- Jó reggelt Hercegnő! Hogy aludtál? - Fordult
a lány felé és viszonozta az előbb kapott ölelést.
- Neked is! Csodásan aludtam az éjjel! -
Nyomott egy csókot ajkaira majd a pultra ült és onnan figyelte a további
tevékenységeket. Profin mozgott a konyhába, bár nem éppen lehet őt elképzelni,
aki nap, mint nap főz.
- Kávét?
- Nem szoktam, inkább teázok. - Egy pillanatra
sem vette le a tekintetét a fiúról. Olyan aranyos volt, miközben koncentrált,
oda ne égesse a rántottát. Ajkai aprónyira szétnyíltak, nyelve hegyét kidugva
mindent figyelmesen csinált. Nem akarta elrontani, de egy percre ellépve az
ételtől nyitotta ki az egyik szekrényt. Egy kisebb dobozt kivéve onnan nyitotta
ki és nyújtotta oda Stell-nek. A lány elmosolyodva választott a különböző ízű
teafilterek közül, majd egy bögrét kapva forró vízzel tele helyezte bele és
kedvére ízesítette be. Ismét kínos csend uralkodott, de ez ellen azonnal tett
Stella. A közelben lévő zenelejátszót bekapcsolva szólalt meg egy igen ismerős
dal, mely a "Hot in here"
volt. Elmosolyodva lejtett csípőringásokkal sétált vissza és figyelte Luke
fenekét, miközben ritmusra ringatja jobbra-balra. Percekkel később mikor már az
étel az asztalra volt készítve már együtt nevetve táncoltak. A vicces
mozdulatok ellátott koreográfia tökéletes volt így a reggelt feldobva, de Ash
és Calum is már csatlakoztak. A két srác elszórakozva mutatták be megszokott
mozdulataikat mely ismét videóban lett megörökítve. Viszont, ami mégis zavarta
őket, hogy Mikey még mindig aludt.
- Valamivel vicceljük meg az álomszuszékot. -
Immár az asztalnál ülve akarták kitervelni, de Stell csak ellenezte a dolgot.
Nem tudta, hogyan reagálna egy kellemetlen ébresztésre, de Freya-ból kiindulva
sejtette. A fiúk nem is értették miért is mond erre nemet, de vállat vonva
folytatták tovább. A lány inkább az eszére hallgatva maradt ki ebből az
egészből és kezdett el rendet tenni a többiek után. Mosogatni kezdte a
tányérokat miközben a fiúk összepacsizva álltak fel és tűntek el a látóköréből.
Érezte, hogy ennek nem lesz jó vége, de rájuk hagyta ezt a dolgot. Ismét csak
percekkel később halk vihorászások hallatszottak. Felkapta a fejét erre és
hallgatózni kezdett.
- Áááhhh.... Cseszd meg ez hideg! - Kiabálta
Michael mérgesen. Olyanok voltak, mint az öt éves rossz gyerekek, akik imádták
egymást szívatni. Mind a három tettes villámsebességgel bújt el különböző
helyekre végül nem sokkal később már a színes hajú is előkerült csurom vizesen.
Stell rázta a fejét és csak egyetlen egy mondat járt a fejében: "Én megmondtam!". - Hol vannak
ezek a töketlen barmok? - Kérdezte Mikey egyre közeledve. A lány megrázva fejét
válaszolta, fogalma sincs, de meglepő pillanat történt. - Miért mindig engem
bántanak? - Ölelte át Stella-t siránkozva, mint a kisfiú, aki szeretet
anyukáját nem akarja elengedni.
- Nyugi! Mindenre találunk megoldást. -
Suttogta neki miközben átölelte színes hajú barátját. - Este visszavágunk! -
Súgta a fülébe minek hallatán mosolyogva nyomot, egy puszit a lány arcára. Luke
féltékeny pasi módjára ugrott elő az asztal alól. Rögtön elrángatta barátnőjét
Michael-től és magához ölelve szúrós tekintettel figyelte haverját.
- Csillapodjatok srácok! - Lépett be Cal
mielőtt még összeverekedtek volna. Leültek, hogy mindent megbeszélhessenek
szépen sorjában. Bocsánatot kértek és mindenki újra jóban lett a másikkal.
Stella eközben az órára pillantott, ami már lassan tizenegyet mutatott. Akkor
eszmélt arra, hogy neki már otthon kellene lennie.
- Srácok nekem... otthon kéne már lenni. -
Mutogatott az órára. A szőkeség felpattant helyéről majd a szobájába rohant. A
lány addig tovább folytatta a beszélgetést a többiekkel miközben táskájába
pakolta holmijait és belebújt cipőjébe.
- Mehetünk? - Lépett ki a szobából átöltözve,
napszemüveggel a fején. Stell mosolyogva bólintott és miután elköszönt
mindenkitől a kocsiba ültek és elhajtottak. Az út csendesen telt, de autóval
nem volt olyan hosszú. A ház elé parkolva állította le a motort. A lány felé
fordult. - Remélem jól érezted magad és bocsi a srácokért.
- Ugyan, inkább köszönöm, hogy ott tölthettem
az éjszakát. - Mosolyodott el. - Nincs kedved egy kicsit bejönni? - Harapott
ajkába. Luke ennek láttán elmosolyodott és kiszállt a járműből. Megkerülte majd
illedelmes úriemberként nyitotta ki Stella-nak az ajtót. Miután bezárta kezüket
összekulcsolták és így sétáltak be a házba. Ahogy betették a lábukat rögtön
egymásnak estek. Forró csókokkal halmozták el egymást. - Várj, várj! Vannak
itthon, ne előttük. - Nevette el magát a lány majd a nappali felé véve az
irányt azonnal megtorpant.
- Mi a baj Stell? - Ölelte át és puszilta meg
arcát. Rápillantott szerelmére, aki a kanapé felé tekintet. Egyetlen személy
ült ott és mosolygott.
- Te meg mi a francot keresel itt? - Dühös
volt, nagyon is, hiszen mióta ismét feltűnt az életében nem érzi már ott jól
magát.
- Nagyon örülök, hogy ismét találkozunk. Látom,
kihasználod a hírneved. - Feltűnően mérte végig Luke-ot. Nagyon is tudta, hogy
ki ő, rengeteget áradozott róla mikor még "barátok"
voltak. Szinte minden napos program volt, hogy az étkezőben a hozzá
legközelebbi asztalhoz kellett ülni, de egy pillanatra sem tekinthettek rá.
Nicole minden pillantást, sőt még beszélni sem beszélhettek róla, meg volt
tiltva. Minden áron meg akarta szerezni, de sosem járt sikerrel, hiszen az
ilyen lányokra rá sem nézett a mellette álló szőkeség mégis félt, hogy
elhagyja. Pont ezért is félt tőle. Sokkal szebb és rengeteg tapasztalata van
abban, hogyan csábítsa el mások pasiját. Minél távolabb akart tőle maradni,
soha nem szerette volna látni, mégis megtörtént.
-Menj a házamból! – Mutatott a bejárati ajtó
felé. Ahol bejött ott távozhat is. – Nem vagyok rád kíváncsi! Nem fogod újra
tönkretenni azt, amit felépítettem! – Kiabálta. Össze kellett szednie minden
bátorságát, hogy cselekedni tudjon valamit ellene. Mély levegőt vett és visszagondolt
arra, amiket még Luke mondott neki a múlt éjjel. Szemeit behunyva egy
pillanatra megpróbált lenyugodni, de nem sikerült. Dühös volt, de olyannyira,
hogy szép lassan odasétált mellé és a csinos kis ruhájánál fogva rángatta ki a
lakásból. Kitárva az ajtót lökte ki rajta és mosolyogva tekintett rá. – Még egyszer
meg ne lássalak itt és szállj le az életemről! – Becsapva az ajtót sétált
vissza a nappaliba, ahol a ledöbbent fiú csak tágra nyílt szemekkel figyelt
barátnőjére.
- Mi lelt téged, te vadmacska? – Az a mosoly
levakarhatatlan volt az arcáról. Tudta, hogy ezzel óriási lépést tett, hogy
önbizalmat szerezzen és minden felesleges dolgot kizárjon.
- Meow! – Ölébe ülve karolta át, de fél
szemmel még mindig a kint ácsorgó ellenségét figyelte, aki érdekes fejeket
vágva fordított hátat és fennhordva az orrát sétált el őnagysága. Büszke volt magára,
hiszen ez nagy előrehaladás volt számára. Kizárt minden zavaró tényezőt és csak
az ő egyetlen szerelmére koncentrált.
----------------------------------------------------------------------
Gondoltam megleplek benneteket egy meglepi résszel, hiszen húsvét van!
Remélem, hogy tetszett...
BOLDOG NYUSZKÓT MINDENKINEK!
Ölel benneteket, I.Heni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése