Ott állt legyökerezett lábakkal, de mégis
picit elfordítva fejét tovább figyelte az éppen leparkoló autót. Ahogy leállt a
motor, szíve mintha kihagyott volna egy ütemet majd egyre hevesebben vert, valami
azt sugallta, hogy az a személy egy igen fontos ember.
Ott állt és várt, várt, de semmi, egy moccanás
sem történt. A jármű még mindig ugyan ott állt, de aki benne tartózkodott nem
szállt ki. Habozott, hogy most odamenjen e vagy sem. A gondolatmenetet megint
valaki megzavarta.
-Mr. Styles, percek múlva kezdés. – jelent meg
ismét az ajtó mögül a férfi.
-Azonnal megyek. – és azonnal fordult is az
ajtó irányába. Tett egy apró lépést a férfi után mikor a kocsi ajtajának
nyílását hallotta. Rögtön visszakapta tekintetét és várta, hogy ki lehet az a
titokzatos személy, aki ennyire bátortalan. Ekkor az ajtó kinyílt és kecses
mozdulattal egy nő szállt ki, a ruhájából ítélve. A jármű felvillant jelezve,
hogy bezáródott és a nő elindult Harry felé. A fiú nem tudta, hogy ki az, de
ahogy egyre csak közeledett felismerte…
”Amikor
megpillantottam azt a fekete autót, már ezerrel dobogott a szívem. Valahogy
éreztem, hogy Ő fog benne ülni és Ő fog felém sétálni…” - gondolta Harry.
Amint a biztonsági őrök megállították a lány felmutatta
a jegyét, miután a kapu nyitódott és ő tovább hajthatott, egyre csak közeledett,
szíve hevesebben dobogott és megpillantotta a hátsó ajtót, de volt ott valaki.
Egy göndör hajú fiú, aki nagyon ismerős volt számára, viszont lehet, hogy csak összekeveri
valakivel.
Leparkolt majd leállította a motort, de nem
volt mersze kiszállni. Valahogy úgy érezte, hogy megbánja, de nem is. abban a
pillanatban minden átjárt a fejében és nem tudott dönteni. Szomorúan, de egyben
dühösen fejét nekitámasztotta a kormánynak és gondolkozott.
-Miért vagyok én ilyen bizonytalan, vagy
csupán csak gyáva... – mondta – de hisz nem nekem kellene ilyenek lennem, hisz
nem én vagyok azért a hibás, hogy Harry egy szó nélkül lelépett és rám hagyta
azt az óriási házat. – egy határozott mozdulattal magához kapta cuccait és
kiszállt. Hirtelen elkapta az-az érzés, hogy figyelik, és ahogy odapillantott
bizony igaz volt. Jól érezte, hisz az ajtóban álló fiú csak őt bámulta. Egy
percre el is tűnt Lexie arcáról az a bíztató mosoly, mert elszállt minden bátorsága,
de visszagondolt az előbbi mondataira és bezárva az autót indult el az ajtó
felé. A földet figyelve tekintetével, mert valahogy úgy érezte, hogy nem
kellene felnéznie, de a szíve teljesen mást sugallt és arra hallgatott.
Feltekintett a fiúra és megdöbbent a látványtól…
”Mikor
kiszálltam a kocsiból már éreztem, hogy most van itt az a pillanat, ami, aki
miatt 1 hónapja szenvedtem. Még nem tudom, hogy dühös legyek e rá vagy csak
omoljak a karjaiba, de mindkettőt megérdemli!...” - gondolta Lexie.
~***~
”MOST
VAN ITT AZ ESÉLY, HOGY MINDENT TISZTÁZZAK VELE ÉS ELMONDJAM NEKI AZ IAGAZAT!”
- és ez a mondat volt az, melyre egyszerre, együtt gondoltak.
Lexie megállt és Harry csodálatosan csillogó
smaragdzöld szemeibe tekintett miközben a fiú is szintén a lány gyönyörű kék
szemeibe véste figyelmét. Azonnal elvarázsolták egymást, majd egyszerre
indultak el egymás felé. Harry lerohant a lépcsőn Lexie pedig lassan lépkedett közelebb.
Egymás karjaiba omoltak, a lány zokogott, míg a fiú csak szorosan ölelte és ezt
az egy szócskát suttogta: „Sajnálom!”.
Ahogy sikerült elhúzódni egymástól Lexie ösztönösen arcon vágta Harryt, aki
tudta, hogy ezt most nagyon megérdemelte.
-Remélem, hogy tudod miért kaptad ezt! – folyt
végig a lány arcán ismét egy könnycsepp miközben tekintetét egy pillanatra sem
vette le az előtt álló személyről.
-Tudom… - sóhajtott fel - és nagyon sajnálom.
akkor egy óriási hibát követtem el, mert egyedül hagytalak pont akkor, amikor a
legnagyobb szükséged lett volna egy olyan társra, aki segít neked. Eljutott a
tudatomig és akárcsak te, úgy én is végigszenvedtem azt a kerek 1 hónapot. –
Lexie meglepődötten tekintett Harryre, aki most összeszedte bátorságát és
bevallja azt, amit már régóta kellett volna – Hiányoztál és ez akármennyire is hangzik,
furcsán komolyan beszélek…
-Tényleg? – lepődött meg a lány.
-Igen! Nem volt bátorságom bevallani és most
jutottam el arra, pontra, amikor már teljesen kicsúszik a kezem közül minden…
vagyis elveszítelek! – közelebb lépett és megfogta Lexie kezét – Az életemet is
feláldoznám érted csak, hogy szeress, de, hogy a lényegre térjek, elmondom
neked, hogy én olyat érzek irántad, amit még senki másért nem. Lexie Müller, én szerelmes vagyok beléd! – ejtette ki
a száján. A lány megszólalni nem tudott a döbbenettől, de…
-Harold Edward Styles! – kezdett bele –
Ezekkel a mondatokkal nagyon meghatottál, de hogy én se húzzam az időt én is
bevallok neked valamit. Nekem sem volt mersze bevallani így inkább csak
magamban szenvedtem, de az még rosszabb volt mikor magamra hagytál és nem
válaszoltál semmire. Az nagyon is fájt, de az összes hülyeségedet elnézem
neked, mert Szeretlek! – így, hogy
minden kiderült csak mosolyogni tudtak egymásra és minden rosszat elfelejtve
borultak egymás karjaiba. Tekintetüket mélyen belefúrták a másikéba, arcuk pár
centire volt a másikétól, de ez a távolság egyre jobban és jobban szűnt meg
hisz pár másodperc után már egymás ajkaira tapadtak. Csak rájuk kellett
pillantani és már lehetett látni, hogy fülig szerelmesek egymásba. Sajnos ezt a
pillanatot is megzavarták, mert már Louis nyitott ki mérgesen az ajtón, de már
meg is bánta, hogy dühösen kirontott. A gerlepár azonnal az ajtó felé vezette
tekintetét, ahol csak a mosolygó Loui állt. Vették az adást.
-Gondolom tetszik a ruha. – mosolyodott el
Harry.
-Igen, és valahogy sejtettem, hogy te küldted!
Csodálatosan néz ki. – tekintett a ruhára majd vissza a fiúra.
-Csodásan is áll ez a zöld ruha ezen a
csodásan szép, gyönyörű hölgyön. – nyomott egy puszit a homlokára és kézen
fogva besétáltak az öltözőbe majd onnét a helyükre. Kényelmesen elhelyezkedtek
és kezdetét vette a show.
-Most már boldog vagy? – súgta oda a lánynak
Harry.
-Most már igen! - ennyire boldog még egyikőjük
sem volt.
A díjátadó alatt végig fogták egymás kezét,
csak kétszer engedték el, amikor éppen a díjat kellett átvenniük, és amikor
éppen énekeltek, de egy pillanatra sem vették le a tekintetüket egymásról.
Ahogy a műsornak vége lett a vörös szőnyegen
végigvonulva indultak a fotósokhoz. Liam, Louis és Zayn megragadták barátnőjük
kezét, de mivel már Harrynek is van barátnője ezért ő is megragadta Lexie
kezét. A fotósok csak döbbenten, de folyamatosan kattogtatták a gépeket, de egy
bátor ember feltette a többi helyet is a kérdést.
-Mr. Styles, ki ez a gyönyörű hölgy az
oldalán? – kérdezte az egyik fotós.
-Ez a csodálatos hölgy itt az én barátnőm! –
jelentette ki, amire mindenkinek leesett az álla, vagyis csak a bandatagok
közül, kivéve Louist. Senki sem tudta, hogy mi történt odakint, de még a
díjátadón sem. Azt hitték, hogy csak kibékültek. Amint mindenkinek elmeséltek
mindent indultak is egy fergeteges partyra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése