2015. augusztus 1., szombat

27. Fejezet - Nehéz búcsú

 A reggel eléggé nehezen indult. Furcsa érzések kavarogtak benne, amik teljesen felzaklatták. Nem szívesen akart felkelni az ágyából. Sőt, otthonát sem, de muszáj volt. Rengeteg emlék veszi körül, ami csak megnehezíti a döntését.
 - Jó reggelt Csipkerózsika! Készen állsz az indulásra? - Lépet be a szobába Freya teljes felszereltségben. Eléggé ismerte Stella-t, hogy tudja, valami nagyon nincsen rendben. Leült az ágy szélére majd pedig barátnője hátát simogatva várt a válaszra. Szavak nélkül tudták, hogy valami baj van.
 - Hülyeség lenne most itthon maradni, igaz? - Végül sikerült kinyögnie azt a mondatot, mely szinte mindenre magyarázatot adott.
 - Tudom jól, hogy nem vagy a legjobb formádban, de ezt te sem gondoltad komolyan. Kikapcsolódásra van szükséged, hiszen itt minden és mindenki csak emlékeztet valamire, valakire. - Stell nem szólt egy szót sem. Értette, hogy Freya ezzel csak még jobban arra buzdította, hogy kikeljen az ágyból és azonnal induljanak a reptérre, de ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. - Van egy ötletem. Most elmegyünk LA-be és, ha nem tetszik, vagy nem érzed jól magad, akkor visszajövünk. Teljesen megértem a helyzeted, de túl kell tenned magadat ezen az egészen. Szeress bele másba, mondjuk, ott van Ashton. - Amint befejezte a mondatot Stella kikerekedett szemekkel ült fel az ágyon és értetlenül bámult szőke lányra. Elakadt a szava, fogalma sem volt, hogy most mi tévő legyen.
 - Ezt meg honnan veszed? - Összeszedve gondolatait kinyögött egy értelmes mondatot.
 - Ugyan már Stella! A vak is látja, hogy mennyire szeret és, hogy te is őt. Jobban járnál vele, mint azzal a tuskóval. Sokkal érettebb és jobban hozzád is illik. Fontold meg, hogy ki mellett döntesz, de Ash-el jobban járnál. - Elmosolyodva kacsintott a lányra, majd pedig távozott. Stell most teljesen összezavarodott. Mindkét fiút szerette, de ez így borzasztó nehéz.
 Kimászott az ágyból, majd pedig az előkészített ruháit a kezébe véve sietett a fürdőbe. Lezuhanyozott, hogy kicsit felfrissítse magát majd a tükör elé lépet. Borzalmas látvány volt, amikor megpillantotta a saját arcát. Hosszú volt az éjszaka, hiszen aludni nem tudott szinte semmit, ami meglátszott. Sápadt arc, karikás szemek. Rögtön a sminkes táskájáért nyúlt, hogy minél előbb új színt festhessen magának. Megelégedve nézett vissza a tükörbe miután végzett. Haját kifésülve tűzte fel egy kontyba majd pedig ruhájába bújt. Kényelmes szettjében, mely egy fekete kissé szakadt farmer volt és egy ing, ami alatt egy spagetti pántos top volt, kilépve a fürdőből sietett vissza szobájába és felkapva bőröndjeit sietett ki a ház elé, hiszen pillanatokkal ezelőtt egy hangos dudaszó jelzett, Ashton megérkezett. Az ajtót kitépve húzta maga után táskáját, de útközben elhagyva ugrott a fiú nyakába.
 - Ash, nekem ez nem megy! Nem tudok elszakadni innen. – Bújt szorosan a fiúhoz, aki csak nyugtatóan simogatta hátát.
 - Nyugodj meg kicsi lány! Minden a legnagyobb rendben lesz. Ha nem tetszik, visszajöhetsz bármikor és ígérem, hogy akkor elviszlek egy nyugodtabb helyre. – Suttogta a fülébe. Stella behunyta szemeit és elgondolkodott azon, amit nem olyan régen barátnője mondott neki. Fontos volt neki Ashton, de valamiért nem tudta úgy szeretni, ahogy Luke-ot. Ő inkább a gondoskodó bátyja volt. 
 - Sokat köszönhetek neked! Ha baj volt, te mindig mellettem voltál és segítettél! Örökké hálás leszek ezért. – Mosolyogva pillantott a fiú szemeibe. Rég volt, hogy őszintén tette volna ezt, hiszen akkor még más volt minden.
 - Ezt a gyönyörű mosolyodat szeretném látni, mikor visszajössz! Sőt, amikor beszélünk, akkor is! – Mondta Ash, majd az útközben elhagyott bőröndért indult, hogy betehesse a kocsiba. Stell mosolyogva könyvelte el az előbb hallottakat majd visszasétált szobájába. Kedvenc táskáját elővéve pakolta bele a fontosabb dolgokat, amikre a gépen szüksége lesz, hiszen hosszú út elé néznek.
Miután minden fontosabb dolgát összeszedte és elpakolta a cipzárt behúzva helyezte vállára a táskát. Lassan és megfontoltan lépkedett az ajtó felé. A kilincsre helyezte kezét majd pedig kitárta maga előtt az ajtót. Mielőtt egy lépést is tehetett volna azon kívül, visszafordult. Tekintetét végig vezette szobáján és felidézte az emlékeket. Luke-al nem egyszer folytattak hosszas beszélgetéseket. Nem százszor, hanem ezerszer, vagy annál többször vívtak csókcsatákat a szoba minden egyes szegletében. Amikor rájuk nyitott a kishúga, miközben már majdnem szeretkeztek volna. Álmatlan éjszakák a szakítás után, de Ash mindig ott volt mellette, ahogy barátnője is. És végül, de nem utolsó sorban a tegnap elcsattant csók Ashton-al. Ez mind csodás emlék, mely szívszorító is egyben. Megmagyarázhatatlan érzések kavarogtak benne, hiszen ezek felidézése után mindenki értetlenül nézne rá. Ezernyi kérdést tennének fel neki. Ha egyszer ez mind valakinek a tudomásába kerül, fogalma sincs, hogyan is mászna ki belőle. Szerencséjére erről nem tud senki, csak saját maga...
 Nem időzve tovább becsukta maga után az ajtót és ezzel reménykedett abban, hogy az emlékeket bezárta oda. Nem akarja magával vinni, de nem is szeretné, hogy kiszabaduljanak onnan. Mégis félt, hiszen egyszer minden titokra fény derül. Mélyen beszívva a levegőt, majd kifújta azt és kisétált a házból. A kocsihoz érve Ash ismét azzal az aranyos mosolyával nyitotta ki neki az ajtót.
 - Ismerős nekem ez az ing. Mintha, már láttam volna valakin. - Jegyezte meg Ashton, mielőtt még a lány beülhetett volna. Stell éppen szóra nyitotta volna a száját, mikor hirtelen a semmiből megjelent barátnője.
 - Mert nem az övé. Luke inge. - Előzte meg Freya a válaszadásban Stella-t. - Így nehéz lesz a kikapcsolódás. - És csak folytatta.
 - Tudod, kedves Freya. Én nagyon szeretlek, de, ha így folytatod, én átveszem a gyilkos hajlamaid és személyesen foglak megölni. Tudok én is válaszolni, plusz, teljes mértékben meg vagyok győződve, hogy mit miért teszek. Szóval, köszönöm. - Döbbenten hallgatták végig ezt a szent beszédet, melyet most Stell előadott. Ashton még soha nem látta ilyennek a lányt, de teljes mértékben egyet értett vele. Tudja, mit csinál, szóval aggodalomra semmi ok. Eközben Freya elnevetve magát ült be a kocsiba.
 - Nem is tudtam, hogy ilyen s tudsz lenni. - Nevette el magát Ash, azon az aranyos és megunhatatlan hangán.
 - Van, amikor előbújik belőlem, de persze mind csak viccnek szánom. - Kacsintott a lány, majd pedig beült a járműbe. A fiú becsukta az ajtót és ő is csatlakozott a lányokhoz. A kulcsot elfordítva indította be és gurult ki az útra. A lány egy utolsó pillantást vetett az otthonára, majd elhajtottak egyenesen a reptérig. Olyan érzés volt, mintha örökre menne el és soha többet nem látna senkit. Ebből szerencsére semmi nem volt igaz, de mégis olyan nehéz volt ez az egész.
 Az út csendesen telt. A rádióból szólt a zene miközben Stella csak az ablakon bámulva figyelte végig az elsuhanó fákat, embereket, házakat. Szomorúság töltötte el, de hirtelen, mintha kihagyott volna egy dobbanást a szíve. Tekintete megakadt egyetlen személyen, akit bármikor felismerne. Jól beállított szőke haj, enyhén borostás arc, gyönyörű kék szemek, melyek most nem úgy csillogtak, mint szokott, de abban a percben nem várt dolog történt. Nem éppen haladtak lassan, de mintha szikra ütött volna mindkettejükbe, hiszen Luke azonnal felemelte a tekintetét. Ajkain halkan kipréselt egyetlen egy szót; "Stella".
 - Luke. - Alig hallhatóan mondta ki ezt a nevet, melynek hallatán, mintha megállna az idő. Most nem így volt, mégis lassabban történtek az események. A fiú a kocsiban ülő lány láttán rögtön feleszmélt és futni kezdett a kocsi után. Stella nem akart ránézni, mégsem tudott semmit tenni ellene.  Képtelen volt rá és most még inkább fájt itt hagyni mindent.
 - STELLA! STELLA! - Hangos kiáltásokba kezdett, amire sokan felfigyeltek, még Ash és Freya is. Ashton gyorsítani kezdett, hogy le tudják hagyni a fiút, csak a lány érdekében. A sarkon befordulva gondolták, hogy most már nem fogja őket követni. Stell a visszapillantó tükörbe nézve látta meg Luke-ot, aki ott állt szaporábban véve a levegőt. - STELLA! - Tisztán és érthetően lehetett hallani, még a felhúzott ablakokon keresztül is a hangos kiáltást.
 Torka szakadtából üvöltötte el az egyetlen nevet, mely az életét jelentette Luke-nak. Volt egy sejtés, hogy hova igyekeznek ilyen sürgősen így visszarohanva kocsiba ült és ő is a reptérre igyekezett. Egyáltalán nem tudott figyelni semmire sem, csak ment az esze után. Balesetet és károkat nem okozott, így szerencsésen érkezett meg pillanatok alatt a helyszínre. A kocsiajtót, mintha kirobbantották volna, úgy csapódott ki és pattant ki a járműből. Becsapva maga után rohant be egyenesen az épületbe, de a helyszín tele volt emberekkel. Szinte képtelenség volt megtalálni őt, de a szőkeség nem adta fel. Rohanni kezdett közben csak a lány nevét kiabálta. Beszélni akart vele, mielőtt elmegy, mert ő már nem bírja így tovább. Nem egyszer akart már elmenni hozz, de a fiúk vagy éppen saját maga mindig megállították. Most ez elhalaszthatatlan volt, lehet, hogy soha nem látja viszont a lányt.

------------------------------------------------------------
Meglepetés!
Annyira belemerültem az írásba, hogy úgy döntöttem megleplek benneteket egy újabb résszel.
Remélem elnyerte tetszéseteket és kommentbe vagy chat-en nyomot hagytok magatok után ;)
Legyen szép napotok!
Ölel benneteket, I.Heni

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése