Freya felpillantva
gépe mögül tekintette meg drága barátnőjét, aki teljes zavarodottságban volt. A
lánynak nem esett jól őt így látnia, hiszen eléggé közel állnak egymáshoz,
szinte már testvérének tekinti és mindent meg akar tenni azért, hogy végre
őszintén lássa mosolyogni. Visszatekintve gépére újra és újra átolvasta a
sorokat, mégsem érezte helyes cselekedetnek. Nem lett volna helyén való, ha ő
válaszol Stella helyett, de mégis volt másik választás. Mivel már régebb óta
folytatnak levelezést Mr. L-el, így a saját nevében ír neki egy levelet. Amint
kikereste az e-mail címet rögtön figyelmes lett a mellette lévő zöld pöttyre.
Vigyorogva kattintott rá és kezdte el írni rövid kis sorait:
„Kedves L!
Nem
tudom, hogy merre jársz, vagy éppen milyen fontos elfoglaltságaid vannak, de
szeretnék majd veled beszélni, fontos üggyel kapcsolatban”
A lány nem igazán volt olyan ember, aki
bármitől is félne, bátor volt, de gondolatait egy perce másfele terelte. Össze
kellett szednie minden fontos dolgot a következő videóhoz így semmi mást nem
téve, kinyitotta jegyzetfüzetét és ötleteit kezdte leírni, ám a gép hangos
jelzése és az oldal villogása jelezett. Postaládájába új üzenet érkezett.
Azonnal félretéve mindent nyitotta meg és kezdte el olvasni.
„Kedves Freya!
Leveled
eléggé meglepett, de legyen. A
véletlenek folytán Londonban tartózkodom egy ideig és a mai napom éppenséggel
szabad. Jelen pillanatban a Hyde Parkban üldögélek egy egészen elrejtett
helyen, itt megtalálsz!”
A lány örült, hogy akár már most is
találkozhat vele ráadásul személyesen, de abban a pillanatban tekintett vissza
egyik mondatának végére. Elrejtett helyen… Vajon miért vagy ki elől bujkál?
Freya fogva mindent cuccát a pénztárhoz
sietett, vagyis barátnőjéhez, hogy kifizethesse a reggeli kávéját. Egy aprócska
cetlit csúsztatott Stell felé majd pedig a pénzt is átadta és olyan sebességgel
távozott, mint még soha senki. Stella nem értette, hogy mi ez a sietség így
elintézve a kasszánál való dolgait ült le az egyik székre és kezdte el
olvasgatni a kis cetlin álló sorokat.
„Nem tudom, mikor érek haza, de igyekszem.
Telefonon beszélünk majd!”
Szinte érthetetlen volt számára az egész,
hiszen fogalma sem volt, hogy mikor elsietett vajon hova, de mégis mosoly
kúszott arcára. Nagyon szerette barátnőjét, hiszen bármi is történt mindig
mellette volt, bár ilyenkor mindig visszaemlékszik a Sydney-ben töltött évekre,
amikor Nicole befogadta baráti körébe, majd mindenki előtt megalázva őt dobta
ki onnan. Olyan düh volt benne akkor, de mégsem tudott mit tenni ellene, hiszen
félt, félt tőle, mert nagyobb hatalma volt felette. Barátai nem voltak így
segítségre sem számíthatott, de az-az este valahogy mégsem végződött olyan
rosszul. Elmenekült, de nem volt egyedül. A tengerparton sétálgatva mezítláb a
homokba csodálta a holdnak fényeit, ami a víz felszínét csillogtatta meg.
Gyönyörű látványt nyújtott, de amikor a kezét valaki elkapta ijedtében levegő
után kapkodott. Megfordult, majd meglepetten nézte immár vele szemben álló
illetőt, akit nem igazán látott, de a holdnak halvány fénye megvilágította
ragyogó szemeit. Ott helyben beleszeretett, de valószínűnek tartotta, hogy
minden lány álma lehetett az a fiú. Félretéve felesleges gondolatait akkor este
ismert meg egy olyan kedves embert, akit közelebb engedett magához, megnyílt
neki, de ez már mind a múlté. Azon a napon látta először é utoljára.
- Stella! Állj vissza dolgozni, még nincs
ebédszünet! – Utasította imádott főnöke, aki abban a pillanatban lépett ki
hátulról. A lány azonnal felállt és bólintva egyet sétált az asztalokhoz, hogy
felvegye a rendeléseket, de mindezek közben végig az a régi emlék járt a
fejében.
*
Freya futólépésben igyekezett minél előbb a
Hyde Parkba érni miközben reménykedett, hogy még ott találja, hiszen nem
válaszolt neki, csak felállt és elrohant, de szerencséjére nem volt már messze
a célponttól. Gyorsabb tempóra véve az ütemet, szinte már rohanva, de odaért a
parkba, viszont volt egy kis bökkenő, a nagy terület bármely eldugottabb helyén
is lehet, de nem adta fel így sétálgatni kezdett a kijelölt utakon. Miközben
jobban szemügyre vett minden apró kis részletet, páran letámadták a lányt így
kénytelen volt megállni aláírást osztogatni, fényképezgetni és beszélgetni
velük pár mondatot.
- El sem hiszem, hogy végre összefutottam
veled! – Boldogan kiáltotta valahonnét a tömegből az egyik lány, mikor
visszhangszerűen folytatta a többi is. A lány elmosolyodva tekintett végig a
kisebb tömegen és abban a pillanatban eszébe jutott valami. A következő
videóját forgathatná a parkban ezekkel a lelkes rajongókkal együtt. Az ötlet
tökéletes volt így, hogy gyorsabban siethessen tovább szóra nyitotta száját.
- A következő videómat, ami természetesen
holnap 3-kor fogom elkészíteni itt ezen a helyen fog megtörténni, szóval, aki
szeretne részt venni, azt szeretettel várom itt holnap! – Hangos éljenzés és
jelentkezés töltötte be az egész parkot, mikor befejezte mondandóját. Nem
számított rá, hogy ezek az emberek ilyen lelkesek és boldogok egy aprócska hír
hallatán. Megmosolyogtatta ez az egész, de már búcsúzkodott is mindenkitől
miközben felkapva táskáját sietett tovább. Néhány lépés megtétele után fordult
vissza mikor egy igen magas fekete szakadt farmert, pulóvert és napszemüveget
viselő alak nem kezdte el követni. Megijedt, de uralkodva magán tovább ment,
majd egy kicsivel arrébb leült az ott lévő padra. Tenyerébe temetve arcát
sóhajtozott nagyokat, miközben folyamatosan szidta magát, amiért nem válaszolt
neki, reménytelen, hogy megtalálja, és ami a legvalószínűbb, hogy már lelépett,
de valaki torokköszörüléssel megzavarta. Tekintetét azonnal a hang irányába
vezette, mikor felismerte a mellette ülő személyt. Nem más volt, mint aki az
előbb követte.
- Ne haragudj, ha megijesztettelek. Te vagy
Freya igaz? – Mosolyodott el kedvesen, majd kezét nyújtva felé figyelte tovább.
- Igen, te pedig…? – fogtak kezet miközben a
lány a válaszra várt.
- A levelező társad. – Az a mosoly fiatal
tinédzserek ezreit csábíthatja el, de Freya feleszmélve az előbbi gondolatokból
folytatta a társalgást.
- Szóval, akkor te vagy az a bizonyos „L”, aki
rejtegeti arcát. – Vonta fel egyik szemöldökét miközben próbálta jobban szemügyre
venni őt. A hanga kellemesen mély, mosolya aranyos, haja pedig barna, ahogy a
sapka alól kilógott pár tincse. Nevét nem tudta, szemeit nem látta, ahogy arcát
sem teljesen és ez bosszantotta, de nagyon.
- Igen én volnék az. Hogy van Stella? –
Érdeklődött rögtön.
- Kicsit maga alatt van, összezavarodott és
sokat stresszel, de jól van.
- Pont, mint aznap este… - Sóhajtott a fiú,
miközben alig hallhatóan próbálta kiejteni ezeket a szavakat a száján.
- Ezt nem értem… - Elérte, amit akart, hogy
meghallja, amiért hangosan mondta ki a dolgokat, de felemelve fejét a lány felé
fordult és közelebb ült hozzá. A látvány lehetett félreérhető is, de igyekezett
átlagos emberként cseverészni Freya-val.
- Tudod, én ismerem a barátnődet, vagyis nem
teljesen, ő egy igazán kedves, vicces lány, akivel valaha is összefutottam.
Barátai nem voltak, talán én voltam az első, akinek megnyílt, de akkora hülye
voltam! Rengeteget bántották, de alig látszódott meg rajta, rejtegette
érzéseit, próbálta nem kimutatni. Honnan tudom? Hallottam a múltjáról. – Freya
nem hitt a fülének, egyszerűen felfoghatatlan volt, hogy ez megtörtént.
Szomorúan érintette az előbb hallottak, de egyben kicsit mérges is volt, hiszen
Stella nem igazán mesélt ezekről a dolgokról soha és nem így akarta megtudni.
- Örültem a találkozásnak, de nekem most már
mennem kell. - Kapkodott össze-vissza miközben zaklatottan azt sem tudta mit
tegyen. A fiú lehetséges, hogy furcsán tekintett rá, hiszen eléggé hülyén
nézett ki. Freya tekintetét felkapva kezdett bele. - Figyelj, tényleg ne
haragudj és itt a számom, ha beszélni szeretnél, de most rohannom kell. Szia! –
Amint a fiú kivette a kezéből a cetlit és rápillantott utána már csak az egyre
távolodó alakra lett figyelmes. Zsebre tett kezekkel indult ő is egy számára még
mindig ismeretlen alak felé…
-----------------------------------------------------------------------------------------
Kicsit átírtam a részt, mert nem igazán tudtam hogyan is írja tovább... valahogy a cselekményeket nem tudtam összerakni, de így már minden rendben! ;)
Remélem, hogy tetszett ez a rész is és kommentáltok vagy pipáltok. Véleményeket is szívesen fogadok bárkitől! Jöhet hideg-meleg! :)
Szombaton folytatás!
Szombaton folytatás!
Legyen szép napotok!
I.Heni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése