30. Fejezet - Érzelmek

 Stella megszólalni nem tudott. Meglepődött, amikor egy igazán ismerős hang szólt bele a készülékbe. Még inkább nagyobb érzelmi katasztrófa következett be, amint kimondta azt a két egyszerű szót, melynek borzalmasan nagy súlya van. „Nagyon hiányzol!”. Csak ez a mondat csengett a fejében. Akárhogyan is szerette volna elkerülni a vele való beszélgetést, nem igazán sikerült. Nem csaphatta rá a telefont, vagy küldhette el egy melegebb éghajlatra. Az nem ő lenne.

 - Luke? – A szavak összekeveredtek a fejében. Egyetlen egy értelmes mondatot sem tudott volna kinyögni. Kérdések ezrei sorakoztak a fejében, amikre a választ még nem tudta, de volt egy sejtése. Az nem ma lesz.

Tecnikai okok

Sziasztok!

Sajnálattal kell közölnöm veletek, hogy technikai okok miatt fogalmam sincsen, hogy meddig nem tudok aktívoskodni a blogomon. Az én mázlimnak köszönhetően éppenséggel használat közben megadta magát a gépem. Valószínűleg semmi baja, csak valami kiéghetett belülről, ami fontos volt. Szóval megnyugodtam, semmi nem veszett el onnan így a tervek szerint múlthét szombaton felkerülő rész sem veszett el, de sajnos, míg nem javítják meg, addig nem tudok friss részt hozni... Imádkozom és reménykedem, hogy pénteken már újra működni fog és szombaton fel tudom nektek tenni az új részt!

 A másik ok, ami miatt írok még, hogy szeretném megköszönni, hogy már 15 rendszeres olvasó iratkozott fel ide... PLUSZ a közel 40.000 látogatónak is szeretném kifejezni köszönetemet! Istenem! Királyok és királynők vagytok! Köszönöm nektek!

Addig is legyetek jók!

Szép napot nektek!

Ölel benneteket, I.Heni

29. Fejezet - Hello LA

 A lányok sikeresen landoltak Los Angeles repülőterén. Mindketten izgatottan várták, hogy végre magukba szívhassák az ottani levegőt és kicsit elfeledjenek dolgokat. Mondani egyszerű, de Stella-nak most nem igazán lesz könnyű dolga. Amik otthon történtek az szinte eseménydús, de mégis felejthetetlen. Kedves dolog volt Luke-tól mindez, de egy szakítás után nem ez a megoldás. Időt kell hagynia a lánynak hiszen ő rontotta el.

 Csomagjaikat összeszedve indultak a kijárat felé. Amint kitették a lábukat a meleg nap csak úgy virított odafent az égen, az emberek nyugodtan sétálgattak. Igazán hangulatos volt a hely. A két lány egymásra tekintve mosolyodtak el.

28. Fejezet - Talán csak barátok...

 A reptér elé leparkolva mérte végig a kocsiban ülve a hatalmas épületet. Sóhajtott egyet majd pedig kicsatolva a biztonsági övet szállt ki a kocsiból. A csomagtartóhoz sietve segített kipakolni a cuccokat. A saját holmijának egy részét felkapta és maga után vonszolta, mivel Ashton nem engedte, hogy egyedül cipelje őket. A bejárati ajtóhoz érve tárult ki előttük. Belépve rengeteg embert pillantottak meg és rögtön előtört Stell-ből az a bizonyos tömegiszony. Megnyugtatta magát, hogy semmi baj nem fog történni és barátai is vele vannak. Pánikra semmi ok. Beljebb sétálva a gépjáratokat nézegették, hogy pontosan honnan és mikor indul.

27. Fejezet - Nehéz búcsú

 A reggel eléggé nehezen indult. Furcsa érzések kavarogtak benne, amik teljesen felzaklatták. Nem szívesen akart felkelni az ágyából. Sőt, otthonát sem, de muszáj volt. Rengeteg emlék veszi körül, ami csak megnehezíti a döntését.

 - Jó reggelt Csipkerózsika! Készen állsz az indulásra? - Lépet be a szobába Freya teljes felszereltségben. Eléggé ismerte Stella-t, hogy tudja, valami nagyon nincsen rendben. Leült az ágy szélére majd pedig barátnője hátát simogatva várt a válaszra. Szavak nélkül tudták, hogy valami baj van.

 - Hülyeség lenne most itthon maradni, igaz? - Végül sikerült kinyögnie azt a mondatot, mely szinte mindenre magyarázatot adott.

26. Fejezet - Az a csók...

 Mélyen elgondolkodtatta a lányt minden egyes mondat. Luke iránt még mindig érezte azt a

vonzalmat, amit még az eleje óta. Valahogyan mégis nehéz döntés volt ez számára. Látni is nehéz, visszaemlékezni is, de megbocsátani a legnehezebb. Ash-re emelte könnyes tekintetét és vállára borulva zokogott fel. Hiányzott a szőkeség bódító illata, a lágy csókjai, a védelmező ölelése, a vonzó mosolya és az a gyönyörű kék szeme. Borzasztó nehéz így nélküle elviselni ezt a kegyetlen világot, de szerencséjére Ashton ott volt most mellette.

 - Tudod, minden a legjobban fog alakulni, csak a megfelelő időt ki kell várni. - Ölelte át a fiú Stella-t, hogy megnyugtassa. Védelmező bátyó módjára nyugtatta és megígérte neki, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy a legjobb legyen a lány számára. 

25. Fejezet - "Mind egy-egy üzenet saját magamnak"

A hetekből napok lettek, melyek gyorsan teltek. Szinte kétszer hunyta le szemeit és már ismét otthon találta magát. Ismét kinyitotta szemeit és az egyre csak világosodó szoba plafonjára tekintett. Nyújtózkodva kelt ki ágyából és indult meg a konyha felé, ahol egy megszokott reggeli teát készített magának. A bögrét levéve helyéről forró vizet töltött bele. Kedvenc teájának filterét a vízbe mártotta és egy kevéske citromlével ízesítette meg. Bögrével a kezében sétált vissza szobájába. Becsukta maga után ajtaját és felsóhajtott. Furcsa volt ismét csak egyedül lenni, hiszen minden áldott nap Ashton 24 órás szolgálatban volt mellette. Őszintén bevallotta, hiányzott neki a fiú társasága.