01. Chapter

 A baleset az autópályán történt, melyben két személy életét vesztette. Az akkor 17 éves Lexie és kishúga, Emma megúszták kisebb karcolásokkal, de sokkos állapotban kerültek kórházba. Nehezen viselték el a fájdalmat, hogy ily módon kellett elveszíteniük a számukra legfontosabb személyeket. Belegondolni is borzalmas volt, hogy már csak, ketten vagyis egyedül maradtak.

 Mivel még kiskorúnak számítottak a legközelebbi rokonokhoz kerültek. Bármit megtettek volna, hogy ne keljen Angliába menniük a nagybátyjukhoz és az óriási családjához, de akármennyire is ellenezték ezt erőszakos módszerrel kényszerítették őket az utazásra. Más választásuk nem volt így egy utolsó pillantás a régi házra, amit szeretne visszakapni, de talán már soha nem így lesz. A reptéren felszálltak a gépre és pár órás út után kezdetét vette a borzalmas élet.

~1 évvel később~

 Lexie elvégezte az iskolát és remek munkát kapott. Nehéz élete sajnos hatással volt a tanulmányaira, de sikerült végeznie barátja segítségével, akinek rengeteget köszönhet. Mark mindenről tudott a lánnyal kapcsolatban. Ő volt az egyetlen, akinek őszintén meg tudott nyílni és miden egyes aprócska részletet elmondott neki az életéről. Talán, ha ő nem is lett volna, Lexie lehet már nem itt lenne.

 A lány betöltötte a megfelelő kort és azonnal összeköltözött barátjával, persze Emma is velük tartott.2 teljes év alatt sikerült megismerniük egymást, ezt bizonyította is, hogy remekül kijöttek, megétették egymást, minden egyes aprócska titkukat elárulták a másiknak, ezért kapcsolatuk tökéletesnek tűnt, de mint minden szerelmes párnak vannak vitáik és ez elmaradhatatlan volt számukra is.

 A fővárosba mentek, Londonba, ahol most jelen pillanat élnek. Az életük remekül alakult, így megoldódtak a gondok. Lexie imádta Mark-ot és most az egyszer teljesen biztos volt az érzéseibe mert szívét a meleg szeretett és a szerelem öntötte el, nagyon jól tudta, hogy remekül választott.

 Egy kis idő vagy talán több elteltével a fiú meglepte Lexie -t egy életre szóló ajándékkal. A megtakarított pénzét egy gyűrűre rakta félre és most elérkezett a megfelelő pillanat. Puccos étterem, csinosan öltözött emberek, finom ételek, romantikus hanglat.

 - Lexie drágám! Minden pillanat csodás veled és még ezt éveken át szeretném melletted. Fontos vagy számomra, hiszen szeretlek és bármit megtennék érted, hogy az enyém maradj örökre. - Mark az asztalon keresztül nyúlt át a lány kezéért és tovább folytatta. - Ha bármi problémám volt, te mindig kiálltál mellettem és segítettél átvészelni minden rosszat. A boldog perceket együtt töltöttük el, melyek felejthetetlenek számomra és boldog vagyok, hogy te vagy nekem! - a lány teljesen meghatódott ezek szavak hallatán, hiszen még soha nem mondott neki ilyet senki. Imádott a fiúval lenni és tényleg csodásan érezte vele magát bármi is történt, de gondolatmenetét az zavarta meg, hogy Mark felállt helyéről, de Lexie kezét el nem engedve lépett mellét és térdelt le. kutatni kezdett a zsebében, de közben folytatta - Köszönök mindent, amit nekem adtál, a kapcsolatunk folyamán és szeretném, ha ez még jobban megerősítenénk. - egy fekete kis dobozt tartott a lány előtt - Lexie Müller! Hozzám jössz feleségül? - tette fel a legnagyobb kérdést, amire mindenki odakapta a tekintetét és síri csendbe figyeltek a fiatalokra. Lex mosolyogva pillantott előtte térdelő szerelmére és mosolyogva, de a meghatottság miatt néhány könnycsepp szökött ki és gördült végig arcán mégis kimondta azt a szót:

 - Igen! - hangos tapsolásba kezdtek az emberek, majd miután Mark a lány ujjára húzta a gyűrűt és elcsattant a csók, mindenki visszatért az eredeti dolgához. A fiatalok estéje csodásan telt és boldogan tértek haza.

"Másnap reggel"

 A nap sugarai bejutottak a szobába így átvilágítva ébresztették fel Lexie-t. Lassan kinyitotta szemét és körbepillantott a szobában. Mindenhol rend és még a földszintről sem kúsznak fel zajok. A hátára fordulva vette észre, hogy a mellette lévő hely üres, Mark már nem volt otthon. A lány erőt vett magán és lassan, de biztosan kicsoszogott és húga szobájába tartott. Rendezett, de mégis üres. Szerelme elvitte iskolába Emmát, hogy ne kelljen Lexie-nek rohannia, mint mindig. Az emeletről lesétálva tekintett körbe és csak elmosolyodva nézte végig az összes képet a falon, majd a konyhába lépve egy aprócska cetli várt a lányra, melyen csak ennyi állt:

 "Jó reggelt szerelmem!

Remélem, hogy csodásan aludtál, de meglepetésedre készítettem valami, amit a hűtőben meg is találsz. 

Ölel és szeret: Mark és Emma"

 A lefőzött kávét pillantotta meg a pulton így mielőtt még megleste volna a meglepetést egy bögréért nyúlt és kiöntötte a még meleg fekete italt, beízesítette és az asztalra rakta. A hűtőt kitárva egy csodásan kidíszített reggelit talált. Mosolyogva kivette a tányért és az íncsiklandozó ételt a kávé mellé téve ült le és fogyasztotta el.

 A nap további részében csak belemerült a munkájába, hiszen rengeteg jó visszajelzés érkezett az első képregény kiadása után. Lexie csodásan rajzolt és szinte a papíron életre keltek a képek, melyeket a képzelete segítségével készített, de most, hogy egyedül maradt otthon így zavartalanul dolgozhatott a következő tökéletes művén.

Délután egy nagy ajtócsapódás hangzott keresztül az egész házon. Emma letörölhetetlen mosollyal lépett be a konyhába, ahol nővére éppen az ebédet készítette. Egy gyors köszönés egymásnak majd a kislány az asztalhoz ülve várta testvére reakcióját. Azonnal felfigyelt Lexie a vidám lányra és rögtön megfordult egy amolyan kérdő tekintettel.

 - Képzeld, szombaton itt fog koncertet adni a 1D. – dülöngélt jobbra-balra a széken majd felállva helyéről lépett közelebb nővéréhez. Izgatottnak tűnt és valami nagy bejelentésre készült, de egyenlőre ezt Lex még nem sejtette.

 - Tudom, hogy nagyon szereted őket, de nem tudtam jegyet venni. – ültette Emmát a pultra és szomorú tekintettel nézett húgára, akinek még mindig ott ült az a mosoly az arcán. A nagyobbik Müller lánynak volt egy sejtése, hogy Emma valamiben nagyon mesterkedik.

 - Nem is kell! - mondta ki hamar, amire egy meglepődött tekintett figyelt vissza rá - Kate meghívott bennünket... - folytatta volna, de nem tudta.

 - Ácsi, ácsi! Mi az, hogy meghívót bennünket? - értetlenül figyelt tovább.

 - Ha hagynád, hogy elmondjam, akkor meg is tudod. - erre csak egy bocsánatkérő pillantás és már  mondta is tovább - Mivel a szülei nem tudnak elvinni bennünket ezért én mondtam, hogy te úgyis ráérsz. - kezét nővérére rakta és bociszemekkel leste a gondolkozó testvérét. Lexie erősen átgondolt mindent, hiszen volt egy amolyan szabály.  HA jól tanul, akkor lehet szó koncertről, de az idő teltével a kis Emma feje lágya is benőtt. Csak a tanulásra koncentrált, hisz felnézett nővérére, aki csodás műveivel árasztotta el a várost.Ő már elhatározta, hogy Lexiet fogja követni, szeretne képregény rajzoló lenni. Egész álló nap el tudna rajzolgatni, de voltak más álmai is a kislánynak. Emma szerette a zenét és zenei karriert akart elsősorban indítani, pont mint kedvence, a One Direction, persze, ha nagyobb lesz. Lexie mindenben támogatta kishúgát, amiben csak lehetett.

 - Jól van. Elviszlek benneteket. – nem akart csalódást okozni húgának, hisz igéretett tett, hogy egyszer elviszi egy koncertre.

 - Köszönöm! Te vagy a világ legjobb tesója! – egy puszit nyomva a nő arcára majd sikongatva és örömébe ugrálva felszaladt fel szobájába. Lexie tovább folytatta a pár perccel abbahagyott dolgát. Megfőzte az ebédet és Mark is időben hazaért. Együtt tudtak ebédelni és beszélgetni, de a két felnőtt nem nagyon tudott megszólalni, hisz Emma csak a srácokról bírt álmodozni…