„Kedves
Írónő!
Olvastam hosszadalmas irományainak minden
egyes részét és igazán remekül fogalmazta meg a dolgokat. Szeretnék gratulálni
hozzá! Amennyi érzelem kavarog a sorok között azt teljesen átérzi az olvasó is.
Bárhol is tanulta ki ezt, vagy rejlik magában ez a képesség ön egy igazán
tehetséges író és a jövőre tekintve nagy sikere lesz.
Visszatérve irományaihoz én ismerem azokat a
srácokat, kivéve egyikőjüket. Azok a személyiségek, a gondolkodási menetük
igazán hasonlít és el is töprengtem azon, hogy vajon bele lát a fejükbe, hogy
így ír róluk, vagy szimplán ennyire leolvasható róluk minden érzelem,
tulajdonság... Ez egy igazán furcsa képessége magának, de mégis ez teszi
különlegessé önt és a történetét!
Lehet, hogy most azt kérdezi, miért is
kerestem fel. Nos, ez teljesen egyszerű! Egy videóra lettem figyelmes, ami
olyan hívogatóan szólítgatott, hogy kénytelen voltam megnézni. Ami ott
elhangzott, történt, önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám. Két barátnő,
akik kedvenceikről mesélnek, de ön igazán csinos és elbűvölő hölgy, akiért
biztosan férfiak ezrei vannak oda. Fiatal, életvidám és ezt kihasználva alkotja
a jobbnál jobb történeteit, viszont a lényeg az, hogy akkor találtam rá kegyed
oldalára és kezdtem bele az olvasásába. Olyannyira tetszett, hogy egyszerűen
nem bírtam abbahagyni és már egy jó ideje rendszeres olvasója vagyok. Szavakba
önteni nem tudom, mit éreztem közben, de roppant vidám lettem. Csak gratulálni
tudok!
Remélem pocsékoltam drága idejét, de
többszörös bátorság után kénytelen voltam mindezt megírni, és amiben még
reménykedem az, az, hogy találkozhassak magával.
Üdvözlettel;
A legnagyobb rajongója;
L"
A hosszadalmas levél elolvasása után perceken
keresztül csak feküdt ágyán és meredten tekintett a távolba. Felfoghatatlan
volt, szinte sokkos állapotban állt fel és lépett az ajtóhoz. Kitárva azt
csendesen távozott majd a szemközti szobába sietett, ahova belépve ült le
szótlanul barátnője ágyára. Amint a matrac besüppedt súlya alatt Freya ijedten
mászott ki és kapcsolta fel a lámpát. Amint tisztán látta a hívatlan vendégét megkönnyebbülten
felsóhajtott majd csatlakozott Stella-hoz. Még mindig szótlanul ült, de
tekintetét már a lányra emelte.
- Baj van? - Tette
fel első kérdését, hiszen a lány arckifejezése nem volt se boldog, se szomorú.
Inkább ijedt és meglepődött egyszerre. Stell nemlegesen megrázta fejét majd
szóra nyitotta száját.
- Laptop... Levél…
Rajongó... - Nyögte ki nehezen, mire Freya felpattant és átrohant barátnője
szobájába. Az ágyra vetette magát majd a levelet kezdte el olvasgatni, melynek
végéhez érve mosolyra húzódott a szája. Tudta ki a levél küldője, hiszen őt is
felkereste üzenetben, de folyton barátnőjéről kérdezgette. Először fogalma sem
volt, hogy miért is kereste fel őt, ha folyamatosan Stella érdekli csak, aztán
leesett neki. Az a valaki bátortalan ahhoz, hogy írjon a lánynak, így már 1
hete leveleznek egymással, bár nevét ő sem tudta meg. Az a valaki titokzatosan
rejtegeti magát, de mi másért keresné fel, ha nem azért, hogy megismerje?
Freya gyors elhatározása után kereste meg
Stell kis füzetét, hogy kiszedje mi is a jelszava e-mail címéhez. A lány asztalához lépett, majd a papírkupacokat átkutatva nyúlt volna fiókjához mikor
hangok szűrődtek az ajtó felől. Tekintetét arra kapva tett úgy, mintha nem
történt volna semmi így mikor barátnője belépett kicsit felszabadultabban leült
mellé az ágyra majd kezét a lányéra helyezte.
- Ez egy igazán kedves levél! Válaszolj rá és
menj bele a találkozásba. – Kacsintott Freya izgatottan vigyorogva.
- Tudod, ez nem olyan egyszerű. – Emelete fel
tekintetét majd felállt és sétálgatni kezdett a szobájába. – Nem ismerem őt és
mi van, ha valami gyilkos? Én félek az ilyen levelekre válaszolni… - Volt
igazság abban, amit Stella mondott, de drága barátnője ezzel kapott újabb
ötletet.
- Megértelek, de most már pihenj le, hiszen
holnap meló van, a levél miatt meg ne aggódj, majd megbeszéljük máskor. – Egy szoros
ölelés és már távozott is. Stella szó nélkül indult el a fürdő felé majd állt
be a zuhanykabinba tusolni. A meleg vizet megengedve hullottak a vízcseppek
hófehér bőrére, melyek hatására libabőrös lett, de egyre jobban megszokva
élvezte testén végiggördülő cseppeket, viszont mégis másfele koncentrált. A mai
nap kissé furcsa volt számára, hiszen amit édesapja mondott neki, kissé
meglepődött azon, a levélről nem is beszélve.
Addig-addig gondolkodott, míg egyenesen az
ágyába nem zuhant teljesen felöltözve. Betakarózva csukta be szemeit és indult
el álomvilág felé.
„-
Örülök a találkozásnak! – Nyújtotta kezét a lány felé, miközben az a csábos
mosoly levakarhatatlan volt a férfi arcáról. Stella habozva, de elfogadta és
kezet rázva viszonozta a kedves gesztust.
- Szintúgy! – Tekintetét nem vette le egy
pillanatra sem az előtte álló személyről, bár fogalma sem volt, hogy ki
rejtőzhet a pulcsi és a napszemüveg alatt, de mégis úgy érezte mintha már
régóta ismerte volna.
Körbetekintve a környéken emberek alig jártak
arra, a nap melegen sütött, de mégsem volt olyan meleg. Jobban szemügyre vett
mindent majd a régi otthonára lett figyelmes. Már tudta hol lehet, csakis
Sydney-ben. Mosolyra húzta száját majd végigmérte a szótlan férfit, aki annyira
nem is tűnt öregnek, sőt inkább volt vele egyidős.
- Nos, ha már összefutottunk, akkor
beszélhetnénk. – Kezdett egy kicsit komolyabbra venni a témát. A lány
beleegyezett és a közeli kávézóba beülte egy rejtettebb helyre. – Gondolom, nem
ismersz fel? – Tért a lényegre rögtön, mire Stella meglepődötten emelte fel
tekintetét a fiúra, mire nemlegesen megrázta fejét. – Együtt jártunk suliba még
anno, míg te úgy nem döntöttél, hogy elköltözöl másik kontinensre. – Amint ezeket
a szavakat kiejtette száján már nyúlt a szemüvegéért, hogy megmutathassa arcát,
de amint leemelte...”
- Stella! Ébresztő! Elkésel! – Ugrándozott az
ágyon Freya, miközben egyre hangosabban kiabált. Stell szemei azonnal tágra
nyíltak majd amilyen gyorsan csak tudott kiugrott az ágyából és a fürdőbe rohant.
Felfrissítette álmos arcát, kent egy kevéske sminket magára, haját kifésülve
hagyta, hogy vállára omoljon majd egyenesen ruhásszekrényéhez sietett.
Előkapott egy egyszerű fehér pólót egy világoskék szakadt farmert hozzáillő
meleg pulóverrel. Lábát belebújtatta kedvenc vans cipőjébe, táskájába
beledobálva fontosabb holmijait, telefonját zsebre dugta és már indulásra kész
volt. – Ejha csajszi! Te aztán tudsz sietni! – Nevette el magát a szőke hajú
barátnője majd együtt kilépve a házból vették célba a szemben lévő kávézót,
vagyis munkahelyüket.
Az ajtó csilingelve jelezte a lányok
megérkezését, mindenki üdvözölte őket, majd Stella munkába állt míg Freya a
reggeli kávéját várva, laptopjával ült az egyik asztalhoz. Akármennyire is
tűnhetett ez megszokottnak, de egyáltalán nem volt az ugyanis Stell drága
barátnője nem reggel dolgozik, akkor sosem kell fel ilyen korán.
- Miért vagy ilyen korai? – Tette le az
asztalra a kávét a lány, majd egy percre leült vele szembe. Egyik szemöldökét
felvonva figyelte barátnője reakcióját, de ő csak egy mosollyal tekintett fel
gépe mögül.
-Tudod, akadt egy kis elintézni való dolgom és
gondoltam megiszom egy kávét, ha már így indult a reggelem. – Válaszolta,
miközben szorgosan gépelt. Stell kíváncsian tekintett rá, de ereje nem volt
ahhoz, hogy felálljon és még meg is nézze mi olyan fontosat ír Freya, így egyet
ásítva indult vissza dolgozni. – Ohh… és szerintem jobb, ha megfontolod a
szüleid ajánlatát! Rád fér egy kis pihenés! Túl sokat stresszelsz! – Kacsintott
a lányra mire ő egy bólintással jelezte, hogy még átgondolja a dolgokat. Amint
távozott Freya még belemélyültebben kezdett bele a levél megírásába. Reggel
volt annyi ideje, hogy a fiókban rejtegetett füzetből kilesse a jelszót így
hozzáférhessen a lány postaládájához. Elhatározta, hogy válaszol majd helyette,
addig is saját e-mail címéről ír Mr. L-nek, ugyan is kiderítette, hogy a
titokzatos rajongó hím nemű! Hogy hogyan? Azt szerintem senki nem akarja
megtudni, hiszen azok a levelek eléggé furcsa kérdéseket tartalmaz, de a
lényeg, hogy összehozza drága barátnőjének a találkozót Mr. L-el! Ez volt a
terve…
Stella visszaballagva a pulthoz várta a
vendégeket, miközben elgondolkozott barátnője tanácsán. Teljes mértékben igaza
volt, hiszen mostanában eléggé sokat gondolkodik és aggódik feleslegesen apró
dolgokért, de amit éjszaka álmodott ismét elmélkedésre kényszerítette. Furcsállta, hiszen minden egyes osztálytársára emlékezett és ismerte is őket, még ha csak köszönő viszony is volt csak közöttük, de az a fiú tényleg ismerős volt számára. Mintha már látta volna valahol, de a suliban ismerte e volna, arra nem mert megesküdni. Próbálta kiverni lágyan simogató mély hangját, csábítóan szép mosolyát, de valahogy nem volt rá képes. Ha így folytatja sosem foglya tudni megírni a folytatást, de ezeket elhessegetve
tért vissza a valóságba és indult meg az egyik asztal felé, hogy felvehesse a
rendelést…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése