- Kapnak ezek levegőt? – Tette fel kérdését
Freya, miközben le sem vette a tekintetét a párról. Fogalma sem volt, hogy mi a
fenét is csinálhatnak a víz alatt. – Tudom, hogy mindkettejük nyerni akar a „ki
tartja tovább vissza a lélegzetét” játékban, de kezdek aggódni. – Ennek a
mondatnak a végére, mind a három srác rávezette a tekintetét. Elkapta őket a
nevetés, persze ebből a lány semmit nem értett.
A nappaliban hangosan zajongtak, hiszen egy videojátékban
kellenek ellenfelek, akik egymást szívatják és szurkolók, akik buzdítják őket a
nyerésre. Ez aztán az igazi szórakozás. Természetesen mindenki játszott
mindenki ellen, de mégis az a meglepés ért mindenkit, hogy Freya igen jól
nyomja ezt a szakmát is. Mindenki tágra nyílt szemekkel figyelt, hogyan is
képes ilyen jól játszani. Tény, hogy a lány megszállottan szereti kipróbálni az
éppen újonnan megjelent lemezeket, de az már csodának számít, ha valaki így
csinálja. Stella sem panaszkodhat, de őt annyira nem tudja lekötni ez a
szórakozás. Őt inkább a magány és a képzelete irányítja, csak akkor képes
igazán kikapcsolódni és nem koncentrálni minden felesleges dologra.
- Ők nem játszanak. Éppen nyálcserét
folytatnak odalent. – Világosította fel Michael Freya-t, aki csak kínosan
elnevette magát majd homlokán csattant tenyere melyet most nagyon megérdemelt.
Kicsit sem égette most le magát a srácok előtt, de kisebb szidás után
lehiggadva folytatták a beszélgetést. A gerlepár, miután befejezte akcióját
lassan távoztak levegőnek nézve a többieket, ami kicsit szíven ütötte őket, de
most az egyszer elnézték nekik, hiszen most csak egymásra koncentráltak.
Luke és Stella kicsit elázva, de ruháik
kicsavarása után a házba igyekezve vették le vizes ruháikat. A lány felsőjét
lecseréli a fiútól kapott Nirvana-s fekete pólóra. Csodálkozva néz tükörbe,
hogy mennyire illik hozzá. Kilépve a szobából cseréltek helyet, most Luke
lépett be szobájába átöltözni. Stell egyedül nézz szét a házba, amire még nem
igazán volt alkalma. Hatalmas nappali, a szobák rendetlenek, de a konyhában
szokatlan rend volt. A semmiből előbukkanó Luke hátulról átölelte a lányt és
nyakába csókolva futott végig a lányon a szikra. Imádta, hogy ennyi szeretetet
kap tőle, hiszen most már teljesen elcsavarta a fejét és bármire képes lenne,
hogy vele legyen, még ha csak egy percről is van szó. Stella teljesen beleesett
a fiúba, és az érzelmek viszonzottak voltak.
- Most mi lesz velünk? – Fordult meg a lány és
szorosan hozzábújva szerelméhez tette fel ezt a kérdést. Nem akarta, hogy a
média vagy éppen a fanok tudomást szerezzenek a kapcsolatukról, ami még nagyon
frissnek mondható, hiszen még csak ma volt az-az igazi áttörés, ők igenis
együtt akarnak lenni. Belegondolni is rossz volt. Minden újság címlapján ők
szerepelnének, a rajongók bombáznák a leveleikkel mindkettejüket hideg és meleg
véleményekkel. Nem akar híres lenni, nem vágyik a csillogásra, de arra igen,
hogy az a fiú, kinek ölelése biztonságot nyújt, mellette legyen és szeresse.
- Nem akarom nyilvánosságra hozni, míg te bele
nem egyezel. Tudom, hogy félsz a következményektől, de együtt megbirkózunk
velük. – Kezével Stella hátát simogatva próbálta elfeledtetni vele ezt a
problémát, hiszen senki nem fogja erre kényszeríteni.
- Semmit nem akarok elsietni, ahogy a
kapcsolatunkat sem, de ez most egy igen nagy lépés volt, amit nem bánok. –
Elmosolyodva harapott ajkába és le sem vette tekintetét Luke-ról. Akármennyire
is hangzott a mondat furcsán vagy esetleg nyálasan, de komolyan gondolta.
Eddigi éveiben nem volt még ilyen boldog, mint most.
- Hagyj valamit nekem is az ajkadból. – Állánál
fogva emelte fel Stella fejét és csókolta meg, de ezt a romantikus pillanatot
az éppen hangosan berontó emberek rontották el. Luke mondhatni mérges volt, de
elszállt a düh, mikor egy puha, mégis érzéki csókot kapott, majd szemei előtt
sétált el az a lány, akibe halálosan beleszeretett.
*
- Mit szólnátok hozzá, ha most lemennénk a
tengerpartra? Túl sokat szórakoztunk a négy fal között. – Állt fel Calum
helyéről és nyújtózkodni kezdett. Mindenki egyetértően bólogatott így a srácok
rögtön neki is álltak összepakolni pár fontosabb dolgot, míg a lányok kevéske
ételt és italt csomagolt össze. Néhány perc után már felkészülten ültek be a
kocsiba és indultak útnak, de előtte még a lányokat hazavitték és odakint
megvárták őket, míg át nem öltöznek.
Berontva az ajtón mindketten szobájukba
rohantak. Freya kitárva bőröndjét dobálta ki cuccait belőle, hiszen még mindig
nem volt kedve rendesen kipakolni, de eközben nem éppen szép szavak hagyták el
a száját. Utálta, hogy azok a cuccok tűnnek el a legjobban, amikre pont akkor
van szüksége, így volt most a fürdőruhájával is. 10 perc keresgélés után
előkerült a bőrönd legaljából majd gyorsan magára kapva bikinijét, felé egy
hosszú combig érő felsőt húzott. Táskájába bedobott minden fontos illetve nem
szükséges dolgot is, de késznek nyilvánította magát. Szemüvegét felvéve még
indult ki a kocsihoz, de mikor beült észrevette, hogy Stella még hiányzik.
- Stell hol van? – Kérdezte a mellette ülő
Luke. Fogalma sem volt, hogy mit is mondjon hirtelen, de végül megszólalt.
- Furcsa, pedig ő előbb el szokott készülni,
mint én. Biztos még öltözik vagy valaki feltartja. Megyek, megnézem…
- Nem kell. Majd én. – Szakította félbe
Freya-t, majd kiszállva a kocsiból rohant a bejárati ajtóhoz. Belépve a házba
senkivel sem találkozott, így lassan Stella szobája felé sétált. Az ajtaja
előtt megállt, elgondolkodott, majd kopogott. A halk „szabad” mondat után belépett, majd az ágyon fekvő lányra
pillantott. Odasétálva hozzá, feküdt mellé majd simogatni kezdte a hátát. Nem
értette, hogy mi is lelte ilyen hirtelen a lányt, hiszen eddig olyan vidám
volt. – Stell. Mi a baj? – Nem egyenletes légzés, szipogás hallatszott még, ha
a párnába temetve arcát akarta tompítani a hangokat. Tisztán hallható volt, sírt…
- Nem vagyok tökéletes. Ez a baj Luke. Utálok
megjelenni bárhol fürdőruhában. Csak el akarom rejteni a testem. Nem vagyok
vékony, önbizalmam sincs, hogy bikinibe bújjak. – Próbálta elmagyarázni.
- Te kis butus, de hát gyönyörű vagy, ezt már
megmondtam. Senkit nem fog érdekelni, hogy nézel ki, csak engem. – Húzta ölébe
Stella-t és hajába csókolt. Meg akarta nyugtatni és elmagyarázni, hogy
tökéletes ember nem létezik. Mindenkinek vannak hibái, még Luke-nak is, de
ezzel nem kell foglalkozni. Szeretni kell magunkat és boldogan büszkélkedni
vele.
- De hát, ha csak téged érdekel, akkor…
- Nekem mindenhogyan gyönyörű vagy! –
Szakította félbe. Teljesen megértette, amiért így lenézi magát, ő is átérezte
már ezt a helyzetet. Tudta, hogy ilyenkor mit kell tenni, hiszen ő is átesett
már ezen. – Szólók a többieknek, hogy menjenek nélkülünk. – Vette elő
telefonját, de mielőtt még a megfelelő nevet kikereste volna, Stella
megállította. Az ágyról felkelve öltözött fel amilyen gyorsan csak tudott, majd
kézen ragadva a fiút rohantak ki. Gondosan bezárva mindent és a kocsiba
pattantak. Ashton a gázra lépve száguldoztak a tengerpart felé. Útközben Stell
többször is bocsánatot kért, amiért ennyit késett, de a fiúk csak legyintettek.
Megérkezve az úti célhoz mindannyian
kiszálltak, felkapták csomagjaikat és egy kissé nyugodtabb, csendesebb helyett
kerestek. Kissé eldugottabb részen letelepedtek, és már mindenki alig várta,
hogy végre érezhessék a víz hűsítését. Stella inkább meggondolta magát így a
parton üldögélve merült bele kedvenc könyvébe, míg a többiek szórakoztak.
Néha-néha rájuk pillantott, mintha egy aggódó anyuka lenne, aki félti
gyerekeit, de a látványtól mindig elmosolyodott. Igazán vicces pózokat vagy
éppen játékokat látott, melyektől elkapta a nevetés, mégis szomorkodott, hogy
nincs elég bátorsága, hogy csatlakozzon hozzájuk.
- Miért nem jössz be velünk? – Ismét csak Luke állt
előtt. Nadrágjából csöpögött a víz, felsőtestén aprócska cseppek folytak végig.
Haja szintén vizes, mely miatt haja nem állt tökéletesen, még így is
tökéletesen nézett ki. Stella elgondolkodott, hogy miért is nem akar
csatlakozni, de eszébe jutottak a fiú szavai is, amiket nem olyan régen mondott
neki. Mégis arra az elhatározásra jutott, hogy inkább kihagyja ezt a fajta szórakozást
nyilvános helyen. Vállat vonva folytatta tovább az olvasást. Ismét megzavarták,
de ez már kicsit kellemetlenebb volt. Luke gondolkodás nélkül csavarta ki
nadrágját pont Stell-re, aki halkan szidni kezdte, végül beadta a derekát. A
könyvet becsukva tette félre, felsőjét levette, haját felkontyolta. A fiú
megfogta kezét így a lány szorosan hozzábújva követte a vízbe.
Mindenki felszabadultabban élvezte a
szórakozást. Imádták egymást szívatni, megnevettetni, vagy éppen csak a másik társaságában lenni. Remekül összehangolódott a csapat, ezzel egy remek barátság
vette kezdetét. Remélték, sőt bíztak benne, hogy még több ilyenben lesz részük
a nyár folyamán.
- Nem tudom, mi lenne velem nélküled… - Már
csak kettesben voltak. Luke nyaka köré fonva karját, míg ő az övét a derekán
pihentette bújt hozzá. Stella teljesen biztos volt, hogy ha ők nem találkoznak,
az egész nyara olyan lett volna, mint a többi szürke hétköznap.
- Nem akarom tudni, és te sem. – Puszilta meg
arcát.
- Szeretlek!
- Én még jobban! – Bebizonyosodott, hogy
tényleg szerelmesek egymásba. Tagadni sem tudták volna, de mégis ügyesen
rejtegették, de ők így voltak boldogok, ahogyan a többiek is, hogy ez a két
szerencsétlen egymásra talált. Nem sokkal később már a többiekhez csatlakoztak
ők is így a parton folytatták tovább a beszélgetésüket. Újabb vicces történetek
kerültek elő, melyek valakinek kissé kínos is volt. Olyan volt, mintha már a
kezdetektől fogva ismerték volna egymást, de mégis voltak határok. Mélyen
belemerülve a dolgokba, Stell telefonja vészesen jelezni kezdett. Egy üzenet
számára ismeretlen számtól. Eleinte tartott tőle, de akiket nem ismer, azok nem
igazán tudják az ő számát, így megnyitotta. Egyetlen egy mondat állt benne és
egy név. Teljesen lefagyott, fogalma sem volt, hogy ismét felbukkan az életében
az-az illető, aki miatt menekült innen és valószínű újra csak meg akarja
keseríteni az életét…
--------------------------------------------------------------------------------------
Egy újabb rész és a szerelem megerősítése!
Remélem, hogy elnyerte tetszéseteket ez a rész is! Ha igen, akkor kérlek hagyjatok nyomot a blogon itt megjegyzésként, vagy chaten. Szívesen várok véleményeket, jöhet hideg-meleg!
Szép estét és Boldog Bolondok Napját!
Ölel benneteket, I.Heni
Nagyon jó lett! Nagyon ügyes vagy! Alig várom a kövi részt! :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm! <3 Remélhetőleg húsvét alkalmából lesz egy kis meglepetés :)
Törlés