Nagyon boldog
volt Harry. Erre a percre várt már az óta, amióta ezzel a csodálatos lánnyal
találkozott. Szerette, mindennél jobban és az egy nagy fájdalom volt számára,
hogy elhagyta. Nagy hiba volt! Megbánta, de most ismét boldog, mert mellette
van.
A rajongókkal elzárt úton sikerült
átvergődniük, majd gyorsan beültek mind a ketten a saját autójukba és
elindultak haza. Amint a ház elé értek, leparkoltak és kézen fogva besétáltak
az ajtón. Harry levette magáról a cipőjét és a nappaliba sétált, míg Lexie
követte őt. Leültek a kanapéra, majd egymásra néztek.
-Nem tudom szavakba önteni, hogy mit is
jelentesz nekem! – ejtette ki a szavakat majd érzékien a lány szájára tapadt.
-Én sem… - suttogta két csók között. Lassan
Lexie Harry fölé feküdt. Vágyakozóan göndör tincsei között járt az ujja,
miközben a fiú követte a lány példáját. A telefon vészes rezgése többször is
közbe zavart, de nem törődtek vele, folytatták mintha semmi sem történt volna.
Harry apró csókokkal halmozta el Lex arcát,
majd haladt lefele, de egy kéz az ajkait újra visszavezette a kezdőpontra. Ezek
után a kezével kezdett újra vándorolni. Óvatosan a lány hátát simogatta, majd
lassacskán a cipzárt húzta le, de a melltartó pántnál elakadt a keze. – Harold!
– suttogta Lexie.
-Tudom életem! – és már kapcsolta is volna ki,
de abban a pillanatban egy csókot kapott ajkaira és a lány felállt.
-Harold! – tartotta maga előtt kezeit Lex,
hogy a ruha le ne essen róla.
-Ebből nem lesz jó… - sóhajtott – Ne haragudj!
-Szívem én nem haragszom, de szerintem ezt nem
most kellene. A fiúk már vagy milliószor kerestek minket vagy félórán
keresztül. – mondta Lexie. Harry azonnal a mellette pihenő készülékért nyúlt és
megtekintette azokat a nem fogadott hívásokat.
-Jó lesz készülődni. – mosolygott a lányra,
aki csak egy bólintással fellibbent az emeletre. Harry is úgy döntött, hogy
felsiet a szobájába és átöltözik, de mikor benyitott a lány rajzai voltak
szétszórva a földön, melyeken ő maga szerepelt. Soha nem hitte volna, hogy
ekkor hiányt és szomorúságot okozott a lány életében.
Leült az ágyra, kezébe vett pár rajzot és
nézegetni kezdte, de egy festményen megakadt a szeme. Még olyan részletesen
megalkotott képet, festményt soha nem látott.
-Ebben a lányban egy tehetség veszett el,
melyet nem tud a felszínre hozni csak akkor, ha valami bántja. – suttogta maga
előtt a szavakat.
-Harry! – hallotta meg szerelme csilingelő
hangját, aki abban a percben lépet ki a szobájából – Harry, ha feljössz, akkor
ne menj be a… - és Lexie elakadt, mikor benyitott abba a szobába, ahova most
Harold-nak nem kellett volna bemennie. A lány meg sem bírt szólalni, azonnal
kirohant, de Harry azonnal utána sietett és még sikerült elkapnia, mielőtt
rácsapta volna az ajtót. Magához rántotta, majd szorosan ölelte. Tudatni akarta
vele, hogy szereti, és nem akarja elveszíteni.
-Miért rohantál ki olyan gyorsan? – tette fel
a kérdést.
-Nem akartam, hogy lásd azokat a rajzokat… -
éppen hallhatóan suttogta Lexie.
-De hisz csodálatosak!
-De nem akartam megmutatni, hogy szenvedtem,
erősnek akartam mutatni magam, de mint mindig, soha nem sikerül. – bújt
szorosan Harry-hez.
-Kicsim benned egy igazi művész veszett el, de
akkor ezt miért nem mutatod meg a világnak? – próbálta egy kicsit bíztatni,
hátha sikerül elérni, hogy legyen egy kicsivel több önbizalma.
-Mert féltem, de úgy érzem, hogy az én
tehetségemet a világ soha nem fogja megtudni.
-Ezt majd később megbeszéljük, de most menj,
és öltözz, aztán menjünk, mert a többiek már várnak bennünket. – nyomot, egy
csókot a lány homlokára, aki egy mosollyal az arcán bevonult a szobájába
készülődni. Harry visszasétált a szobájába és azt a festményt óvatosan
összehajtva a zsebébe sűlyesztette.
Lesétált a földszintre és egy pohár vizet
töltött, lassan szájához emelte és apránként szürcsölni kezdte, de közben
megjelent Lexie, aki útra készen volt. Haja már nem simult a vállára, hanem egy
laza kontyba kötötte fel. Ruháját a fiú nem látta teljesen, hisz a lány magára
vett még egy kardigánt, mely éppen olyan hosszú volt, hogy csak a színét tudta
meg.
-Bár nem látom a ruhád, csodálatos vagy! –
nyomott egy csókot Lexie telt ajkaira, aki csak elvörösödve mosolygott tovább
szerelmére. Lex belekarolt barátjába és úgy hagyták el a házat. Harry,
úriemberként nyitotta ki a kocsinak az ajtaját és segítette be a lányt majd
gondosan becsukta és csatlakozott. A kulcsot beillesztette a helyére és
elfordítva azt megszólalt a motor búgó hangja. Lassan kitolatott és elindult a
szórakozó helyre.
-Harry, ne haragudj rám azért, mert rajzok
tömege halmozza el a szobád és ráadásul nem mondtam igazat. – tette kezét a fiú
kézfejére, aki egy pillanatra odapillantott – Bár mindenkinek hazudtam. Azt
mondtam, hogy minden rendben van, hogy nem zavar, ha nem vagy mellettem, de
ebben az 1 hónapban rájöttem, hogy komolyan mit is jelentesz nekem. Végig
szenvedtem az egyedüllétet és ekkor jöttem rá mindenre. – fejezte be a
mondatot.
-Tudod.. – sóhajtott – Én sokkal nagyobb hibát
követtem el, amit nem szabadott volna. Szó nélkül eltűntem és csak neked nem
válaszoltam, de kellett egy kis idő, hogy elgondolkozhassak mindenen, hogy
tényleg akarom e vagy hagylak elmenni. Végül Gemma ébresztett rá arra, hogy ha
igazán szeretlek, harcoljak érted, és megtettem… - mosolygott a lányra miután
leparkolt a szórakozóhelyen – Azt szeretném, ha örökké mellettem lennél, mert
nélküled nem kerek az életem.
-Nekem sem! – adott választ Lexie, majd lassan
közeledni kezdtek egymáshoz. Ajkaik mézédesen forrtak össze, de megint a telefon
éles hangja zavarta meg őket. Azonnal kiszálltak és besiettek a bejárati ajtón,
persze testőrökkel, hisz a média már mindenhol jelen volt.
Nehezen, de bejutottak, ahogy beléptek a
lányok máris elrabolták Lexiet míg Harry csatlakozott a srácokhoz.
-Hol a fenében jártatok? – tette fel először
kérdését Zayn.
-Vagy ezerszer kerestünk benneteket, de senki
sem válaszolt. – folytatta Liam.
-Csak nem…??? – és végül vigyorogva Louis
fejezte be. Harry tiltakozva emelte fel kezét, hogy nem tett semmit.
-Nem történt semmi. Csak elbeszélgettük az
időt, de, ha már itt tartunk mutatnom, kell valamit. – és nyúlt bele a zsebébe,
hogy előhúzza a rajzott, de megjelentek a lányok így ezt elhalasztotta. A
hölgyek sorban, de Lex érkezett utoljára immár a kardigán nélkül. Harold
megpillanthatta szerelmét, aki elragadóan csodálatosan nézett ki.
-------------------------------------------------------------------------------
Tudom, hogy az ígéretemet nem tartottam be, de igyekeztem ezt bepótolni.. Remélem, hogy elnyerte ez a rész és a tegnapi is a tetszéseteket!
és tényleg ne haragudjatok rám...
További szép napot!
I.Heni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése