéből pillantott a
kijelzőre, melyen Calum neve villogott. Kifújva a levegőt nyomott rá a zöld
gombra és emelte füléhez a készüléket.
- Minden rendben haver? - Cal azonnal a
lényegre térve faggatta barátját, miközben az otthon indulatokat próbálta
kézben tartani.
- Igen, minden. -
Remegő hangon szólalt meg. Egyszerűen képtelen volt most bárkivel is beszélni,
hiszen szinte semmit nem tudott Stella-ról és ezt mind Luke-nak köszönhetően.
Ha hazaér jobb lesz nagy ívben elkerülni, mert a végén még nekiesik.
Visszatérve igyekezett lenyugodni és rendesen válaszolni, de megszólalni sem tudott.
- Stell jól van? Nagyon megviselték a dolgok?
- Ash-nek elakadt a szava. Teljesen lefagyott, hazudni sem tudott. Kínos csend
uralkodott a kettejük közti beszélgetésen. - Mond, hogy nem történt vele
semmi... Mond, hogy nem csinált valami hülyeséget... - Calum tudta, hogy ez nem
jó jel. Ashton sosem szokott ilyen hallgatag lenni, csak, ha valami baj van.
Ebből már tudta, valami történt... A fiú összeszedve magát és gondolatait
próbált meg ismét megszólalni.
- Figyel, nem történt semmi... Minden rendben
van, de szerintem én nem megyek haza, hanem itt maradok Stella-nál. Vigyázok
rá! - Nyögte ki végül.
- Csak van egy kis probléma. Luke éppenséggel
most rontott ki és indult el Stell-hez. - Ash meredten tekintett maga elé.
Kissé sokként érte, de úgy döntött, hogy nem érdekli, mit csinál. Az ajtók
zárva, bejutni nem tud így olyan, mintha nem akarnák beengedni.
- Nem érdekel, de jobban teszi, ha elkerül,
mert ha a lány közelében látom, esküszöm nem lesz kegyelem. - Ezzel bontotta is
a vonalat. El akarta terelni a figyelmét bandatársáról, aki most foggal,
körömmel küzdeni fog azért a lányért, akinek a szívét teljesen összetörte. Mély
levegőt véve fólyta ki azt és visszasétált Freya-hoz, aki azonnal csatlakozott
hozz. Nyugodt volt, mintha kicserélték volna. Ez csak egynek a jele lehetett.
Jó híreket kapott. Ashton azonnal kérdőre vonta a lányt, aki mindent elmondott.
Mosoly ült arcára miután megtudta, hogy Stell teljesen jól van. Rögtön
visszasiettek a kórterem elé és halkan benyitottak a szobába. A gépek
egyenletesen csipogtak, melyek jó jelnek tűntek, de az ágyon fekvőlány már
kevésbé volt az.
- Sziasztok! - Erőltetett egy mosolyt arcára
Stella és karjait széttárta. Freya azonnal átölelte miközben könnycseppek
szöktek ki szeméből.
- Tudod, te mennyire ránk ijesztettél? Tudod,
milyen félelem és aggodalom volt bennünk? Kérlek szépen, soha többet ne csinálj
ilyet. Nem éri meg! - Magyarázta a szőkeség, melyben teljesen igaza volt. Az
ágyon fekvő lány megszólalni sem tudott, csak bűnbánóan hallgatott. Eközben Ash
le sem vette róla a szemét. Minden egyes mozdulatát figyelte. Nem akarta, hogy
bántódása essen és sokkal jobb volt így látni, mint amikor a kezében tartva ő
mozdulatlanul volt eszméletlen.
- Minden rendben Ashton? - Kérdezte Stella,
miközben megpaskolta az ágyán lévő üres helyet. A fiú azonnal elindult és
helyet foglalva mélyen a lány barna szemeibe nézett. Melegség áradt belőlük
mégis össze volt törve.
- Most már igen. - Mosolyodott el ő is.
Megfogat Stell kezét és kézfejét megsimítva nyugtatta őt, hiszen arcán tisztán
látszódott a félelem és a szomorúság.
- Nem akartalak benneteket ilyen helyzetbe
hozni, de minden egyes szavatokat hallottam. Elegem lett, hogy én voltam a téma
és egy elhatározás alapján egyszerűbbé tehettem volna mindent - Vallotta be.
Minden egyes szava őszintének tűnt. A többiek csak hallgattak és várták ezzel
mit is akar mondani. - Minden egyes érintést éreztem, minden szavatokat
hallottam, miután Ash kiemelt a vízből. Mélyen megérintett, hogy ennyire
aggódtok értem. Végül a kocsiban döbbentem rá, hogy mekkora hülyeséget
csináltam. Ahogy Aston beszélt hozzám, biztatott. Amikor a kórházba beérve kért
segítséget. Ekkor kezdtem el küzdeni az életben maradásért... Sajnálom, hogy
ezt tettem. - Egyikőjük szemébe, sem mert nézni, de a fiú álla alá nyúlt és
felemelte tekintetét.
- Megbocsátunk pici lány. - Mosolyodott el
Ash. Szorosan átölelték egymást és fátylat borítottak az egészre. Elmélyülten
kezdtek el beszélgetni, eközben Stell figyelme kicsit másfele is járt. Akármennyire
is fájtak neki a történtek, amit reggel látott, mégis szerette az a fiút és
most hiányát érezte. Hirtelen ötletből feltette azt a kérdést, amit egyáltalán
nem akart.
- A srácok nem jönnek be? – Meglepetten tekintettek
a lányra, hiszen, ha ők itt lennének, Luke is velük tartott volna. Freya
elmagyarázta, hogy miért nem tudnak a hollétéről és miért nem szólnak nekik.
Stella megértette, hogy miért is tették ezt és örökké hálás lesz nekik, amiért
ennyire szívükön viselik az ő sorsát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése