17. Fejezet - Koncert

  Belelendülve árasztották el egymást csókokkal, de még mielőtt más is történt volna az ajtó hirtelen csapódott ki, nagy zajt csinálva. Rögtön elugrottak egymástól és a hangok felé vezették tekintetüket. Nem éppen kedves mondatok hallatszottak, viszont ebből kifolyólag valami probléma történhetett. Türelmesen vártak, hogy megjelenjen az a személy, aki megzavarta őket. Freya lépett elő dühösen majd szembe velük ült le.

 - Utálom őt! – Jelentette ki dühösen. Stella Luke-ra nézett. Fogalma sem volt, hogy miről vagy kiről beszélhet barátnője, de ahogyan a fiúra tekintett, ő se nagyon értette.

- Kit?

 - Patrick! Nem volt egy nyugodt percem sem! – Kezdett bele a mesélésbe. – Folyton ott lihegett a nyakamba és az-az idegesítő vigyor, meg ő maga… Bahh.. Gondoltam, ha már nem vagy itthon, kicsit körbenézek és vásárolgatok. Na, de kibe botlottam? Persze, hogy abba az elviselhetetlen emberbe! – Mérgében a fotel karfájára ütött vagy éppen fel-alá mászkált a nappaliban.  Elnézve tényleg utálta, de Stell ezt tudta is a kezdetektől fogva, hiszen ez az, amit nem képes elviselni Freya. A lány szőke hajába túrva fújta ki a levegőt. Próbált megnyugodni.

 - Biztos, hogy össze fogunk még vele futni, de nem kell leállnunk vele beszélgetni, hiszen nem vagyunk olyan jóban. – Jegyezte meg Stella. Barátnője csak kedvesen mosolygott, de észbe kapva nyúlt táskájáért. Az ölébe tette és keresni kezdett. Stell szemöldökét felvonva figyelt. Freya elégedett fejet vágva húzta elő a kisebb, majd a nagyobb csomagot, és nyújtotta át a vele szemben ülő barátnőjének.

 - Egy kis ajándék. – A mondat után Stella csúnyán nézve jelezte, hogy ezt nem kellene. – Ugyan már! Megérdemled! – Legyintett és szinte utasította arra a lányt, hogy csomagolja ki. Nem akarja, mégis megteszi. A kisebbel kezdve nyúlt bele és húzta ki a dobozt. Kinyitotta melyben egy gyönyörű nyakláncot tálalt. Meghatódott, hiszen egy képet is rejtett a doboz. A legelső közös fotójuk, amikor találkoztak. Ott kezdődött kettejük barátsága. Könnyeivel küszködve nyögött ki egy halk "Köszönöm!"-öt. Remegő kézzel nyúlt a nagyobb csomagért és egy gyönyörű ruhát húzott elő belőle. Stella már nem bírt magával és zokogva ölelte át barátnőjét. Nem értette, miért is kapta ezeket, hiszen ünnep nem volt, de még nem is tett semmit, amiért megérdemelte volna. - Az ékszer barátságunk jelkepe, míg a ruha egy kis ajándék az első randira. - Kacsintott a fiúra, aki abban a pillanatban kapott észhez. Fontos bejelenteni valója volt és most van az a pillanat, hogy elmondhassa a lányoknak.

 - Ma este indul egy kis helyi turnénk és Sydney-ben kezdünk. Szeretnélek benneteket a srácok nevében is meghívni. - A két lány örömmel fogadta el és boldogan öleltek át a fiút, de sajnos Luke-nak indulnia kellett vissza próbálni. Elbúcsúztak tőle majd Stell a kikísérte barátját. Az ajtóban még egy utolsó csókot adva egymásnak váltak el, de a fiú megfordult és szorosan magához ölelte barátnőjét. - Csinosan öltözz. Van egy kis meglepetésem számodra. Szeretlek. - Miután ezeket a mondatokat suttogta Stella fülébe egy csók után rohant a kocsihoz. A lány becsukta maga mögött az ajtót és elgondolkodott az előbb hallottakon. Koncert, meglepetés... Mi jöhet még ezek után?

 Mosolyogva sétált vissza a nappaliba és cuccaival együtt ment szobájába. Az ágyra dobva magát kezdet el gondolkozni, mit is vegyen fel, ami csinos, de a koncertre is illik? Haját feltűzze vagy hagyja kiengedve? Sminkje erős vagy visszafogottabb legyen, és a cipőről nem is beszélve. Fel-alá mászkálva idegeskedett, mi tévő is legyen, hiszen az idő iszonyat gyorsan telt végül váll rántva vonult be a fürdőbe, hogy frissítő zuhanyt vehessen. Ruháiból kibújva állt be a meleg víz alá. A cseppek bizsergetően folytak végig testén, kellemes érzést nyújtott. Haját hátradobva hunyta be szemét és gondolkodott el. Az előbb történtek váratlanul érték. Félelem töltötte el hiszen Nicole nem fogja hagyni. Biztos benne, hogy valamilyen módon, de elveszíti Luke-ot. Fáj a foga, és ahogy ismeri, meg is fogja szerezni. A sós cseppek utat törtek maguknak, halk zokogásba kezdett. Rettenetesen félt. Ismét egyedül marad és megint menekülni fog minden elől. Nem lenne szabad, de a fájdalom erősebb, tapasztalta.

 Kopogás hallatszott és valaki belépett. Szerencséjére a meleg miatt az üveg bepárásodott így nem látott semmit az illető. Mozdulatlanul állt és törölgette arcát, a levegőt venni halkan próbált.

 - Stella, mi baj van? - A személy hangja kellemesen csengett, rögtön felismerte. Meglepetten hallgatta, hiszen nem gondolta volna, hogy bemerészkedik menni, de ez érdekelte a legkevésbé. Sejtette, hogy okkal volt ott. A vizet elzárva nyúlt ki törölközőjéért majd maga köré csavarva lépett ki. Freya az ajtónak dőlve karba tett kezekkel figyelte a lányt, kinek szemei kisírtak voltak. Még mindig nem válaszolt a kérdésre, nem is óhajtott. Ruháit összeszedve lépett barátnője elé. Finoman félretolta és kilépett a fürdőből. Freya csak pislogott az előbb történteken, hiszen Stell még soha nem volt ilyen. A lány után pillantva látta, ahogy a szobája ajtaján belép majd hangosan becsapta azt. Tudta, érezte, hogy valami nagyon nincs rendjén itt. Eddig minden tökéletes volt, most meg hirtelen összeomlik a világ. Halkan lépett az ajtó elé és hallgatta a bent történő dolgokat. Keserves zokogás, semmi más.

 - Tudom, hogy itt vagy. - Jött a hang az ajtó túloldaláról. A levegőt kifújva lépett be és pillantotta meg a szomorú barátnőjét, aki csak a tükör előtt állva magát nézte. Az ágyra leülve szótlanul nézte végig Stella minden egyes cselekedetét. A fehérneműjére egy hosszított fekete pólót vett fel és fel-alá mászkálva túrt bele vizes hajába.

 - Mond, hogy mi baj? - Nem bírta már tovább, muszáj volt feltennie a kérdést, hiszen nem akarja így látni őt.

 - Az a baj, hogy rettenetesen félek. Félek, hogy, akik fontosak számomra elveszítem őket, főleg a legértékesebbet. - Magyarázta Stell. Freya-nak egyből leesett, hogy Nicole-tól fél ennyire. Eljutott a hír a fülébe, hogyan is rakta ki a lányt. Büszke is volt barátnőjére, de itt még nincs vége. Szorosan ölelte át Stella-t és megnyugtatta, hogy minden rendben lesz, amiben teljesen igaza van. Barátai imádják, de ami a legfőbb, hogy Luke szereti őt és soha nem hagyná el. Az órára pillantva látta, hogy igyekezniük kellene, ha nem szeretnék lekésni a koncertet.

 - Szerintem készülődjünk. Hamarosan jelenésünk van. - Mosolygott vidáman Stell-re, aki csak elnevette magát. A zenelejátszót elindítva táncoltak, énekeltek, de eközben készülődtek is. Felváltva álltak a tükör elé. Freya gyönyörűvé varázsolta Stella-t. Haját fonatokkal dobta fel, míg sminkjét visszafogottabban bolondította, de a legnehezebb, aminek eljött az ideje, az a ruhaválasztás. Az ágyra szórt ruhákra tekintve gondolkoztak. Freya azonnal a kupac közé vetette magát és vészes kutatásba kezdett. Stell megszeppenve várt. Fogalma sem volt, mit is vegyen fel, hiszen nem egyszerű az elvárásoknak megfelelően öltözködni. A szöszi lány vidáman kiáltott fel, megtalálta az alkalomhoz illő ruhát. Gyorsan belebújva késznek nyilvánította magát. Megfordult és a köntösben ácsorgó barátnőjére tekintett. - Miért nem vetted még fel a ruhád?

 - Mivel fogalmam sincs, mibe menjek. - Hümmögve vette kezébe a csomagot és újra Stella-nak adta. Kacsintva mosolyodott el egyenesen a fürdőbe küldve őt. Már indult is volna kifele mikor valaki csengetett. Futólépésben rohant a másik szobába miközben Freya ajtót nyitott. Meglepetésére a három jómadár ácsorgott ott teljes felkészültségben, de a szőke herceg sehol.

 - Hello srácok! - Tárta ki az ajtót és engedett be mindenkit. - Luke-ot merre hagytátok? - Kíváncsian feltéve a kérdést próbálta megtudakolni, miben is mesterkedik.

 - Tudtommal ő már ott van. Egyedüllétre van szüksége. Nagyon fontos neki a mai. - Kacsintott Mikey. Mindenki elnevette magát, de szintén ehhez hasonló kérdést szerettek volna feltenni, mégsem tudtak. Mintha Stell tudta volna, hogy mikor is kell megjelenni, pont abban a pillanatban lépett elő. A srácoknak tátva maradt a szájuk, megszólalni nem tudtak. Elragadóan gyönyörű volt a lány. Az-az öltözék tökéletesen hozzá illett. Laza mégis pöppet elegáns, mely nem volt más, mint egy egyszer fekete fehér mintás ruha. Zavarba jött a sok szempár láttán így egyre vöröslő arcát takargatta. Mi lesz, ha ezt Luke is látja?

 - Nagyon csinos! Kár, hogy nem az én csajom vagy! - Bosszankodott Ashton. Az a gyermeki vigyor ott terült el arcán és nevetett fel megunhatatlan hangján.

 - Hé, ha nem Luke-kal lenne, akkor már rég velem járna! - Jelentette Calum nagy büszkeséggel, melyből kisebb vita alakult ki. Stella csak elnevette magát rajtuk.

 - Akkor Freya az enyém! - Ugrott fel a kanapéról Michael és védelmez lovag módjára ölelte át az előbb említett lányt. Mindenki hangos nevetésben tört ki már majdnem sírtak ettől a jelenettől. Végül nem szórakozva tovább indultak el a kocsiig, ami egyenesen a helyszínre vitte őket. Néhány perces utazás után rohantak be az épületbe, hiszen a rajongók megszállottan támadták le a srácokat. Mikor már biztonságban voltak kifújva a levegőt, mindenki elfoglalta a helyét. Még egy utolsó hangpróba és kezdődhet a koncert.

 - Mit suttogott a füledbe a pasid? – Hajolt közelebb Freya barátnőjéhez. Kíváncsi volt minden részletre, hiszen ő nincs beavatva a kis tervbe, ahogy a srácok sem. Végig sejtették, hogy eljön ez a nap, amikor Luke valamire készül, de nem tudták belőle kihúzni. Találgatni tudtak csak, nem többet.

 - Semmi különöset, csak, hogy öltözzek így. – Mosolyra húzódott a szája, mikor visszaemlékezett, ahogyan mély hangján azokat a szavak suttogta fülébe. Libabőrös lett a gondolattól, melegség, szeretett töltötte el legbelül, de amikor ismerős dallamok szólaltak meg a színpadról még nagyobb boldogság árasztotta el.

*

 - Készüljetek! Kettő perc múlva kezdés! – Jelentette be a harmincas éveiben járó férfi, majd távozott. A fiúk készen álltak. A beszélgetést félbeszakítva indultak ki az öltözőből, őket követve a lányok. A hangos sikítozások egyre hangosabbak voltak. Mindenki várta a srácok megjelenését, de előtte még mielőtt megjelentek volna a közönség előtt egy csoportos ölelés, egy biztató beszéd vette kezdetét. A lányokat is beavatták ebbe a szokásba, majd szépen lassan, egymás után léptek színpadra. Ashton, Michael, Calum végül pedig Luke, de előtte ő még barátnőjéhez lépett.

 - Élvezd a koncertet kincsem! – Csókolta meg majd gitárral a kezében sietett a többiekhez. Stella ajkába harapva figyelte az egyre távolodó alakot, de a mosoly letörölhetetlen volt.

 A koncert kezdetét vette. Ash a dobot ütötte, miközben a gitárok húrjai csendültek fel. A rajongók sikítoztak vagy éppen együtt énekelték a dalokat a fiúkkal. Csodálatos látvány volt, hogy ez a banda mennyire is imádja a rajongótáborát, szinte a családjuk már. Visszatérve a zenére, a dobok teljes beleéléssel dobogtak, akárcsak a szívverés, a basszusgitár mély csengése kellemesen ringató, a gitárok adrenalinként hatoltak be minden egyes testrészbe, de ami a legcsodálatosabb, az-az énekes tökéletes hangja. Mindenkit szinte ámulatba ejt, hogyan is képes ilyen gyönyörű hangokat kiereszteni hangszálai segítségével. Melegséget, szeretettet áraszt akár csak a tulajdonosa.

 A koncert vége előtt, még egy utolsó dal csendült fel, melynek a kezdete előtt Luke egy pillanatra sem vette le a szemét Stella-ról. Ez nem volt más, mint a „Beside You”. A lány akkor értette meg igazán, hogy ez a srác mennyire is szereti. Amilyen beleéléssel, érzelmekkel tele énekelte az könnyeket csalt szemébe. Már tudta, hogy ő az, aki teljesen felforgatta a világát, akiért akár meg is halna. Beleszeretett, nem is tagadhatja, de épp ez a boldogság hiányzott neki. Valaki végre úgy szerette, amilyenre ő vágyott…

-------------------------------------------------------------------------------------

Nagyon sajnálom, hogy az előző héten nem volt új rész, de most hosszabb résszel próbáltam kárpótolni benneteket. Remélem elnyerte a tetszéseteket.
ÉS Nagyon köszönöm, hogy vagytok nekem! Ma elértük a 34.000 látogatottságot!

Legyen szép estétek!

Ölel benneteket, I.Heni