A reggel eléggé nehezen indult. Furcsa érzések
kavarogtak benne, amik teljesen felzaklatták. Nem szívesen akart felkelni az
ágyából. Sőt, otthonát sem, de muszáj volt. Rengeteg emlék veszi körül, ami
csak megnehezíti a döntését.
- Jó reggelt
Csipkerózsika! Készen állsz az indulásra? - Lépet be a szobába Freya teljes
felszereltségben. Eléggé ismerte Stella-t, hogy tudja, valami nagyon nincsen
rendben. Leült az ágy szélére majd pedig barátnője hátát simogatva várt a
válaszra. Szavak nélkül tudták, hogy valami baj van.
- Hülyeség lenne
most itthon maradni, igaz? - Végül sikerült kinyögnie azt a mondatot, mely
szinte mindenre magyarázatot adott.
- Tudom jól, hogy
nem vagy a legjobb formádban, de ezt te sem gondoltad komolyan. Kikapcsolódásra
van szükséged, hiszen itt minden és mindenki csak emlékeztet valamire,
valakire. - Stell nem szólt egy szót sem. Értette, hogy Freya ezzel csak még
jobban arra buzdította, hogy kikeljen az ágyból és azonnal induljanak a
reptérre, de ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. - Van egy ötletem. Most
elmegyünk LA-be és, ha nem tetszik, vagy nem érzed jól magad, akkor
visszajövünk. Teljesen megértem a helyzeted, de túl kell tenned magadat ezen az
egészen. Szeress bele másba, mondjuk, ott van Ashton. - Amint befejezte a
mondatot Stella kikerekedett szemekkel ült fel az ágyon és értetlenül bámult
szőke lányra. Elakadt a szava, fogalma sem volt, hogy most mi tévő legyen.
- Ezt meg honnan
veszed? - Összeszedve gondolatait kinyögött egy értelmes mondatot.
- Ugyan már
Stella! A vak is látja, hogy mennyire szeret és, hogy te is őt. Jobban járnál
vele, mint azzal a tuskóval. Sokkal érettebb és jobban hozzád is illik. Fontold
meg, hogy ki mellett döntesz, de Ash-el jobban járnál. - Elmosolyodva
kacsintott a lányra, majd pedig távozott. Stell most teljesen összezavarodott.
Mindkét fiút szerette, de ez így borzasztó nehéz.
Kimászott az
ágyból, majd pedig az előkészített ruháit a kezébe véve sietett a fürdőbe.
Lezuhanyozott, hogy kicsit felfrissítse magát majd a tükör elé lépet. Borzalmas
látvány volt, amikor megpillantotta a saját arcát. Hosszú volt az éjszaka,
hiszen aludni nem tudott szinte semmit, ami meglátszott. Sápadt arc, karikás
szemek. Rögtön a sminkes táskájáért nyúlt, hogy minél előbb új színt festhessen
magának. Megelégedve nézett vissza a tükörbe miután végzett. Haját kifésülve
tűzte fel egy kontyba majd pedig ruhájába bújt. Kényelmes szettjében, mely egy
fekete kissé szakadt farmer volt és egy ing, ami alatt egy spagetti pántos top
volt, kilépve a fürdőből sietett vissza szobájába és felkapva bőröndjeit
sietett ki a ház elé, hiszen pillanatokkal ezelőtt egy hangos dudaszó jelzett,
Ashton megérkezett. Az ajtót kitépve húzta maga után táskáját, de útközben elhagyva
ugrott a fiú nyakába.
- Ash, nekem ez nem megy! Nem tudok elszakadni
innen. – Bújt szorosan a fiúhoz, aki csak nyugtatóan simogatta hátát.
- Nyugodj meg kicsi lány! Minden a legnagyobb
rendben lesz. Ha nem tetszik, visszajöhetsz bármikor és ígérem, hogy akkor
elviszlek egy nyugodtabb helyre. – Suttogta a fülébe. Stella behunyta szemeit
és elgondolkodott azon, amit nem olyan régen barátnője mondott neki. Fontos
volt neki Ashton, de valamiért nem tudta úgy szeretni, ahogy Luke-ot. Ő inkább
a gondoskodó bátyja volt.
- Sokat köszönhetek neked! Ha baj volt, te
mindig mellettem voltál és segítettél! Örökké hálás leszek ezért. – Mosolyogva
pillantott a fiú szemeibe. Rég volt, hogy őszintén tette volna ezt, hiszen
akkor még más volt minden.
- Ezt a gyönyörű mosolyodat szeretném látni,
mikor visszajössz! Sőt, amikor beszélünk, akkor is! – Mondta Ash, majd az
útközben elhagyott bőröndért indult, hogy betehesse a kocsiba. Stell mosolyogva
könyvelte el az előbb hallottakat majd visszasétált szobájába. Kedvenc táskáját
elővéve pakolta bele a fontosabb dolgokat, amikre a gépen szüksége lesz, hiszen
hosszú út elé néznek.
Miután minden
fontosabb dolgát összeszedte és elpakolta a cipzárt behúzva helyezte vállára a
táskát. Lassan és megfontoltan lépkedett az ajtó felé. A kilincsre helyezte
kezét majd pedig kitárta maga előtt az ajtót. Mielőtt egy lépést is tehetett
volna azon kívül, visszafordult. Tekintetét végig vezette szobáján és felidézte
az emlékeket. Luke-al nem egyszer folytattak hosszas beszélgetéseket. Nem
százszor, hanem ezerszer, vagy annál többször vívtak csókcsatákat a szoba
minden egyes szegletében. Amikor rájuk nyitott a kishúga, miközben már majdnem
szeretkeztek volna. Álmatlan éjszakák a szakítás után, de Ash mindig ott volt
mellette, ahogy barátnője is. És végül, de nem utolsó sorban a tegnap
elcsattant csók Ashton-al. Ez mind csodás emlék, mely szívszorító is egyben.
Megmagyarázhatatlan érzések kavarogtak benne, hiszen ezek felidézése után
mindenki értetlenül nézne rá. Ezernyi kérdést tennének fel neki. Ha egyszer ez
mind valakinek a tudomásába kerül, fogalma sincs, hogyan is mászna ki belőle.
Szerencséjére erről nem tud senki, csak saját maga...
Nem időzve tovább becsukta maga után az ajtót
és ezzel reménykedett abban, hogy az emlékeket bezárta oda. Nem akarja magával
vinni, de nem is szeretné, hogy kiszabaduljanak onnan. Mégis félt, hiszen
egyszer minden titokra fény derül. Mélyen beszívva a levegőt, majd kifújta azt
és kisétált a házból. A kocsihoz érve Ash ismét azzal az aranyos mosolyával nyitotta
ki neki az ajtót.
- Ismerős nekem ez az ing. Mintha, már láttam
volna valakin. - Jegyezte meg Ashton, mielőtt még a lány beülhetett volna.
Stell éppen szóra nyitotta volna a száját, mikor hirtelen a semmiből megjelent
barátnője.
- Mert nem az övé. Luke inge. - Előzte meg
Freya a válaszadásban Stella-t. - Így nehéz lesz a kikapcsolódás. - És csak
folytatta.
- Tudod, kedves Freya. Én nagyon szeretlek,
de, ha így folytatod, én átveszem a gyilkos hajlamaid és személyesen foglak
megölni. Tudok én is válaszolni, plusz, teljes mértékben meg vagyok győződve,
hogy mit miért teszek. Szóval, köszönöm. - Döbbenten hallgatták végig ezt a
szent beszédet, melyet most Stell előadott. Ashton még soha nem látta ilyennek
a lányt, de teljes mértékben egyet értett vele. Tudja, mit csinál, szóval
aggodalomra semmi ok. Eközben Freya elnevetve magát ült be a kocsiba.
- Nem is tudtam, hogy ilyen s tudsz lenni. -
Nevette el magát Ash, azon az aranyos és megunhatatlan hangán.
- Van, amikor előbújik belőlem, de persze mind
csak viccnek szánom. - Kacsintott a lány, majd pedig beült a járműbe. A fiú
becsukta az ajtót és ő is csatlakozott a lányokhoz. A kulcsot elfordítva
indította be és gurult ki az útra. A lány egy utolsó pillantást vetett az
otthonára, majd elhajtottak egyenesen a reptérig. Olyan érzés volt, mintha
örökre menne el és soha többet nem látna senkit. Ebből szerencsére semmi nem
volt igaz, de mégis olyan nehéz volt ez az egész.
Az út csendesen telt. A rádióból szólt a zene
miközben Stella csak az ablakon bámulva figyelte végig az elsuhanó fákat,
embereket, házakat. Szomorúság töltötte el, de hirtelen, mintha kihagyott volna
egy dobbanást a szíve. Tekintete megakadt egyetlen személyen, akit bármikor
felismerne. Jól beállított szőke haj, enyhén borostás arc, gyönyörű kék szemek,
melyek most nem úgy csillogtak, mint szokott, de abban a percben nem várt dolog
történt. Nem éppen haladtak lassan, de mintha szikra ütött volna
mindkettejükbe, hiszen Luke azonnal felemelte a tekintetét. Ajkain halkan
kipréselt egyetlen egy szót; "Stella".
- Luke. - Alig hallhatóan mondta ki ezt a
nevet, melynek hallatán, mintha megállna az idő. Most nem így volt, mégis
lassabban történtek az események. A fiú a kocsiban ülő lány láttán rögtön
feleszmélt és futni kezdett a kocsi után. Stella nem akart ránézni, mégsem
tudott semmit tenni ellene. Képtelen
volt rá és most még inkább fájt itt hagyni mindent.
- STELLA! STELLA! - Hangos kiáltásokba
kezdett, amire sokan felfigyeltek, még Ash és Freya is. Ashton gyorsítani
kezdett, hogy le tudják hagyni a fiút, csak a lány érdekében. A sarkon
befordulva gondolták, hogy most már nem fogja őket követni. Stell a
visszapillantó tükörbe nézve látta meg Luke-ot, aki ott állt szaporábban véve a
levegőt. - STELLA! - Tisztán és érthetően lehetett hallani, még a felhúzott
ablakokon keresztül is a hangos kiáltást.
Torka szakadtából üvöltötte el az egyetlen
nevet, mely az életét jelentette Luke-nak. Volt egy sejtés, hogy hova
igyekeznek ilyen sürgősen így visszarohanva kocsiba ült és ő is a reptérre
igyekezett. Egyáltalán nem tudott figyelni semmire sem, csak ment az esze után.
Balesetet és károkat nem okozott, így szerencsésen érkezett meg pillanatok
alatt a helyszínre. A kocsiajtót, mintha kirobbantották volna, úgy csapódott ki
és pattant ki a járműből. Becsapva maga után rohant be egyenesen az épületbe,
de a helyszín tele volt emberekkel. Szinte képtelenség volt megtalálni őt, de a
szőkeség nem adta fel. Rohanni kezdett közben csak a lány nevét kiabálta.
Beszélni akart vele, mielőtt elmegy, mert ő már nem bírja így tovább. Nem
egyszer akart már elmenni hozz, de a fiúk vagy éppen saját maga mindig
megállították. Most ez elhalaszthatatlan volt, lehet, hogy soha nem látja
viszont a lányt.
------------------------------------------------------------
Meglepetés!
Annyira belemerültem az írásba, hogy úgy döntöttem megleplek benneteket egy újabb résszel.
Remélem elnyerte tetszéseteket és kommentbe vagy chat-en nyomot hagytok magatok után ;)
Legyen szép napotok!
Ölel benneteket, I.Heni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése