Perceken keresztül üldögélhetett ott, hiszen
már nem egyszer hallotta elhangzani nevét, de mégsem csatlakozhatott vörös
fejjel, inkább megvárta, míg lecsillapodik. Próbálkozott, egyre csak
próbálkozott, de nem ment. Az esze csak a levél körül forgott, szíve hevesen
vert, szaporábban vett levegőt. Szemeit lehunyva hallgatta a bentről szűrődő
hangokat, mikor léptekre lett figyelmes. Egyre közelebb és közelebb hallotta
mikor elcsendesedett. Tekintetét elfordítva pillantotta meg Freya-t, aki aggódóan
állt ott, de Stella csak mutató ujját szája elé helyezve jelezte, ne szóljon
senkinek. Közelebb sietett barátnőjéhez majd mellétérdelve kérdően pillantott
rá.
- Baj van? – Suttogta, de az a figyelmesség és
aggódás ott csengett hangjában. Stell mosolyogva rázta meg fejét és a kezében
lévő papírt adta át neki. Értetlen tekintettel bámult, de végigolvasva
vigyorgott, ami nem sok jót jelentett, de elhessegetve ezeket a gondolatokat
harapott bele ajkába. – Ez a Mr. Titokzatos teljesen elcsavarta a fejed, pedig
nem is találkoztatok.
- Az lehet, de mégis úgy érzem, hogy ismerem,
valahonnan régről. – Tűrte barna haját
füle mögé és felhúzott lábait átkarolva hajtotta térdeire fejét. – De ezt nem
akarom anyuéknak elmondani. Túl korai lenne. – Suttogta. Freya megölelte a
lányt és felsegítette a földről. Megkérte szedje össze magát és csatlakozzon,
mert szülei gyanakodni kezdenek, vagy éppen halálra aggódják magukat. Egyiket
sem akarták így szépen, fokozatosan nyugtatta le magát és mosolyogva indult a
nappaliba, ahol rögtön, mindenki őt figyelte. Elnézést kért, amiért eltűnt, de
erőt véve magán leült a kanapéra, ahol folytatták az elkezdett beszélgetést.
*
- Köszönjük a meghívást. – Búcsúzkodtak már az
ajtóban állva. Stella édesanyja mindenkit magához szorítva ölelte meg, hiszen
már Freya-t is lányának tekintette, de nem húzták tovább az időt, elmentek. A
lányok becsukva a bejárati ajtót dőltek neki és sóhajtott fel egyszerre. Erre a
cselekedetre mindegyikőjük meglepetten pillantott a másikra, majd hangos
nevetésben törtek ki. Miután kiszórakoztak magukat elindultak mindketten a saját dolgukat csinálni. Míg Stell folytatta történetét, addig Freya megvágta a
videót, melyet ma készítettek és így miután a hosszadalmas munkát elvégezték,
mindketten feltették saját oldalukra így szabaddá téve magukat.
Stella kicsit álmosan, de a konyhából kilépve
egy pohár vízzel a kezében indult az erkély irányába. Kilépve csapta meg a nem
éppen meleg szellő, libabőrös lett. Nagy és meleg pulcsiját jobban összehúzva
magán figyelte és hallgatta a zajos egyben gyönyörűen kivilágított várost.
Imádott ott élni, hiszen az élete teljesen jó irányba változott meg miután
elhagyta otthonát. Itt fel tudta dolgozni, el tudta felejteni mind azt a fájó
és rossz dolgokat. Mindezeket mára már teljesen a háttérbe szorította, mintha
meg sem történt volna, úgy tekint rá.
- Min gondolkozol már megint? – Csatlakozott kedves
barátnője, aki mindig olyan halkan közlekedik, hogy egyszer miatta fog
meghalni.
- Tudod, néha közlekedhetnél hangosabban! –
Szúrós tekintettel nézett Freya-ra, ő csak bocsánatkérő arckifejezéssel
nyugtázta ezt a dolgot, mely mindig megnevettette, de közel sem volt olyan
vicces. – Most az agyamat kikapcsolva gyönyörködöm a városban. – Visszafordulva
dőlt neki a korlátnak és kortyolt bele italába.
- Mond csak, megfordult már a fejedben az,
hogy a titokzatos hódolod, ki lehet? – Ismét egy olyan kérdés, ami teljesen más
irányba tereli figyelmét. Nem szívesen akart erre válaszolni, de mégis
megtette.
- Nem is egyszer. – Mosolyodott el, de mire
folytathatta volna barátnője lelépett. Mérgesen tekintett körbe, hiszen ez
eléggé bunkó dolog volt tőle, vagy szimplán csak megőrült és képzelődött.
Megrántva vállát próbált koncentrálni, mégsem ment. A régi emlékek újra
felszínre törtek, így meggondolva besietett egyenesen a szobájába és az ágyra
dőlt. Sírni való kedve volt, de helyette a fülhallgatón keresztül elindította
kedvenc számát és percekkel később már mély álomba merült.
Másnap reggel nem várt dologra lett figyelmes.
Freya a szerkényéből kipakolva dobálta bele ruháit egy nagyon nagy bőröndbe.
Felülve az ágyon megdörzsölte szemeit. Fogalma sem volt, hogy ez most egy álom
vagy éppen a valóság. Megcsípve karját döbbent rá, hogy nem álomországban van,
felállt és megállította barátnőjét a tevékenységben.
- Mi a fenét csinálsz? Hova megyünk? –
Értetlenül tette fel a kérdést, melyen a lány csak elmosolyodott. - A szüleid idetelefonáltak, hogy holnap
utaznak haza és pakoljunk össze. – Jelentette be vidáman. – Az egész nyarat ott töltjük. – Ujjongott. Stella
megszólalni sem tudott az előbb hallottak miatt. Nem gondolta volna, hogy ez
lesz, de hát a munka is itt van, és nem adnak egész nyárra szabadságot, de
mielőtt feltette volna ezt is, barátnője az asztalon lévő gépre mutatott. Az
e-mailt megnyitva olvasta végig figyelemmel, melyben az szerepel, hogy
felújítás alatt áll az üzlet így a nyáron bezár. Megkönnyebbülten dőlt hátra a
székben, nem kell rúgták ki őket, hogy nem adtak egy teljes nyári szabadságot.
Megragadva pakoló barátnője kezét nézett rá.
- Majd én befejezem. Menj, pakolj te is. - Mosolyogva lépett ki a szobából magára hagyva
Stell-t. Fogalma sem volt, hogy milyen lesz újra otthon lenni, hiszen régen
látta már az ottaniakat, akiket szívből szeret, de legfőképpen Rosie-t, aki a
mindene volt.
A hosszadalmas gondolkodás után nekiállt
összepakolni bőröndjébe a legfontosabb dolgokat. Miután késznek nyilvánította
magát a lakásban kezdett rendet rakni, ne legyen, felfordulás mikor elhagyják.
A nap további részében, miután mindent
elvégeztek fogalmuk sem volt, hogy mihez kezdjenek. Freya felállt és percekkel
később egy nagyon csinos ruhában tért vissza.
- Megünnepeljük, hogy Sydney-ben nyaralunk! –
Stella-nak semmi kedve nem volt a bulihoz, de ellenkezni nem igazán lehetett
barátnőjével, hiszen akaratos, és amit el akar érni, azt el is éri. A lány
elindult a szobájába és kissé üres szekrényében kezdett kutakodni. Nem tudta
mit vegyen fel, de égül egy fekete szakadt farmer és egy csinosabb ing mellett
döntött, melyet a kapott bőrdzsekivel dobott fel. Leheletnyi smink, kiengedett
haj a tükörbe nézve meg volt elégedve a végeredménnyel így kényelmes cipőbe
belebújva indultak el otthonról.
Az utcákon sétálva
botlottak bele egy szórakozóhelybe, ahol hosszú sor állt a bejáratnál, a zene
dübörgött bentről. Nem igazán az ő stílusuk volt, de mégis bementek. Hogy
hogyan? Mindent köszönhetnek a karrierjüknek, hogy híresebbé váltak, de mégsem
foglalkoztatta őket ez annyira. Belépve Stell dobhártyája majdnem kiszakadt a
hangos zenétől, de csak Freya nyomában akart maradni, aki rögtön az italos pult
felé sietett. Stella igyekezett a lépést tartani szerencséjére sikeresen
átvergődte magát a tömegen. Leülve az egyik székre rögtön egy pohár alkoholt
helyeztek elé és a vele szemben álló barátnője kacsintva koccintott vele, majd
meghúzva azt folyt végig torkán a maró italt. Arckifejezése is mutatta,
mennyire nem fogyaszt ilyet, de mire kezéből letette a poharat már a következő
kör volt előtte. Szem-forgatva nyúlt érte és húzta le azt is, de már érezte, hogy kicsit megártott neki, de két kör nem igazán volt elég. A dupláját itta
meg, de az már nagyon meg is ütötte. Ellenkezni nem tudott, nem is tett ellene
semmit.
Felállva helyéről próbálta a mellékhelyiséget
megcélozni, de nem egyenes járása csak nehezítette. Mire a célhoz érkezett
volna teljesen elvesztette az egyensúlyát és összeesett volna, ha ezt valaki
nem akadályozza meg. A derekánál fogva segítették fel, de mikor megpillantotta,
hogy ki az illető egyszerűen nem hitt a szemének és elájult. Sötétségbe borult
minden…
---------------------------------------------------------------------------------------------
Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de mindent nem akartam már elárulni rögtön ebben a részben, amit remélem megértettek, de talán a szerdai részben kiderülhet minden.
Legyen szép napotok!
Ölel, I.Heni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése