Lexie kicsit kellemetlennek érezte a helyzetet, nem tartotta
helyesnek, amit az előbb tett. Vőlegénye van és hű akar maradni hozzá, de így
képtelenség. Harry vonzó tekintete csak csábítja az embereket, főleg azokat,
akik könnyen befolyásolhatóak. Órák hosszat el tudta volna bámulni azokat a
smaragdzöld szemeket, de próbálta tartani magát. A sok beszélgetések,
hülyülések sem tudták elterelni a figyelmét, gondolatait, egyre csak Harry járt
a fejében.
Az egyik pillanatban
még bent ült és nevetett a másikban, pedig már az ajtó túloldalán engedte
szabadjára gondolatait.
„Nem lesz ez így jól…
Nem szabadna nekem itt lennem!” – fogalma sem volt, csak ahogy az esze gondolta
egyenesen a hátsókijárat felé indult meg. A kilincset lenyomva nyitotta ki maga
előtt majd csukta miután kilépett azon. A lépcsőre ülve húzta fel lábait majd
kezével átölelve temetkezett ismét gondolkozásba.
Egy bizonyos telefon
megcsörrent. Lexie megijedt, után rájött, hogy csak az ő telefonja szól.
Kedvese neve villogott a kijelzőn, melyen csak elmosolyodott majd egy nagy
levegőt véve felvette.
- Szia életem! –
köszönt a telefonba Mark – Remélem, hogy remekül érzitek magatokat.
- Szia drágám! Igen,
csodásan érezzük magunkat. – mondja vidáman a lány, de az arckifejezése nem ezt
mutatja. Jó, hogy ezt a vőlegénye, Mark nem látja.
- El kell mennem egy
fontos munka miatt így csak éjszakába nyúlóan érek haza.
- Ó jaj. Remélem, hogy
azért nem dolgozod magad agyon, csak rosszat teszel ezzel magadnak. – aggodalmaskodik
a lány, de a férfi csak válaszképpen elneveti magát – Ezt halálosan komolyan
mondtam ám!
- Tudom szívem, de
nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. - nyugtatja – Legyen szép estéd! Szeretlek!
- Én is szeretlek! –
és ezzel a mondattal el is búcsúztak egymástól. Lexie visszacsúsztatta zsebébe
a telefont és az előbbi helyzetébe ült vissza helyére. Nem sokkal ezek után az
ajtó kicsapódott és egy ideges férfi jött ki rajta. Telefonált, de haragos
arckifejezése és picit felemelkedő hangja egyből a rávezetett arra, hogy dühös.
A lány nem akarta végighallgatni, ahogyan ott veszekedik a saját telefonjával
az a bizonyos valaki, de amikor a férfi megfordult meglepődött reakcióval és
legyökerezett lábbakkal figyelte tovább. Maga Harry Styles volt az, de így még
senki sem látta.. Ahogyan lecsapta a telefont és a lányra pillantott kínosnak
találta a helyzetet. Nem akarta ezt az oldalát megmutatni senkinek, de
figyelmetlensége és mérge elvette az eszét.
- Minden rendben? – tett
fel kérdését Lexie, hátha ezzel nem lesz kínosabb a szituáció..
- Most már igen. –
mondta – És ne haragudj. Nem akartam rád ijeszteni, de sok hülye létezik ezen a
világon, akik megtalálnak és felcseszik az agyam.
- Megértelek, hiszen
már nem nagyon tudod élni a nyugodt életed. – próbálja kerülni Harry
tekintetét, de ez nem sok sikerrel megy.
- Miért érzem, hogy
nehezen viselsz el? – kérdi kíváncsian – Vagy talán valami baj van?
- Nyugodj meg, semmi
baj nincsen az égvilágon, de rosszul látod a helyzetet. – kezdi el jobban
kifejteni a szituációt, hiszen nem akar neki hazudni, de a teljes igazságot sem
akarja elárulni. Mindent próbál részletesebben elmondani neki, de ebből már
hosszabb beszélgetés szövődik. Minden titkot és igazságot megtudnak egymásról,
de óvatosan közelednek egymáshoz, hiszen mégis csak idegenek, senki sem ismeri
a másikat.
„Furcsa, hogy ilyen módon próbálja elnyerni a barátságomat, de ez egy
jó pont. Imádok társalogni és ráadásul még remekül érzem magam a társaságában…
Csak egy dolog van amit szeretnék betartani… Nem akarok beleszeretni!” –
gondolta végig Lexie, melyben van igazság is. Ő egy könnyen befolyásolható lány
és az érzelmei sem mindig megbízhatóak, főleg nem akkor, ha egy olyan kedves
ember próbál közelébe férkőzni, mint Harry. Később már és a csillagokat bámulva
tekintettek maguk elé. Sokat megtudta egymásról és még azt is, hogy egyidősek, ugyan
az a horoszkópjuk… Sok közös volt bennük és a lány abban a pillanatban
beleszeretett a mellette ülő fiúba… Amit megígért magának, most megszegte.
- Az ott egy
jegygyűrű? – tette fel halkan a kérdést Harold. Lexie felfigyelt erre csak a
mondatot nem értette.
- Tessék?
- Az ujjadon, az egy
jegygyűrű? – ismételte meg a kérdést. Abban a pillanatban jutott a lánynak
eszébe, hogy miért is szegte meg az ígéretét. Ilyenkor átkozza az érzelmeit, de
félretéve mindezeket válaszolt a kérdésre.
- Igen. – egyszerű
szócska, de mégis olyan nehéz volt ezt kimondani. Rosszul esett a lány számára,
de Harry-nek is. Talán abban reménykedett, hogy megkaphatja a lányt? De ebben a
pillanatban köpni-nyelni nem tudott, mégis valamit sikerült kipréselnie a
száján.
- Gratulálok! – a lány csak mosolygott, de ezt a beszélgetést a srácok zavarták meg, hogy ideje
indulni. Mindenki összeszedte magát, elbúcsúztak egymástól és útra keltek.
A lányok egész
hazafele úton meg sem szólaltak, hiszen olyan fáradtak voltak, hogy elaludtak a
kocsiban egymás kezét fogva. Aranyosak voltak és ezen a pillanaton Lexie is
mosolygott, még meg is örökítette őket, de gondolatai csak a Harry-vel
folytatott beszélgetésen járt.
„Nehéz lesz nekem ezt
mind elfelejtenem!” – mondta ki hangosan, de végigjárt fejében, hogy mégsem,
hisz öt csodálatos férfit ismert meg ezen a napon és remekül szórakozott a
koncerten és a srácok társaságában is.
A kocsi lassan
megállt, hiszen hazaérkeztek és mivel már eléggé késő volt így Kate náluk
aludt. A lányokat lassan felkeltette majd felsegítette őket az emeletre, ágyba
fektette és betakargatta őket. A villanyt lekapcsolva indult meg a szobájába,
ahol az ágy üresen állt. Ezek szerint Mark még nem tért haza. Besétált a
fürdőbe, ruhát levette és a zuhany alá állva gondolta át a mai napot. A csodás
és a kínos pillanatokat egyaránt. Később ágyba feküdt és álomra hajtotta fejét.
"Másnap reggel"
Álmosan ébredt Lexie
hiszen egész éjjel csak a tegnap esti beszélgetés járt a fejében. Már akkor
tudta, de most jobban biztos volt a helyzetben, beleszeretett Harry-be…
-----------------------------------------------------------------
Mivel az előző rész kicsit rövid lett így gondoltam, hogy ma még felteszem a legújabb részt! Remélem, hogy tetszett és sok pipát illetve kommentett látok majd ennél a résznél.
A következő rész valószínűséggel szerdán érkezik... Addig is legyetek jók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése